Hogyan jött a sorozat ötlete?
Nagyon régóta szerettem volna önálló talkshow-t, ami egy darabig úgy tűnt, megvalósulhat az MTV-n, de aztán megváltozott a szélirány, és elfújta a korábbi ígéreteket is. Ezt elmeséltem Bálint Andrásnak, a Radnóti igazgatójának, aki azt mondta, hisz bennem, találjak ki valamit, és ő biztosítja hozzá a teret. Elkezdtem ötletelni, és beugrott, hogy ami leginkább foglalkoztat, az mások sikere. Hogy mitől lesz kiemelkedő valaki, kellenek-e a sikerhez kudarcok? Függ-e a siker attól, hogy ki hogyan éli meg a kudarcait? És arra jutottam, hogy ez biztos sokakat érdekel, és szívesen hallgatnák ismert és elismert emberek történeteit, gondolatait, hogy azokból ők is táplálkozhatnak.
|
A vendégek kiválasztásánál az intuícióimra hallgatok, és valahogy beúsznak egymás mellé a nevek. Az a rendezőelv, hogy két teljesen más hangulatú beszélgetés alakuljon, emiatt arra is odafigyelek, hogy az egyik vendég biztosan humoros legyen. De ért már olyan meglepetés, hogy azt, akiről azt gondoltam, a világ legnagyobb nevettetője, überelte egy sokak számára ismeretlen üzletember. Már az elején sem merevedtem abba bele, hogy csak ismert embereket hívjak meg, a művészek mellett mindig volt egy-egy üzletember is. Talán ez az a két terület, ahol leginkább jellemző a siker-kudarc együttállás. Hiszen egyik este csilloghat valaki a színpadon és sütkérezhet a fényben, hogy aztán másnap óriásit bukjon, de harmadnap megint csak fel kell állni. És az üzletemberek mindennapjai is erről szólnak. Hoznak egy fontos döntést, amiben hisznek, és utólag derül ki, hogy ez számukra sikert vagy bukást jelent. És ha ez utóbbit, akkor egyfelől van egy halom megoldandó probléma, másfelől szükség van a továbblépés képességére. Mert az üzletben mindig újabb és újabb döntéseket kell hozni, és nincs helye és tere az elbizonytalanodásnak vagy önsajnálatnak.
Ez az est számomra a velem készült beszélgetések legjobbika volt. Váratlan jelenetek, kisfilmek, dalok szakítják meg a beszélgetéseket. Nálam bejött Karády, Elvis „üzent”, majd meg is jelent személyesen…
Hogy ne nyílt színi élveboncolás legyen az estekből, mert az nem az én műfajom, azt találtam ki, hogy miközben mély dolgokról, érzésekről is beszélgetünk, összességében szórakoztató legyen a műsor. Minden vendégemmel találkozom, még akkor is, ha jól ismerem őket, hogy beszélgetés közben ihletet nyerjek ahhoz, mivel lehetne feldobni a beszélgetéseket. Ezek általában jelenetek, amik az életükhöz vagy valami hozzájuk köthető dologhoz kapcsolódnak. Ezeket a radnótis színészek adják elő, akik nagyon élvezik, hogy kibújhatnak a megszokott szerepükből. Itt nagyon törekszünk arra, hogy mind a vendéget, mind a nézőket megnevettessük, elképesszük.
A legelső vendégem például Palya Bea énekesnő és Kovács Gábor üzletember, mecénás volt. Beáról tudtam, hogy imádja a 24 című sorozatot, a könyvében pedig azt is megemlítette, hogy gyerekkorában Sandokan volt a szerelme. Ezért Hárs Anna dramaturg segítségével utószinkronizáltuk a 24 egyik jelenetét, amelyből kiderül, hogy Jack Bauer otthagyja a terrorelhárítást, mert nem tud Bea nélkül élni. Igen ám, de Sandokan is megjelent a színen, hogy kijelentse, a „fehérnép az övé”. Aztán berontott Schneider Zoli, alias Sandokan és Szervét Tibi, alias Jack Bauer. Édes volt a jelenet, Bea becsatlakozott, eldördült egy pisztoly is. És a végén Beával – a közönség számára teljesen váratlanul – kvázi fináléként előadtunk egy lakodalmas csúfolódót…
Melyek voltak a legemlékezetesebb találkozások?
