Web

Balázs Samu (1906–1981)

Interaktív

110 éve született az öltönyös-nyakkendős színészek generációjának talán utolsó óriása, Balázs Samu, s erről az évfordulóról most virtuális kiállítással emlékezik meg az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet honlapja. A 21. századi megoldás meglepően jól áll a nagyrészt már a saját korában is egy régebbi világot megidéző színésznek, akit legalább arcról minden magyar néző ismerhet. A Liliomfi dühösen rikácsoló Szilvay professzora, a Dalolva szép az élet megátalkodott és öntömjénező Réz karnagya s még annyi más filmszerep fanyar és angolos eleganciájú megformálója most elsősorban színházi közegében mutatkozik meg előttünk, ahogy végigkattintgatjuk a tárlatot. A hálás szerző, Tamási Áron 1936-os könyvdedikációjától egészen Gobbi Hilda 1981-es sírbeszédéig meg a tanítvány és kolléga, Sinkovits Imre visszaemlékezéséig haladva ritka egységes kép rajzolódhat ki előttünk, s ez elsősorban tán nem is az örökösök által az OSZMI-nak ajándékozott, s most így közszemlére bocsátott anyagot dicséri, mint inkább Balázs Samu több mint fél évszázadon át érintetlenül megőrzött színészi (s egyúttal emberi) önazonosságát, személyiségének összefogottságát, mindig rendezett homlokzatát. A szerep- és jelenetképek az ötven alatti korcsoportok számára persze már nem idézhetnek személyes, testközeli emlékeket, de az még emlékek híján is izgalmas lehet, hogy miként is nézett ki 70 éve egy O’Neill- vagy Shaw- előadás a régi Nemzeti Színházban, a Blaha Lujza téren. Balázs Samu hűséges természet volt (erről most kiállított munkakönyve is tanúskodik), méltatlan nyugdíjazásakor a Nemzeti lett hűtlen őhozzá. De még ezután is jött egy újabb nagy korszak az idős színész számára: a Furcsa pár diadala Feleki Kamillal és egyéb sikerek a Madáchban, s legvégül egy tévéjátékban Firsz szerepe a Cseresznyéskertből. Az aggastyán inas, aki legutolsónak marad az üres színen.

szinhaziintezet.hu

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.