Keresnivalónk (Midem 2002)

  • Bognár Tamás
  • 2002. február 7.

Képzőművészet

"Az igazat megvallva a végét járja" - jelzi egy kanadai lemezterjesztő az észak-amerikai kontinens komolyzenei piacával kapcsolatban. "Még őszintébben: halott" - folytatja, s noha vélhetjük túlzónak e helyzetjelentést, a vak is láthatja, hogy a világ jelenlegi lemezpiacára ráköszönt a recesszió. Ha pedig kint szívnak, akkor itthon a fal adhatná a másikatÉ - a világ legjelentősebb zenei vására azonban az ellenkezőjét igazolta: úgy tűnik, a magyar zeneexportőröknek akad még bőven keresnivalójuk.

"Az igazat megvallva a végét járja" - jelzi egy kanadai lemezterjesztő az észak-amerikai kontinens komolyzenei piacával kapcsolatban. "Még őszintébben: halott" - folytatja, s noha vélhetjük túlzónak e helyzetjelentést, a vak is láthatja, hogy a világ jelenlegi lemezpiacára ráköszönt a recesszió. Ha pedig kint szívnak, akkor itthon a fal adhatná a másikatÉ - a világ legjelentősebb zenei vására azonban az ellenkezőjét igazolta: úgy tűnik, a magyar zeneexportőröknek akad még bőven keresnivalójuk.Afentiek szellemében nem csoda hát, hogy az ötnapos dél-franciaországi parti az idén ernyedtebbre sikeredett. A felhajtás és a tinilányok sikongatása persze nem maradt el - a nyitónapon megtartott NRJ Awards díjkiosztóján megjelent Britney, Kylie és Geri is -, de ebben az évben a kiállítók több száz standdal béreltek kevesebbet, sokan egyáltalán el sem jöttek. (A legkisebb, 9 négyzetméteres stand költsége két személyre, utazással, szállodával alapjáraton is cirka 2 és fél millió Ft, és akkor még csak négy üres fal között ülhet az ember.)

Általános tendencia, hogy a komoly hírnévvel rendelkező terjesztők nem keresnek új partnereket, elég a maguk baja. A folyamatot jól példázza pár amerikai adat és történés: a komolyzene százalékaránya a teljes lemezforgalomból az utóbbi hat évben a felére, 2,6 százalékra esett vissza, a dzsessz 1 százalék körül mozog. A könnyűzenei piac állapota dettó, a multinacionális cégek átlagosan 10-20 százalék körüli bevételkiesésről beszélnek, továbbá négy meghatározó cégkrach tetézte a zűrt: befuccsolt például a Valley Media, a kontinens egyik monstre terjesztője, a Tower Records áruházláncát pedig csak japán érdekeltségeinek eladása mentette meg a csődtől.

A bizonytalan helyzetben majd mindenki kivárásra játszik, a multik a kicsik túlélési technikáit vizslatják, az egész szférára a költségek viszszaszorítása jellemző, a fizetési feltételeket pedig sokan nem akarják vagy nem tudják betartani. Keresik az újfajta reklámozási lehetőségeket, szaporodnak az internetes terjesztők, egyidejűleg több cég is rajta van a CD-másolás elleni "végső" megoldáson, de a tutit senki sem tudja. A legnagyobb amerikai klasszikus zenei honlap (www.classicstoday.com) vezetője, David Hurwitz szerint a jövő egyértelműen a "direkt", illetve legkevésbé közvetett eladásé. A nagy áruházláncok tönkrevágják ugyan a kis szakboltokat, de nem képesek kitermelni azt a szakértő gárdát, amelyik eligazítaná a vásárlót ebben az irdatlan dzsumbujban, ezért a szerencsétlen fogyasztó kénytelen máshonnan tájékozódni. Az internetes zeneújságok révén az információ beszerzésén túl vásárlásra is lehetőség nyílik, amenynyiben az adott médium kapcsolatban áll a kiadóval vagy annak terjesztőjével.

