Koncert
A Jamiroquai az évtized club/dance szcénájából kiemelkedő legsikeresebb együttes, eddig pont egy tucat felvételük került Top 30-ba, George Michael után ők adják el a legtöbb lemezt Angliában (az összpéldányszám eddig 11 millió). A zenekar funkja ugyan erősen retróízű, de szimpátiámat mindig élvezte a futóbolond imázsú zenekarvezető, Jay Kay, zenei törekvése: egy trendeket magasról leszaró, életigenlő bugizás. Szóval nem Kay konzervatív beállítottsága, nem is az állandóan visszatérő Stevie Wonder-kópia az én nyűgöm, hanem az utóbbi időben valahogy kezdett kissé a bögyömbe mászni ez a fejdíszes-címeres Fred Astaire-fazon.
Válaszul a miértre egy kis tallózás: az Observer listája szerint Jay Kay a kilencedik leggazdagabb brit a 30 év alatti korosztályban; négymillió dollárt érő, háromhektáros birtokát nemrég vásárolta tóval, vízeséssel, történelmi múltú kastéllyal, 11 hálószobával; a garázsban közel ugyanennyi méregdrága sportkocsi sorakozik; környezetvédelemről papol, közben gyorshajtáscetli-gyűjteménye szépen tornyosodik (Franciaországban 240-nél mérték be Lamborghinijét, de a jogsiját furcsa mód állandóan visszakapja); barátnője egy népszerű modell és tévés személyiségre cserélődött (Denise Van Oughton); zenekara most kilépett basszistája lekapzsizsarnokozta; az utóbbi idők sikerbe belegárgyult nyilatkozatai felettébb lekezelők; ha nem sikerül 10 milliót eladnia az új lemezéből, meglehetősen csalódott lesz csórikám; és mindennek tetejébe szörnyű avétosak a mókamiki kalapjai. Aztán természetesen duzzog, ha az újságíró a pénze, az autói meg a női felől faggatózik. Jó, hagyjuk a genny bulvárt, nézzük, ki ez a csávó.
Jay Kay 1969 decemberében született Manchesterben, ikertestvérét agydaganat miatt hathetes korában elvesztette. Portugál származású apját sose látta, bár fényképét nagyon sokáig a tárcájában hordozta. Anyja profi jazzénekesként harminc évig járta több kontinens kisebb klubjait. "Mindenhová magával hurcolt, emlékszem, Las Vegasban a napi harmadik show reggel ötkor kezdődött. A turnékra mindig kocsival mentünk, valójában a hátsó ülés és anyám öltözője volt a gyerekszobám." Angliába 13 évesen tér vissza, 16, amikor lelép otthonról és az iskolából, lepattant foglalt házakban dekkol, megy a gördeszka és a graffiti, pizzát szállít, kannabiszt árul, alkalmi melóként 501-eseket csór a többi skateboardosnak. (A sors vicces keze, hogy manapság nem lopja, hanem reklámozza és tervezi a Levi´s-cuccokat.) "Még magnóm se volt, lemezekre meg pláne nem futotta." Később kisebb bolti tolvajláson kapják, majd jönnek a komolyabb balhék, egy betörésnél a "rossz helyen volt a rossz időben", egyszer súlyosan lefújják, máskor meg akarják késelni.
Persze őt is a zene menti meg, még ´86-ban megjelenik egy hip-hop maxija a Streetsounds labelnél, majd fél évre visszavonul, az elsőként ötévesen látott álmot - ő lenni színpadon - szövögeti tovább. Egy túlszívott éjszaka és egy spagettiwestern hatására megszületik a bandanév (az örömzenélés - Jam és az indián törzs - irokéz szóösszevonásból) és annak bikaszarvú emberkés (Buffalo Man) logója. A védjegyen a mai napig sem akaródzik változtatni, a fejfedőin annál inkább. "Tudom, mennyire vonzza az emberek figyelmét. Igen, lehetséges, hogy kezdetben bizonytalan voltam, és el kellett bújjak valami mögé, de így lehet még manapság is bizonyos anonimitásom, kalap nélkül sokan nem ismernek fel. Ha felrakom, Jamiroquai, ha leveszem, újra Jay Kay."
Koncepciója 1989-ben ölt testet, megalakul a Jamiroquai, a londoni Evening Standard címlapján köszönti a zenekart: "Fiatal, hülye és fehér." A Melody Maker meghirdet egy cinikus versenyt angliai háziasszonyok részére: nevezzék meg a különbséget Kay és Stevie Wonder felvételei között. Az újságok fikázásának ellenére az acid jazz belovagol az angliai klubokba, a rave-kultúra rákap a Brand New Heavies-, Young Disciples-féle bandákra. Később aztán már nemcsak a partyemberek, de a hagyományos soul-, funk-, diszkó-, R&B-kedvelők is kezdenek odafigyelni. Az első single, az Acid Jazznél ´92-ben megjelenő When You Gonna Learn olyan sikeres, hogy a Sony kapásból felajánl egy nyolclemezes szerződést (csupán Kay részére, zenészeit a mai napig zsebből fizeti). A kiadó nagyon tudhatott valamit, vagy csak ráérzett, mert az ´93 júniusában debütáló Emergency on Planet Earth az év legjobban fogyó albuma az új együttesek kategóriájában. A szövegek egészében egy nagy öko-figyelmeztető táblát adnak ki, nagy slágerek a Too Young To Die és a Blow Your Mind.
