Koncert

Budapesti Fesztiválzenekar

Zene

Ritkán fordul elő, hogy a jószerint az utolsó pillanatban beugró művész nagyobb reputációval bír, mint a lemondásra kényszerülő eredeti szólista, ám a Fesztiválzenekar legutóbbi bérletes koncertjein most ilyesmi történt.

Egy tőrőlmetszett Messiaen- és Ravel-specialista, Roger Muraro foglalt helyet ugyanis a váratlanul belázasodott Dejan Lazic zongoraszékén, s ez a tény kivételesen ihletett órává avatta a múlt csütörtök este első felét. A rokonszenvesen bohémküllemű, s billentéstechnikájának autodidakta jegyeit mindmáig őrző francia zongorista - úgy is, mint Olivier Messiaen nejének és múzsájának tanítványa - már a madárhangok egész seregét előszámláló Egzotikus madarak kamaraegyüttesében Fischer Ivánnal azonos rangú, izgalmas vezéregyéniségnek bizonyult. (Habár az igazat szégyenszemre megvallva Messiaen emblematikus műve szöveges ismertetésben rendre jóval érdekesebbnek tetszik, mint koncertteremben vagy lemezről meghallgatva.) Maurice Ravel tüntetően örömteli és szilfid G-dúr zongoraversenyét pedig olyan megvesztegető bravúrral és hajszálfinoman különböztető stílusérzékkel szólaltatta meg Muraro és a lelkesen a nyomába szegődött Fesztiválzenekar, hogy az valóban egyfajta huszadik századi Mozart-muzsikának érzékeltette az 1929 és 1931 között komponált versenyművet. A szünetet követően azután Johannes Brahms szimfonikus örökslágere, a Második immár a zenekar önálló megdicsőülését hozta el számunkra: csodálatos rézfúvós-teljesítmények, a vonóshangzás lélekemelően meleg színei és a zavartalan művészi összhang állandósága jellemezte a szimfónia előadását. Olyan példázatosan szép erények, amelyekről erőteljesebb nyomatékkal és emeltebb hangon csupán egyetlenegy okból nem szólhatunk: mert mindezekhez már jó ideje hozzászokhattunk Fischer Ivánék koncertjeit hallgatva!


Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 19.


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.