H

"Ez történik ma a világban" - kommentálta velősen a hazai BMC Records kortárs- és dzsesszlemezsorozatának borítóit a legkomolyabb filozófiájúnak mondó francia zenei lap, a Repertoire főszerkesztője. Gőz László kiadóvezetőnek tehát nem kell attól tartania, hogy egyesek - akár az istálló saját művészei - esetleg nem értik a Bachman Gábor/Yasar Meral tervezte jelenlegi vonalat: "Az új designú borítóink, a kivitelezés minősége, és természetesen a kiadásra kerülő művek kiválasztása kőkeményen képviselik hitvallásunkat a mai zenéről, s az idei Midem tapasztalatai egyértelműen igazolták törekvéseinket. Bizonyos szempontból nagyon is jól jött nekünk a piac mostani káosza, ugyanis így esélyt látok arra, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok." Gőz eltéríthetetlen hite a magyar kortárs zene világelsőségében nem csupán abban merül ki, hogy a három, külföldön élő "nagyágyút" (Ligeti, Kurtág, Eötvös) legalább lemezkiadás szinten hazahozza. A műhelymunkák integrálásával, egy szellemi iskola létrehozásával az lebeg előtte fő célként, hogy tevőlegesen jelen legyen a régió XXI. századi zenéjének születésénél.

Más kérdés, hogy az abszolút reálisnak tűnő, címenkét egy-kétezres példányszámú eladási terv egyelőre még a szándék szintjén áll, s a (majdnem) rentábilissá válásig állami és privát támogatásokból kell átvészelni az időszakot. Egyébként külső források nélkül működtetni hasonló vállalkozást manapság már szinte utópiaszámba megy. Például a világ legnagyobb független kortárszene- és dzsesszkiadója, a németországi ECM számos lemezén több évtized után először tűntek fel szponzorok nevei, miután tavaly a kiadó 20 százalékos forgalomcsökkenéssel zárt. A jövőben tehát megnövekszik a mecénások szerepe, Nyugaton már ma is gyakran közlekedik úgy a szimfonikus zenekar vagy a szólista "gazdája" a zeneiparban, hogy mindent ő fizet, csak kerüljön kiadásra a hanganyaga. Különösen ez a trend várható a terület talán egyetlen prosperáló ágazatában, a zenei DVD-k piacán, hiszen míg egy normál CD-kiadvány költsége átlag 2-6 millió Ft (szimfonikus zenekaroknál a tízet is simán elérheti), addig egy DVD megjelentetéséhez ennek az összegnek a többszöröse szügségeltetik.

A különlegességek, specialitások iránti megnövekedett lemezvásárlói igény kielégítését célozza meg egyrészről a Hungaroton kiadási politikája is, hiszen nagy tradíciójú, klaszszikus repertoár gondozása mellett a ritkaságok, világpremierek megjelentetésére koncentrál. Ezen igyekezet elismeréseként vehette át Hollós Máté igazgató a huszonkilenc CD-s Bartók-összkiadásukért a Cannes Classical Awards díját Special Edition kategóriában. A legnívósabb szakértőkből álló hattagú zsűriben nagy örömünkre először ülhettek magyar tagok a Gramofon újság képviseletében.

H

Nem lehet oka panaszra a jobbára világzenei szcénában tevékenykedő Fonó Recordsnak sem, hiszen idén harmadszor járt a Midemen önálló standdal, s eddig évről évre megháromszorozta exportját. "Nem valószínű, hogy a felfelé ívelő tendencia ilyen gyors ütemben folytatódik - mondja Biljarszki Emil külkereskedelmi képviselő -, de a jelenlegi terjeszkedési helyzetünkön a recesszió hatását még nem érezzük. Egy viszonylag szűk piacon mozgunk, ahol ráadásul iszonyú a túlkínálat, viszont rengeteg a >>csináltS hogy a hazai zenei palettát teljesebben lefedjük, figyelemre méltó a modern elektronikus tánczenékkel foglalkozó Underground Records dinamikus előrelépése is. A kiadó önálló standdal először szerepelt a vásáron, és ugyancsak abban a felmenő hullámban jár, amikor még nem mondhatja el, hogy az egész világon kaphatók a lemezei. Mindazonáltal a cégvezető Tommyboy szerint a három eltérő stílusú labelt (Planetarium, Juice, Pornostar) futtató kiadó iránt olyan nagyfokú érdeklődés mutatkozott, hogy sok helyen választani "kényszerülnek" majd a leendő terjesztőpartnereket illetően. A felkapott magyarországi partiképnek is köszönhetően az egzotikumként ható magyar zenék egyre inkább a nemzetközi klubélet részévé válnak. És hogy miben más a mi muzsikánk? "Pontosan nem tudnám megmondani - vallja Tommyboy -, de talán az a hibridség lehet a kulcs, ami a magyar népzenét is jellemzi. Nagyon sok minden keveredett itt össze, beépültünk egymás zenéibe."

Bognár Tamás

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.