Karafiáth Orsolya

Széles körben elterjedt tévhit, hogy az a nagylelkű, igazán önzetlen ember, akinél önmaga mindig leszorul a dobogóról. Meg kell tanulni jól szeretni magunkat. Ebben segíthet Yudit Maros és Verena Kast egy-egy könyve.

Csőlátás, bezárkózás, arisztokratikus elkülönülés, köldöknézés, elefántcsonttorony. Ezek a szavak bizony mindig elhangzanak, ha a kortárs művészetről van szó. Mennyit fednek a valóságból?

Meglepő, bizarr szentképek, tobzódó színek, éles kontúrok. Első pillantásra legalábbis kétértelmű alkotások, melyeknél igen sok van a befogadóra bízva. A festőt, Silard Isaakot kérdeztem.

Verebics Ágnes képzőművész egy újabb sokkoló sorozattal lepte meg közönségét. Ezúttal nőket démonizált és formált át egyszerre rémületes és egyszerre mélyen ősi teremtésekké: a Hairy Ganggé, azaz a szőrös nőkké. A művészt kérdeztem.

Létezik-e szörnyű gyerekkor után elégedett, ne adj isten, boldog felnőtt lét? Túl lehet-e tenni magunkat a korai sérelmeken? Erre ad egyfajta választ Jeanette Winterson Miért lennél boldog, ha lehetsz normális is? című önéletrajzi regénye és Guus Kuijer felnőttekre is ugyanolyan erővel ható mesekönyve.

Akkor mondta el, hogy épp a 2012-es regénybemutatóm másnapján diagnosztizálták nála a betegséget, és úgy érzi, velem újra egészségesnek tudná érezni magát. Kipróbáltuk, így lett.

Népszerű gyerekverseinek egyike nemrég botrányt kavart, ami után már nem biztos benne, hogy van olyan: vers mindenkinek.

Hiába írta Platón, hogy szabad hazudniuk az orvosoknak, mi őszinteséget várunk tőlük – legalábbis, ha azt mondják, nincs semmi bajunk. És ha van? Vajon muszáj „terhelni” a beteget a teljes igazsággal?

Nemrég megjelent egy elegáns kis album, a József Attila Kör és a Mr. Sale Öltönyház együttműködésének eredményeként, melyben elegáns írók és „ruhaköltemények” találhatók. Erről a rendhagyó projektről kérdeztem Hevesi Judit költőt, a kötet egyik szerkesztőjét.

A Radnóti Színházban estéről estére Krizsó Szilvia újságíró, televíziós műsorvezető teljesen egyedi talkshow-t vezet, ahol mind őt, mind a vendégeit más fénytörésben láthatjuk. Erről kérdeztem.

Szétkent ikonok, eltorzult arcok, elmázolt álomképek. Hatalmas táblaképeken deheroizált hősök, akik próbálják kitalálni, kik is ők valójában. Leila hercegnő már bennünk magunkban kérdezi, ő vajon Mickey egér-e… És mindez egyetlen kiállításon.

Szegedre járt rajzszakra, de már középiskolában is csinált ékszereket, például viaszba nyomott bélyegekből, hajlított drótból. Meglepő anyagú és látványos formájú munkák kerülnek ki a kezéből, papírból, alumíniumból, betonból – és még ki tudja, miből. A formákról és a hozzájuk kapcsolódó érzésekről beszélgettünk.