Jóllehet a nagy forgalmazói körből és a médiák figyelméből kiestek, a Church azóta is biztos kézzel teszi a dolgát, legnagyobb sikerüknek pedig folyamatos létezésüket tartják. Ennek a csendes "növekedésnek" az eredménye a Magician among the spirits (´96), valamint a Hologram of Baal (´98) című album, amelyeken az együttes "védjegye" - a simán befogadható dallamvilág mellett párhuzamosan jelen lévő, néhol egészen absztrakt, kristályos érzetű gitárhangzás - mind tökéletesebb formában jelenik meg. A Church erősödő experimentális vénájának példája a Hologram of Baal bónusz CD-jének hatvanperces, egyhuzamban improvizált, instrumentális "elszállása". Az atmoszferikus hangzást segítendő az utóbbi anyagokon finom érzékkel adagolt sampleres elektronika is megjelenik.
Amennyiben felmerülne, hogy az új Church-lemez címében mi lehet az a minden, ami után most ez van, akkor az egykori rock & roll életforma, az elhúzódó narkóügyek, a magánéleti és zenekari szakítások, a számtalan gyengébbre/erősebbre sikerült szólólemez és egyéb projekt, a költözések (Kilbey jelenleg Svédországban, Willson-Piper pedig Londonban él) és kibékülések ("Kilépésemmel lelőnék egy lovat, ami helyett csak szamarat tudnék venni" - S. K.) mellett mindenképpen meg kell említeni a szövegíró Kilbey hit iránti elkötelezettségét. A verseket és prózát is publikáló énekes Buddha, Krisna és az Újszövetség után szabadon többször állt elő misztikus megfejtéseivel, de korábbi grandiózus látásmódja helyett ezúttal inkább az egyszerűbb, mégis mélyebbre hatoló megközelítés érvényesül. Bizonyos mértékig ugyanez áll a zenére is, persze ettől még nem lesznek közkeletű slágerek a mostani Church-szerzemények. "Már csak azért se tudnánk berobbanni egy sikerszámmal, mert a dalaink felépítése ellentétes az aktuális tendenciával. Manapság, ha nem kap el azonnal egy zene, már ugrasz is tovább. A Churchnek viszont idő kell, amíg bemászik a bőröd alá."
Bognár Tamás
Thirsty Ear, 2002