Döbbenetes volt, ahogy Jaksity György üzletember nálam beszélt először arról, hogy a fiai autisták. Mindezt ráadásul úgy, hogy nem sajnálkozott ezen, nem sajnáltatta magát, miközben mindenki tudta, hogy ez mekkora dráma lehet egy ember életében. Az is kiderült róla, hogy tangózik, de Szávai Vikivel, aki énekelt és búgott neki, sőt még egy boával is megpróbálta magához húzni, mégsem mutatott be egy figurát sem. Amikor rákérdeztem, miért nem, azt mondta, örült, hogy nem fulladt meg attól a sok szösztől, ami lement a torkán…
De az se volt mindennapi, hogy Király Júlia, a jegybank volt alelnöke a kedvemért hajlandó volt bebiciklizni a színpadra. Vagy ahogy Horgas Eszter mesélt a sérelmeiről. Annyira megnyílt, hogy tényleg fogni lehetett a csöndet, ilyennek még nem láttam. Heller Ágnest is meg kellett zabálni, ahogy a pasizásról beszélt. Vagy amikor Kulka János manökent játszott a színpadon. De voltak más manökenek is: a Naftalin című darab jelmezeit mutattuk be a színpadon, hogy Náray Tamás divattervezőnek legyen mire reagálnia. Hát reagált. De említenem kell Kovács István Kokót is, akivel ha nem is bokszoltunk, szellemi párbajt azért vívtunk a színpadon. A bokszolást meg meghagytuk Adorjáni Bálintnak, aki az Ilyen, ilyen a boksz című dalra adott elő jelenetet Schneider Zolival.
Hogyan dől el, hogy kihez kit hívsz meglepetésként? Hozzám Both Miklós jött, az egyik „legveszélyesebb” barátom, hiszen ha ő megjelenik, egy ideig a nevetéstől szóhoz se tudok jutni. Most is ez történt.
|
Az előinterjúk alatt dől el a meglepetésvendég személye is. Király Juli meglepetésvendége például Bächer Iván volt, akivel egy osztályba járt, sőt szerepelt is Iván egyik könyvében. Iván felolvasta ezt a részt, majd egymás szájából vették ki a szót, hogy a közös bulikról meséljenek. Ivánnak ez volt egyébként az egyik utolsó szereplése. Szerintem elég ütős volt az is, hogy Gerendás Péterhez eljött Herényi Károly, akiről sokan nem tudták, hogy az apósa. Amire igazán büszke vagyok, hogy Bródy Jánoshoz eljött Szörényi Levente, és ez még akkor volt, amikor a lapok azzal voltak tele, hogy ők ketten szóba sem állnak egymással. De óriási dolog volt az is, amikor Müller Péter Sziámit a Baltazár Színház két művésze lepte meg, és együtt előadtak egy jelenetet úgy, hogy Péternek az egészről fogalma sem volt. Órákig tudnám mesélni ezeket az élményeket. De a lényeget még nem is mondtam. Kedvencedhez, Koncz Zsuzsához Hacki Tamás jött, mégpedig Németországból, és nekiállt fütyülni. Szerinted?!
Darvas Feri állandó társad. Ő hogyan és mit rak bele a műsorba?
Feri és az ő minizongorája nélkülözhetetlen bútordarabok. A kezdetektől fent ül velem a színpadon, általában csak zenél, de amikor megszólal, szem nem marad szárazon. Hihetetlen humora van. És persze Feri kíséri a meghívott zenészeket is, nemrég Gerendás Péterrel zenéltek együtt, de Zorán és Hajós András is odaült már mellé, vagy Szirtes Edina Mókus, aki Falusi Mariann meglepetésvendége volt. Sokat segít nekem a műsor kitalálásában is. Egyszer például Hegyi Barbara rebarbarás receptjét is megzenésítette, de megihlette őt Polgár Judit egy réges-régi sakkjátszmája is, amit óriási átéléssel adott elő. Judit meg azzal döbbentett meg minket, hogy egyből rájött, és el is mondta, hogy melyik nyertes játszmáját hallottuk.
Korábban minden estet a te egy-egy dalod vezetett be. Ez hol maradt?
Egy darabig próbálkoztam. Például a legelső talkshow-m úgy kezdődött, hogy Darvas Ferivel elénekeltem Az egyiknek sikerül, a másiknak nem kezdetű dalt. Aztán minden műsorban volt valami, általában vicces szövegű dalocska. És partnereim is voltak, mert szegény Bódi László Cipő írt nekem zenét Müller Péter Sziámi szövegére, amit Sziámival elő is adtunk. Hajós András is írt nekem dalt Híradós szerelem címmel, sőt Geszti Péter és Darvas Feri is összeálltak, hogy megírják és megzenésítsék tévés távozásom történetét. Ugyanakkor Bálint András legalább háromszor elmondta, hogy „Szilvia, te nem énekelsz igazán jól”. Először picit megbántódtam, és nem értettem vele egyet. Másodszorra megint csak megbántódtam, de kezdtem érezni és érteni, harmadjára pedig beláttam, hogy igaza van. Bár sokáig énekeltem, sose gondoltam magamról, hogy előadóművész vagyok, vagy hogy van keresnivalóm azon a pályán, igazából poénnak szántam és a nézőknek akartam kedveskedni vele, de azt gondoltam, ha ez nem egyértelmű, akkor nem szabad erőltetni, mert mindig is irtóztam az öncélú magamutogatástól. Azóta, hogy nem énekelek, egyébként felszabadultabb vagyok, mert valahol mégiscsak egy stressz volt, hogy vajon kijön-e hang a torkomon.
A Libikóka következő két vendége december 1-jén Pataki Ági üzletasszony és Márton András színész, rendező, volt diplomata lesz.