"Ami az életben eligazít" (Joseph Hill, Culture)

  • Bognár Tamás
  • 2002. május 2.

Film

Magyar Narancs: Hogyan látja a tradicionális reggae helyzetét? Az ausztriai koncertek egyre fogyatkozó száma alapján hanyatlani látszik a színtér.

"Nem sokáig láthatunk már ilyet" - fakadt ki barátom a Culture-koncert után

a Szene Wienben. Ez a jamaicai együttes ugyanis a roots reggae azon kevés művelője közé tartozik, amelyek a 70-es évek közepe óta állják a latyakot.

A hajdani énektrió mára a mindvégig vezető dalszerző-énekesre, Joseph Hillre redukálódott, s noha kissé szedett-vedett bandája nem állt éppen a helyzet magaslatán, azért az öreg rasta néhány villanás erejéig megmutatta, miért lehet annyira szomjazni ezt a lassan kivesző, "tősgyökeres" kultúrát.

Joseph Hill: Pedig a világ többi részén virágzik a reggae. Egy zenész persze csak eleget tehet egy meghívásnak, talán a promótereknek kellene többet tenniük a műfajért. Bár nekünk Európa-szerte sok fellépésre adódik lehetőségünk.

MN: Innen viszont úgy tűnik, hogy lassan a két kezünkön meg tudjuk számolni az idősebb nemzedék hébe-hóba még turnézó képviselőit. A hagyományos tavaszi Spring Vibration fesztiválon is a fiatalok viszik a pálmát, és azért a dancehall vagy a ragga mégsem ugyanaz.

JH: Hát nem...

MN: Hallgatom például az egyik legifjabb Marley gyerek, a Damien új raggás ("rapes" reggae - a szerk.) lemezét, de valami hiányzik...

JH: A reggae nem csupán a zenélésről szól, hiszen elsősorban az emberek spirituális igényét kell hogy kielégítse. A zenészeknek tudatosítaniuk kell magukban, hogy mit miért csinálnak, mi vezérli őket, s ebben a pénz csak az utolsó szempont lehet. A reggae állandóságát mi, az öregek tartjuk fenn, innen a kifejezés: roots reggae. S habár ezt a lelkiséget jelenleg csak nálunk találod meg, azt gondolom, a fiatalok idővel hallgatni fognak ránk.

MN: Ha felnő ehhez a mai generáció.

JH: Valójában nem feltétlenül a tényleges korról van szó, hanem a tapasztalatról, a spirituális ébredésről. S ebből a szempontból az ifjúság csak öregszik, mi viszont egyre fiatalabbak leszünk.

MN: Azért az mindenképpen pozitív, hogy a reggae "üzenetének" eredendő szociális érzékenységét számos új együttes továbbviszi.

JH: Igen, bár néhányan túl sokat akarnak a pohárba tölteni, túlöntözik a palántát. Mi csak egy kicsit csepegtetünk rá, aztán nézzük, ahogyan nő. A reggae-nek több generációt kell szolgálnia, az a legfontosabb, hogy a szenvedő ember fejét összhangba hozza a szívével.

MN: Zeneileg mennyit változott a roots-vonal az elmúlt évtizedekben? Számomra a jó reggae valahol mindig ugyanolyan.

JH: Bizonyos értelemben igen, bár amikor az emberek nyomorúságára tekintesz, ha figyeled a politikusok fel- és letűnését, a gyerekek születését, könnyen megérezheted az idők változásának jeleit. Minden akció válaszlépést igényel, és mindig találhatsz valami pozitívumot, amiben megkapaszkodhatsz. Így nyújthatsz útmutatást a rászorulóknak, hogy ne ragadjanak meg a sötétben. Nagyon igaznak érzem azt a megfogalmazást, miszerint a reggae azt a fényt jelenti, ami az életben eligazít.

MN: Hogy éli meg a helyi változásokat Jamaicában?

JH: Egy napba még mindig csak 24 óra fér bele. A fiatalság próbálja siettetni a dolgokat, úgy érzi, egyre keményebb és rohamosabb tempót kell diktálni - ugyanakkor ettől semmi sem fog gyorsabban menni. Talán úgy tűnhet, mintha, de szó sincs róla... A tanulási lehetőségek és az általános civilizáltság fejlődésében látok előrehaladást, de a politika nálunk is ugyanolyan, mint mindenütt. Bizony, jó volna, ha a világ politikusai mostantól nem három, hanem csak egy p-ben gondolkodnának. Mert miközben uralják a politikát (politics) és az erőt (power), az emberek (people) szeretete teljesen kikerül a látószögükből. A jelenlegi erőfitogtatással nem jutunk sehová, az uralkodó politikai felfogás nemhogy nem segít az emberiségen, hanem még inkább szétszakítja. Nagyon szomorú, de minden szinten ez a tendencia.

MN: És Jamaicán túl?

JH: Ami nagyon fontos: a Nyugatnak nem lenne szabad túl gyorsan szaladnia, és maga mögött hagynia a Keletet, ahogy a nappal sem fut el az éjszaka elől. Mindkettő érdekében kell imádkoznunk, mindkettő hasznára szükségünk van.

MN: Mennyi esélyt lát erre?

JH: Amíg ilyen hataloméhesek vagyunk, semennyit. Nem egyesek érdekeit, hanem mindannyiunk szükségleteit kell kielégítenünk. Minél inkább képesek leszünk szétosztani a Föld gyümölcsét, annál több áldást kapunk fentről. Élvezni kellene az életünket ahelyett a hiábavaló harc helyett, amit az értelmünkkel, a gondolatainkkal vívunk.

MN: Mondani igen könnyű, csinálni rohadt nehéz.

JH: Igen...? És miért? Nos, amíg képes vagyok rá, én azon leszek, hogy hirdessem: ezzel a munkával kell szembenézned, ezt muszáj teljesítened! Ha nem lenne lehetséges, én sem lennék itt a zenémmel. Isten áldja Magyarországot, Joseph Hill minden jót kíván!

Bognár Tamás

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.