Yudit Maros Szívem csücskÉN – Az önszeretet módszere négy lépésben című könyvét a kicsit óvodás, ráadásul lila-fehér borító miatt (az már csak plusz, hogy hideg ráz a címbéli szójátékoktól) nemigen vettem volna kézbe, ha nem általam igen nagyra tartott pszichológus ajánlotta volna. (Maros amúgy magyar származású, de több mint húsz éve Amerikában praktizál, egyik alapítója az Autentikus Terápiás Intézetnek. Magyarországon is gyakran tart előadásokat.) És a második alcím, ó, egek, Pozitív önnevelés a boldog és örömteli életért…
| ||
Ez már igen sok a jóból, legalábbis a beígért jóból, amúgy is menekülök a könyvesboltokban az önsegítő könyvek szigetétől, ahol gyakran csupa feltűnően elcseszett és már kívülről is láthatóan kisiklott életű ember válogat. A lány például, aki arra nem képes, hogy elmenjen fodrászhoz, vagy ne adj' isten, legalább hajat mosson, de arra igen sok időt és pénzt fecsérel, hogy párkeresési problémájára instant gyógyírt leljen. Igen sok önsegítő olvasmányon átrágtam én is magam egy időben, tudom, miről beszélek. És általában megismertem ezen művek képletét is: jó habosan tálalni pszichológiai közhelyeket.
Nos, az ilyetén körítéstől Maros könyve sem mentes, de megmenti a könyvet a sok egyéb, ami miatt szívből tudom ajánlani. Ezek amúgy főképp a gyakorlatok. Épp egy hónapja fejeztem be az olvasást, és szoktam rá arra, hogy napi szinten alkalmazom őket. Egy hónap arra még kevés, hogy mindez a gondolkodási rutinom részére váljék, de arra elég, hogy máris érezzem a felszabadító, szorongásoldó hatást, hogy már képes vagyok egyszerűen megvigasztalni, biztatni és támogatni magam, ha arra van szükségem. És ezáltal egyszerűen könnyebben, kevesebb idegbajjal (és kevesebb nyugtatóval) tudom átvészelni a napokat. Mi ez, ha nem eredmény?
A könyv abból az alapgondolatból indul ki, miszerint a modern pszichológia álláspontja az, hogy akkor vagyunk a legkiegyensúlyozottabbak, ha ráhagyatkozunk a saját bensőnkre. (Az elme fecseg, a test tud – hogy Buddhát idézzem.) Azaz mindarra, amit az ösztöneink sugallnak. Vagy amit a testünk üzen. Ez jó ködösen hangzik, de megtanulható meghallani ezeket az apró jelzéseket. És ha meghallottuk, észrevettük, realizáltuk, mire is van szükségünk, meg kell adnunk magunknak, amire vágyunk. Alapvetésként meg kell kérdezzük magunktól, hogyan bánnánk azzal, akit nagyon szeretünk. És aztán magunknak is meg kell adnunk mindezt. Mert különben jönnek a feszítő érzések, a magunk lekicsinylése, és a sokkal súlyosabb lelki problémák.
Érdemes együtt haladni a könyvvel, még a sok önismétlőnek tűnő blabla ellenére is. Mert utólag sokról kiderült számomra, hogy nem feltétlenül a fecsegés miatt volt többször leírva, hanem azért, hogy biztosan megragadjon a fejünkben. Aki a gyakorlatokat nem akarja végigcsinálni, bele se kezdjen a könyvbe. Ám lépésről lépésre haladva valóban könnyebb lehet ezután…
| ||
Hasonló témát jár körbe, csak éppen az elmélet felől, Verena Kast, a neves svájci pszichológus a Változás és megújulás című munkájában. Egyik kedvenc pszichológus-szerzőm egyébként, a Gyász című könyve például igen nehéz élethelyzetemben adott fogódzót. Nála sokkal több a konkrét terápiás esetleírás, egy-egy lelki válságot átélt ember példájából jutunk az elmélet felé. Szeretem, hogy behozza a saját személyesét is, és azt, hogy igen érzékeny a leginkább nőket érintő problémákra. Például arra, hogy milyen mértékben képes valaki teljesen alárendelődni a társának úgy, hogy voltaképpen észre sem veszi ezt. Finoman húzza le a leplet a női öncsalásokról, ami olykor csak olyan tünetekben vehető észre, hogy érthetetlen dühöt érzünk a társunk iránt, hogy mindig fáradtak, levertek vagyunk. Vagy például egy külső szemlélő által igen sikeresnek látszó, öntudatos, kiteljesedett nő miképp lehet mégis gondolatban az elvárások rabja, és hogy a teljesítményt miért nem követi a jogosan várható megelégedettségérzés. Segít felismerni, mit csinálunk szerepkényszerből, és mit saját, belső mozgatóerőink szerint.
Nála is kulcsmotívum az önszeretet képességének elsajátítása, önképünk dinamizálása révén. Verena hisz a változásban, és abban, hogy ki-ki képes az életlehetőségeiből a legtöbbet kihozni. Mivel alapvető területe a gyász- és traumafeldolgozás, pontosan tudja, milyen nehéz elengednünk beidegződéseinket, a személyiségünk magvának képzelt romboló félelmeinket. A magunkkal való új, tisztább viszony kialakításában nagy segítség lehet a könyve.
