Opera

Leánder és Lenszirom

Zene

Kínosan, sőt kínzóan lassú függönnyel indult, viszont fölvillanyozóan lendületes fináléval zárult Tallér Zsófia családi meseoperájának előadása, amely Szilágyi Andor archaizáló nyelvezetű darabjából készült, s a hétvégén ősbemutató gyanánt jutott a közönség elé Zsótér Sándor rendezésében. Hogy e két végpont között a mű és előadása mennyiben váltja be nyilvánvaló megrendelői alapküldetését, vagyis hogy megbarátkoztatja-e az opera műfajával a gyermekközönséget, az nehezen megválaszolható, hiszen akadtak az énekelt szöveget követni képtelen, unatkozó és a szünetben távozó családok, ám az előadás végére érezhetően fokozódott az általános lelkesedés mértéke. Ebben persze nyilván az is szerepet játszott, hogy a második rész zeneileg érdekesebbnek bizonyult (a finálé felé közeledve mind több szórakoztató zenetörténeti utalással), s a színpadi cselekmény is ekkor vett csak igazán lendületet. Ami mindkét részben tetszett, az Ambrus Mária mesés-játékos díszletvilága meg a Zsótér és persze Ladányi Andrea által imponálóan megmozgatott szereplőgárda volt. A koboldból lovaggá átalakuló Leánder (Bakonyi Marcell) és a szerelmes királylány, az áldozatvállaló Lenszirom (Molnár Ágnes) bájos kettőse mellett több énekesi-színészi telitalálatot láttamozhattunk. Mindenekelőtt az erdei kobold szolgájának szerepét adrenalinbombaként végigpörgő Gradsach Zoltánét, aki fején átfordultában is kifogástalanul énekelt, és azzal egyenértékűen, színpadra termetten játszott. Volt aztán egy terjedelmével csábító Tündér Negéd (Cserna Ildikó), egy szemre szinte még gyermekkorú, ám ígéretes hanganyagú kontratenor (Daragó Zoltán), s egy királyi, helyesebben keráli pár Meláth Andrea és Hábetler András megformálásában: látványos össze nem illésük – kiállásban, temperamentumban, színpadi habitusban – egyike volt az előadás több szinten is észlelhető és értékelhető poénjainak.

Erkel Színház, április 11.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.