Bognár Tamás

Magyar Narancs: Milyen zenei örökséget hozott otthonról?

"Minél idősebb leszel, úgy válik egyre nevetségesebbé az előre kalkulált, >>lázadó, szexi és veszélyes vagyok attitűdAz angliai születésű Kilbey két ma is aktív őstaggal, az amerikai Marty Willson-Piper és az ausztrál Peter Koppes gitárosokkal Sydneyben 1980-ban alakította meg zenekarát, s bár idővel meglehetős népszerűségre tettek szert, mind ez idáig egyetlen nagyobb slágert (Under the milky way) sikeredett összehozniuk, azt is csupán a hatodik nagylemezükön (Starfish, 1988). Pedig akkoriban az MTV-s gitárzenék jeles képviselőjeként fényesebb jövőt jósoltak nekik, mint a U2-nak. A dolgok aztán másképp alakultak, a Church tiszavirág-életű sztárzenekari státusa fokozatosan átcsúszott afféle felemás, kvázi-kultikus imázsba, ugyanis slágerszerzőként nehéz falatnak, underground rockbandaként viszont túl könnyűnek bizonyultak. S noha lemezeikkel sorra túlszárnyalták kortársaik pszichedelikus beütésű gitármuzsikáit (az 1992-es Priest=Aura album az első igazi mestermunka), mindinkább visszahúzodó mentalitásukkal a felszínes szélsőségek között egyre szerényebb érdeklődésre tartottak számot, aminek következményeként a Sometime, anywhere (´94) lemez megjelenése után multinacionális kiadójuk is megvált tőlük.

Magyar Narancs: A magyar bőgősökre nem nagyon jellemző, hogy önhöz hasonlóan éppúgy játsszanak klasszikus zenét, mint népzenét és dzsesszt. Kubában ez természetes?

Magyar Narancs: Hogyan látja a tradicionális reggae helyzetét? Az ausztriai koncertek egyre fogyatkozó száma alapján hanyatlani látszik a színtér.

"Az igazat megvallva a végét járja" - jelzi egy kanadai lemezterjesztő az észak-amerikai kontinens komolyzenei piacával kapcsolatban. "Még őszintébben: halott" - folytatja, s noha vélhetjük túlzónak e helyzetjelentést, a vak is láthatja, hogy a világ jelenlegi lemezpiacára ráköszönt a recesszió. Ha pedig kint szívnak, akkor itthon a fal adhatná a másikatÉ - a világ legjelentősebb zenei vására azonban az ellenkezőjét igazolta: úgy tűnik, a magyar zeneexportőröknek akad még bőven keresnivalójuk.

Magyar Narancs: A közelmúltban történtek tükrében különösen aktuálissá vált az utolsó maxitok címe:

Magyar Narancs:

Denis Péan: A zenekar egy Angers nevű francia kisvárosban alakult meg 1982-ben. Kezdetben nem csupán zenéltünk, hanem Lo´Jo Triban nevű közösségünkkel a művészeti ágak teljes keresztmetszetét próbáltuk képviselni. Beletartozott ebbe a cirkusz, a festészet, a filmezés, bármi, ami a tradicionális elképzelésektől távolabb esett, hiszen vadóc tinédzserekként mindenképpen a mainstream irányzatoktól eltérőt akartunk csinálni. Ráadásul Angers nagyon konzervatív város, így a begyöpösödött mentalitás ellen is fel kellett lépnünk. Kísérleteztünk a különféle zenékkel, számunkra nem létezett elsődleges francia zenei kultúra, próbáltunk minden műfajt beolvasztani. Úgy éreztük, hogy egy zenei csomópontban élünk, nálunk kereszteződnek a keleti, az afrikai és a nyugati muzsikák. Ezekből a hatásokból akartuk kikeverni azt a saját stílust, amely előtte sohasem létezett.

- ismerős kölyökarc tekintett vissza az ajtóra aggatott hirdetményről. Meredten pislogtam: de hisz ez a mi fiúnk, a Yonderboi!

A Jamiroquai az évtized club/dance szcénájából kiemelkedő legsikeresebb együttes, eddig pont egy tucat felvételük került Top 30-ba, George Michael után ők adják el a legtöbb lemezt Angliában (az összpéldányszám eddig 11 millió). A zenekar funkja ugyan erősen retróízű, de szimpátiámat mindig élvezte a futóbolond imázsú zenekarvezető, Jay Kay, zenei törekvése: egy trendeket magasról leszaró, életigenlő bugizás. Szóval nem Kay konzervatív beállítottsága, nem is az állandóan visszatérő Stevie Wonder-kópia az én nyűgöm, hanem az utóbbi időben valahogy kezdett kissé a bögyömbe mászni ez a fejdíszes-címeres Fred Astaire-fazon.

"Hölgyeim és Uraim, ők jelenleg a világ legjobb rock & roll bandája" - köszöntötte egy újságíró a dance-szcénához tartozó Chemical Brothers új lemezét. Mondhatta volna, hogy "nesztek, itt a legkirályabb breakbeat-disco-acid-ambient-funk-house-electro-rock-pop-hip-hop-techno-trance együttes", ugyanilyen sületlenül hangzott volna. A műfajok területén rendesen meg vagyunk szívatva.

Húszéves pályafutása alatt bejárta a rap, a funk, az indusztriál, a rock, a dub, a blues, a soul, a pop és a drum & bass színtereit. Mick Jagger kedvenc basszistája, de őt hívta Madonna, Seal, James Brown, B. B. King, a Depeche Mode s még megannyi világsztár, ha lemezt készített. Legújabb zenekara, a Jungle Funk fellépett a Hungarian Jazz Festivalon; ezután beszélgettünk.