Egy hatásvadász élete

Julian Budden: Puccini

Könyv

"Tagadhatatlan, hogy művészete egészben nem egészen jóhiszemű; de nem többet ér-e ez a grandiózus rosszhiszeműség minden becsületes, izzadó jóhiszeműségnél?" - fogalmazott Csáth Géza 1908-as híres Puccini-esszéjében, a divatos operakomponista legfontosabbnak talált ismertetőjegyére, az azonnali hatás felkeltésének makacs vágyára rámutatva.

Merthogy Giacomo Puccini szégyentelenül és (lustán bár, de azért) a legnagyobb fáradságokat is vállalva kereste a sikert, az egykorú közönség tetszését - valós és látszólagos újdonságokkal, a múlt és a jelen mesterfogásait kétely nélkül kijátszva, közhellyel és revelációval egyaránt. A 2007-ben elhunyt brit operaszakértő alapműve ennek a lényegét tekintve megalkuvást nem ismerő alkotói életpályának az áttekintését adja, imponáló adatismerettel és vonzó okossággal haladva végig a kényelem- és luxuskedvelő toscanai családfő, a szép nőkért, az új automobilokért és a vadászatért egyként bolonduló derűs férfi operáin.

"Az én sorsom pedig az lesz, hogy egész életemben helyi híresség maradok" - aggódott a Bohémélettel vesződő s persze már jócskán világhírű Puccini, aki a kéziratos partitúrában koponyával és két keresztbe tett lábszárcsonttal jelezte a szegény kis párizsi virághímző, Mimi halálát. Felszabadult jókedv, egyszersmind sok szorongás kísérte az éppen tucatnyi opera létrejöttét, továbbá sok veszekedés, még több csoportos fejtörés, valamint nem elhanyagolható mennyiségű dallamkölcsönzés. Puccini ugyanis még utolsó operájában, a befejezetlen Turandotban is visszanyúlt saját fiatalkori dallaminvencióihoz; a Toscában fiatalon elhalt öccsének két töredékét keltette valódibb életre; Musette kacér keringőjének dallamát pedig eredetileg egy hadihajó vízre bocsátásának ünnepére komponálta a luccai születésű maestro. Seregnyi ilyen mozzanatot tár elénk Budden szorgos kutatómunkája, ám ennél is érdekesebb azoknak a tervezgetéseknek a rekonstruálása, amelyek egy-egy opera megszületéséhez vagy épp meg nem születéséhez vezettek. Librettisták, karmesterek, szakértőnek felkért papok és zeneszerző kollégák vettek részt az olykor hosszú évekre elnyúló ötletbörzéken, s persze 1912-ben bekövetkezett haláláig főszerepet vitt e zajos, de azért többé-kevésbé barátságos vitákban a Puccinit lanszírozó és rendesen sebesebb munkára nógató legendás zeneműkiadó, Giulio Ricordi is.

Marie Antoinette királyné, a kalandor Casanova, sztrájkoló és sztrájktörő munkások, egy vak szaharai haditudósító hősi halála, Émile Zola vétkező Mouret abbéja s még többtucatnyi elvetélt librettóötlet sorjázik a kötet lapjain, s úgy lehet, akár még tévedésbe is ránthat minket a roppant széttartó és bizarr ötletek parádéja. Hiszen ahogyan azt napközikoszton nevelt stand-up komikusok és önmagukkal elégedett reklámguruk teli szájjal hirdetik, az opera szükségképp blőd történet, s lám, Puccini és munkatársai is milyen lehetetlen écákkal bíbelődtek. Csakhogy fontosabb ennél, hogy a választás végül majd' mindannyiszor helyesnek bizonyult, s hogy Puccini erős, de kevéssé körvonalazott ("valami... valami... valami..." - karikírozta tétova elvárásait egyik verselője, Giacosa) és a legkevésbé sem teoretikus jellegű színpadi érzéke jószerint hiba nélkül működött a Manon Lescaut-tól a Turandotig.

Julian Budden műve most Rácz Judit és Győri László értő és olvastató fordításában kerül a magyar közönség elé. Munkájuk több mint tiszteletreméltó, s ilyesformán csak még fájdalmasabb, hogy a kontrollszerkesztés nem volt mindenestül körültekintő. Így itt-ott egy-egy lemaradt mondatvég (például a 250. oldalon), kirányként emlegetett olasz király, vagy éppen elírt név (mint a korban divatos író, Paul de Koch vezetékneve - Kock helyett) szeplőzi az olvasmányélményt, amely azért ezzel együtt is tartós öröm marad minden Puccini-rajongó számára.

Európa Könyvkiadó, 2011, 632 oldal, 4900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.