László Ferenc

  • László Ferenc

    Rendszerint mindenféle recenziók és kritikák, olykor történelmi és kultúrtörténeti írások, elvétve interjúk szerzője.

László Ferenc cikkei

Törjön el a tollam

Krasznahorkai László Man Booker- meg Kertész Imre Nobel-díja előtt is jutottak külhoni elismerések magyar írók számára. A Pinker ügynökségtől a Sztálin-díjig.

Mesés élet

A huszadik század konfidens ismerőse volt, mégsem vált belőle főállású kortárs – nyitotta 2008-as Fejtő-nekrológját e sorok írója, hogy aztán elősorolja egy hosszú, mozgalmas és nagy élet állomásait.

Kétszer kettős

„Ez a szűkös, száraz, erőltetett hang bennem nem annyira az éneklés, mint inkább a szálkás deszka képzetét idézi fel” – jellemezte Leo Nuccit egy majd harmincéves hangfelvétel kapcsán Fodor Géza, s ha őszinték akarunk lenni, ezt a véleményt nem ítélhetjük teljességgel egyedinek.

Géppisztolyt a kézbe

Az operaházban épp Eperjes Károly János passió-szcenírozása zajlik, miközben az Erkelben Mohácsi-premiert tartanak: lehetne-e ennél szemléletesebben érzékeltetni az Opera jelenének már-már népfrontos jellegű rendezőválasztási gyakorlatát?

Csilivili

Egy ódát operaként előadni, és ezt az operaelőadást divatbemutató gyanánt felmutatni – mindjárt két olyan döntés, amely tiszteletre méltóan merész vállalkozásnak mutatja Händel 1738-as művének Müpa-beli szcenírozását, pontosabban a tavaly litván–magyar együttműködésben létrejött produkció Budapestre igazított változatát. Az előbbi döntésre persze számos példát ismerünk, hiszen nagy és kis rendezők egész sora rugaszkodott már neki oratorikus remekművek színházi élménnyé formálásának, s Peter Sellars a Máté-passióval vagy Claus Guth a Messiással egészen pazar eredményt ért el Berlinben, illetve Bécsben.

Sokat viharzott

Színház az egész világ – áll Shakespeare-nél, s ezt bizonnyal Molnár Ferenc is így tartotta: igaz, egy sor darabja visszájáról igazolja e tételt – a színházban ráismerve a világ egészére.

Kövess minket: