Tévé

Ádár népe

Az új M1 első napja

Interaktív

Jobb lenne tán tapintatosan félrenézni, és tudomást sem venni a kínos látványról.

Nem felsorolni a bakik tömegét, melyeket a Face­bookon és a gyors reagálású portálokon amúgy is lelkiismeretesen kiveséztek már. Elfelejtkezni az M1-ről, ahogyan voltaképp eddig is tettük: tudtunk ugyan a létezéséről, de eszünk ágában sem volt önszántunkból nézni a műsorát. De hát a nagy csinnadrattával kísért és oly költséges megújulás kiköveteli magának a figyelmet, nem az elcseszett bejátszásokra, a kapcsolási zavarokra, a hibás inzertekre vagy az élveteg arcú reggeli bemondó ideges hadonászására összpontosítva, hanem a bakik által szinte jótékonyan elfedett fő bajokra.

Arra például, hogy a nemzeti hírcsatorna érdemben alig szolgáltat híreket. Nem az ellenzékről vagy a civilekről, hanem szinte bármiről. „Ádár János” – olvasta kárörömmel a fél ország a Kossuth-díjak átadásáról szóló tudósítás kínos elütését, ám a 16 és 17 órai híradók vonatkozó szakaszában nem ez volt az igazi probléma, hanem jóval inkább az, hogy a díjazottakról mindössze ennyi hangzott el: „tizenhárom ember és egy könnyűzenei formáció” kapott idén Kossuth-díjat. Ehhez képest mindkét mondott híradóba befért Lánczi Tamás főelemző álláspontjának sommája: „talán még soha nem hallgatta miniszterelnök beszédét ennyi ember március 15-én”. (Talán időszerű lenne újragondolni a politikai elemző műfaját.) S miközben legkevesebb háromszor adásba került a miniszterelnök ünnepi beszéde, a nap folyamán alig jutott a nézők elé bármi a nagyvilág híreiből. Késő este azután – a Hír Tv mintájára – „Kommentár nélkül” lepergett néhány képsor háborús övezetekről meg a beteg gyermekeket megáldó-megölelő pápáról, de azért mindez hírszolgáltatásként vajmi nehezen értelmezhető.

„Soha senki nem csinált még ilyet Magyarországon” – hangzott el Németh Balázs szájából a felfokozott önértékelésre valló állásfoglalás az esti főhíradóban. S valóban, ilyen csekély arányérzékkel és ennyire szerény intellektuális-szakmai háttérrel talán tényleg nem vágtak még hasonló vállalkozásba hazánkban. Máskülönben nem történhetett volna meg, hogy Csőre Gábor a stúdió hangjaként diadalmasan végignarrálja önnön születéstörténetét: bántóan mórikáló tenorban és olyan kevéssé megírt szöveget felolvasva, amelyhez képest a Hal a tortán narrátori agymenései démoszthenészi remeklések. Józan ítélőképesség birtokában a napközbeni kritikákra való esti nagy visszavágás is elmaradt volna, hiszen az ilyesmi még a kereskedelmi tévéknek sem szokott jól állni. (Ugyan mekkora aránytévesztés már Tóta W. nevét ennyiszer kimondani esti főműsoridőben?)

Bakikból idővel kevesebb lesz, kialakul egyfajta rutin, a műszaki személyzet nagyobb sikerrel bonyolítja majd le a körkapcsolásokat, s borítékolható az is, hogy a csatorna elrettenthetetlen nézői meg fogják szokni a képernyőre alkalmatlan hírolvasókat. Ez mind-mind mellékes. Pár hét múlva alighanem kevesebb okunk lesz kacagni az M1 műsorán. De ettől még nem lesz kevesebb bajunk vele.

M1, március 15.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.