Lemez: Időkérés (The Church: After everything, now this)

szerző
Bognár Tamás
publikálva
2002/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Minél idősebb leszel, úgy válik egyre nevetségesebbé az előre kalkulált, >>lázadó, szexi és veszélyes vagyok attitűdAz angliai születésű Kilbey két ma is aktív őstaggal, az amerikai Marty Willson-Piper és az ausztrál Peter Koppes gitárosokkal Sydneyben 1980-ban alakította meg zenekarát, s bár idővel meglehetős népszerűségre tettek szert, mind ez idáig egyetlen nagyobb slágert (Under the milky way) sikeredett összehozniuk, azt is csupán a hatodik nagylemezükön (Starfish, 1988). Pedig akkoriban az MTV-s gitárzenék jeles képviselőjeként fényesebb jövőt jósoltak nekik, mint a U2-nak. A dolgok aztán másképp alakultak, a Church tiszavirág-életű sztárzenekari státusa fokozatosan átcsúszott afféle felemás, kvázi-kultikus imázsba, ugyanis slágerszerzőként nehéz falatnak, underground rockbandaként viszont túl könnyűnek bizonyultak. S noha lemezeikkel sorra túlszárnyalták kortársaik pszichedelikus beütésű gitármuzsikáit (az 1992-es Priest=Aura album az első igazi mestermunka), mindinkább visszahúzodó mentalitásukkal a felszínes szélsőségek között egyre szerényebb érdeklődésre tartottak számot, aminek következményeként a Sometime, anywhere (´94) lemez megjelenése után multinacionális kiadójuk is megvált tőlük.

"Minél idősebb leszel, úgy válik egyre nevetségesebbé az előre kalkulált, >>lázadó, szexi és veszélyes vagyok attitűdAz angliai születésű Kilbey két ma is aktív őstaggal, az amerikai Marty Willson-Piper és az ausztrál Peter Koppes gitárosokkal Sydneyben 1980-ban alakította meg zenekarát, s bár idővel meglehetős népszerűségre tettek szert, mind ez idáig egyetlen nagyobb slágert (Under the milky way) sikeredett összehozniuk, azt is csupán a hatodik nagylemezükön (Starfish, 1988). Pedig akkoriban az MTV-s gitárzenék jeles képviselőjeként fényesebb jövőt jósoltak nekik, mint a U2-nak. A dolgok aztán másképp alakultak, a Church tiszavirág-életű sztárzenekari státusa fokozatosan átcsúszott afféle felemás, kvázi-kultikus imázsba, ugyanis slágerszerzőként nehéz falatnak, underground rockbandaként viszont túl könnyűnek bizonyultak. S noha lemezeikkel sorra túlszárnyalták kortársaik pszichedelikus beütésű gitármuzsikáit (az 1992-es Priest=Aura album az első igazi mestermunka), mindinkább visszahúzodó mentalitásukkal a felszínes szélsőségek között egyre szerényebb érdeklődésre tartottak számot, aminek következményeként a Sometime, anywhere (´94) lemez megjelenése után multinacionális kiadójuk is megvált tőlük.

Jóllehet a nagy forgalmazói körből és a médiák figyelméből kiestek, a Church azóta is biztos kézzel teszi a dolgát, legnagyobb sikerüknek pedig folyamatos létezésüket tartják. Ennek a csendes "növekedésnek" az eredménye a Magician among the spirits (´96), valamint a Hologram of Baal (´98) című album, amelyeken az együttes "védjegye" - a simán befogadható dallamvilág mellett párhuzamosan jelen lévő, néhol egészen absztrakt, kristályos érzetű gitárhangzás - mind tökéletesebb formában jelenik meg. A Church erősödő experimentális vénájának példája a Hologram of Baal bónusz CD-jének hatvanperces, egyhuzamban improvizált, instrumentális "elszállása". Az atmoszferikus hangzást segítendő az utóbbi anyagokon finom érzékkel adagolt sampleres elektronika is megjelenik.

Amennyiben felmerülne, hogy az új Church-lemez címében mi lehet az a minden, ami után most ez van, akkor az egykori rock & roll életforma, az elhúzódó narkóügyek, a magánéleti és zenekari szakítások, a számtalan gyengébbre/erősebbre sikerült szólólemez és egyéb projekt, a költözések (Kilbey jelenleg Svédországban, Willson-Piper pedig Londonban él) és kibékülések ("Kilépésemmel lelőnék egy lovat, ami helyett csak szamarat tudnék venni" - S. K.) mellett mindenképpen meg kell említeni a szövegíró Kilbey hit iránti elkötelezettségét. A verseket és prózát is publikáló énekes Buddha, Krisna és az Újszövetség után szabadon többször állt elő misztikus megfejtéseivel, de korábbi grandiózus látásmódja helyett ezúttal inkább az egyszerűbb, mégis mélyebbre hatoló megközelítés érvényesül. Bizonyos mértékig ugyanez áll a zenére is, persze ettől még nem lesznek közkeletű slágerek a mostani Church-szerzemények. "Már csak azért se tudnánk berobbanni egy sikerszámmal, mert a dalaink felépítése ellentétes az aktuális tendenciával. Manapság, ha nem kap el azonnal egy zene, már ugrasz is tovább. A Churchnek viszont idő kell, amíg bemászik a bőröd alá."

Bognár Tamás

Thirsty Ear, 2002

szerző
Bognár Tamás
publikálva
2002/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...