Korántsem a panteonról dicsfényben aláereszkedő félistenek, de nem is bizarr panoptikumfigurák, hanem kutatásra és megismerésre érdemes emberek, akiket egy kitüntetett történelmi pillanat azonos oldalon, fegyverrel a kézben talált: a Baross téren vagy a Thököly és a Dózsa György út "pokoli kereszteződésében", Csikágó utcáin vagy éppenséggel a Royal Szálló szétlőtt falai között. Eörsi László a budapesti felkelőcsoportok történetét feldolgozó monográfiasorozatának (Angyalföld, 1996; Ferencváros, 1997; Corvinisták - VIII. kerület, 2001; Széna tériek, 2004) tavalyi darabja ugyanis a legtöbb (szám szerint 37) halálos ítélettel sújtott VII. kerületi szabadságharcos csoportok életét és utóéletét vizsgálja. Most is erősen támaszkodva az 1956-ot követő megtorlás, a kádárista büntetőeljárások vizsgálati és perirataira, mintaszerű forráskritikai érzékkel, valamint a pozitivista adatgyűjtés egyszerre tiszteletre méltó és mámorító példáját adva. Merthogy a történelem iránt érdeklődő olvasó számára éppen nem elkedvetlenítő, ha a tudós történész a források ellentmondásait is rendre elébe tárja, s ha szakmai hevületét minél alaposabb, a skrupulózusság látszatától sem megriadó fürkész kutatással igazolja.
S ha netán (a la A vihar kapujában) banálisnak gondolnánk a történeti tények rekonstruálásának nehézségeiről szóló beszédet, hát idézzünk a kötetből egyetlen részletet a visszaemlékező források széttartó jellegének illusztrálására: "Az egyik változat szerint hamarosan kiderült, hogy a mozi épülete üres, a másik szerint a bent lévők elmenekültek onnan. A harmadik verzió szerint háromórás tűzharc zajlott le a moziban, amelyben mindhárom vezető (Gyöngyösi, Palotás, Toracz) és az 'egész állomány' részt vett, de a végeredményről nem tudósított. A negyedik szerint Toracz harcolt ott harmadmagával, emiatt Toracz utóbb felelősségre is vonta Palotást, hogy miért nem küldött segítséget. A legvalószínűbb a parancsnok verziója: a Bethlen utca sarkán öt-hat fős osztaga sorozatot kapott, egy idős járókelő meg is sebesült."
Az erzsébetvárosi felkelőcsoportok alakulástörténetét és harcait egyesével áttekintő, a kötet második felében pedig lenyűgöző alaposságú életrajzgyűjteménnyel szolgáló monográfia - túl néhány apró lábjegyzetbéli bakin (pl. a 22. és 81. oldalon) - legfeljebb a címében tűnik megkérdőjelezhetőnek. A "Baross Köztársaságról" ugyanis mindössze a 67-69. oldalon esik szó, ahol is egyhamar megtudjuk, hogy a Baross tériek november elsején feladták a Baross Köztársaság közelebbről nem részletezett s alighanem eredendően körvonalazatlan "koncepcióját". Ám ez csupán merő kukacoskodás, hiszen Eörsi László munkája így is kincset ér, ha 1956-ról többet szeretnénk megtudni az ünnepi közhelyeknél, s ha a Wesselényi vagy a Hársfa utcában járva az olykor fájdalmasan, másszor imponálóan életszerű múlt nyomait keresnénk.
1956-os Intézet - Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára - L'Harmattan Kiadó, 2011, 512 oldal, 4200 Ft