A ´94-es Return Of The Space Cowboy lemez már platina, címadó szerzeménye a londoni Kiss FM rádió minden idők legtöbbet játszott felvétele. A lemezen található, faji megkülönböztetést elítélő Manifest Destiny számnak is köszönheti, hogy egyike lesz azon kevés fehéreknek, akik eddig fekete újságok címlapjára kerültek, vagy black musicot sugárzó tévéműsorokban szerepeltek.
A ´96-os, Ferrari-borítós Travelling Without Moving abszolút tarolás, Grammy-díj, négy MTV-díj és három bődületes sláger: Cosmic Girl, Alright és a biogenetikai kutatások, a jövő mutáns emberei ellen kirohanó Virtual Insanity. És hát ennek a dalnak a kórusát dúdolta a fülébe egy találkozó alkalmával maga Stevie Wonder. "Majdnem sírtam, nyolc éve folyamatosan cseszegetnek, hogy olyan akarok lenni, mint ő, és erre tessék, bírja a nótámat." Ezt követően három év alatt egy új számmal jelentkeztek, a Godzillához készített, tavalyi listavezető Deeper Undergrounddal, melynek klipjét megint csak nem bírták elbaltázni. (Mostanáig 15, javarészt fergeteges videójuk készült.)
A fentiek alapján nyugodtan állíthatjuk, fokozott várakozás előzte meg az új lemezt. Aztán pár hónappal a beígért megjelenés előtt jött a hír, hogy Stuart Zender basszusgitáros otthagyja őket. "Nagyon leszívatott minket. Elhatározta, hogy kiszáll, aztán végigjárta a magazinokat, hogy milyen zsugori vagyok. Szerinted alul van fizetve, aki száz lepedőt kiad egy új Mercedesért?" Így Kay szerint az esetleges szerzői jogviták miatt nem volt más választása, mint szemétbe vágni a már felvett kilenc dalt és újraírni az egész anyagot. "A King For A Dayt pedig ajánlom neki szeretettel az új lemezről."
A Synkronized cím sugallata szerint Jay Kay most érte el az oly régóta áhított harmóniát az életében, és nyugodtan lehet ezért utálni. "Persze hogy jómódú vagyok. Mit várnak tőlem, mocsokban éljek? Köszi, kijutott belőle. Építettem egy stúdiót, és kellett hozzá egy megfelelő terület. Mindenki tudja, hogy kocsibuzi vagyok, na és? A barátnőmet meg hadd válasszam meg már szabadon. De arról senki sem beszél, hogy segélykoncerteket adok a hajléktalanoknak, meg adományokat osztogatok, na, nem mintha érdemrendet várnék érte vagy ilyesmi. De egyáltalán, megkérnek, hogy a nagyobb haszon reményében a képemmel reklámozzak egy újságot, erre betámadnak? Kilenc éve dolgozom mindezért, mint az állat, nincs az az isten, hogy leálljak."
A "zsarnok" Kay írta megint a dallamok 95 százalékát, és ő is hangszerelte őket, a fejében mindig ott van az egész nóta. "A felvétel idején eldúdoltam a rezeseknek, hogy mit akarok, de ők valami teljesen másba kezdtek. Kérdeztem: ez most mi? Mondják, nem passzol, a mollra nem jöhet dúr. Lehet - közöltem -, de amit játszottatok, az szar, legyen csak, amit énekeltem, hallom itt bent, hogy jó. És igazam lett."
A zenéről szólva pedig szerintük idáig ez a lemez a legjobb alkotásuk. "Az első három albumon már sok mindent elárultam a világnézetemről, és nem mintha a témák fontosságukat vesztették volna, de most a >>szétesett világAmit pedig én a legjobban hiányoltam a koncerten és az új lemezen is, az a lélek valódi "feketesége". Kay szerint élete értelme fog beteljesedni, ha sikerül két olyan számot írnia, amire az utókor emlékezni fog. Szerinte ez eddig nem történt meg, ami érthető, ha az istenített Wonder 70-es évek elejei felvételeit, mondjuk az Innervisons vagy a Songs In The Key Of Life lemezeket vesszük elő. (Bár Jay korábbi számaival néha már egészen megközelítette a mestert, vegyük például a Morning Gloryt - a fekete R&B díva, Missy Elliot nem véletlenül samplerelte két éve - vagy a Stillness In Time-ot.) Úgy vélem, jelenleg az van a Jamiroquai-jal, hogy valamiről már lemaradtunk, a másik valami pedig még nem érett be. "Van egy pont, amin túl a nyálas (cheese) zene már nem az, valahogy a sajtból (cheese) hús lesz." Jó, legyen az, csak még egy kicsit rágódni kéne rajta, amíg tényleg újra "szín" nem lesz.
Bognár Tamás
Budapest Sportcsarnok, október 6.
