László Ferenc

Száz éve született, de legjobb műveiben nem öregedett egy percet sem. Az íróról és tréfamesterről, a playboyról és katonáról, az anekdota mesteréről és elátkozójáról az egykori barátot, a Holmi főszerkesztőjét kérdeztük.

A hétéves háború, a nagy francia forradalom és folyományai, két sorszámmal ellátott világháború, a gőzgép, a szénszálas izzólámpa és az iPad feltalálása, s ugyan ki tudná előszámlálni, hogy még mi minden más esett meg ama 267 esztendő során, amíg Händel egyik kitüntetett remekműve, a Herkules a londoni premiertől a magyarországi bemutatóig eljutott.

A színészek játsszák el azt, hogy a vaksötétben botorkálnak, de a nézők persze lássanak mindent - Peter Shaffer első világsikere bizonyítja, hogy nemcsak a zseniális ötlet pofonegyszerű, de olykor a működőképesen középszerű is.

Miért is ne lehetne egy kiskamasz művéből tinédzseropera? - ez a kézenfekvő felismerés motiválta azt a kísérletező kedvű produkciót, amely Philipp György irányítása alatt rokonszenves szemtelenséggel állította a Mozart-maraton közönsége elé az alig 12 esztendős csodagyerek 1768-ban komponált Singspieljét.

"Tagadhatatlan, hogy művészete egészben nem egészen jóhiszemű; de nem többet ér-e ez a grandiózus rosszhiszeműség minden becsületes, izzadó jóhiszeműségnél?" - fogalmazott Csáth Géza 1908-as híres Puccini-esszéjében, a divatos operakomponista legfontosabbnak talált ismertetőjegyére, az azonnali hatás felkeltésének makacs vágyára rámutatva.

Amikor a Marica grófnő bemutatóját helyettesítő vigalmi gálaest nyitóképében Bacchus isten eljárta botoló táncát a Háry János Intermezzójára, voltaképpen már sejthettük, hogy szürreális élményben lesz részünk a magyar bor méltó megünneplésének jegyében, illetve annak örve alatt.

A keresztény kultúrát sújtó szőnyegbombázások közepette veszi fel a harcot a pápa a relativizmus diktatúrája, az értelem arroganciája és más hasonló vészek ellen. XVI. Benedek új könyvében majdnem olyan sarkosan fogalmaz, mint kérdezője.

"Valóban különös dolog. Hogyan lehet valaki perzsa?" - álmélkodott Montesquieu levélregényének párizsi társasága, rácsodálkozva e merőben sajátságos "választásra".

Hajdani sztahanovisták és többszörösen börtönviselt vagányok, besúgóvá alázott hősök és az Államvédelmi Hatóság segédállományát elhagyó felkelőparancsnokok - ők az 1956-os forradalom és szabadságharc erzsébetvárosi harcainak és egyszersmind Eörsi László legújabb munkájának főszereplői.

Ritkán fordul elő, hogy a jószerint az utolsó pillanatban beugró művész nagyobb reputációval bír, mint a lemondásra kényszerülő eredeti szólista, ám a Fesztiválzenekar legutóbbi bérletes koncertjein most ilyesmi történt.