Légy jó önmagadhoz!

KOmplett

Széles körben elterjedt tévhit, hogy az a nagylelkű, igazán önzetlen ember, akinél önmaga mindig leszorul a dobogóról. Meg kell tanulni jól szeretni magunkat. Ebben segíthet Yudit Maros és Verena Kast egy-egy könyve.

Yudit Maros Szívem csücskÉN – Az önszeretet módszere négy lépésben című könyvét a kicsit óvodás, ráadásul lila-fehér borító miatt (az már csak plusz, hogy hideg ráz a címbéli szójátékoktól) nemigen vettem volna kézbe, ha nem általam igen nagyra tartott pszichológus ajánlotta volna. (Maros amúgy magyar származású, de több mint húsz éve Amerikában praktizál, egyik alapítója az Autentikus Terápiás Intézetnek. Magyarországon is gyakran tart előadásokat.) És a második alcím, ó, egek, Pozitív önnevelés a boldog és örömteli életért

false

Ez már igen sok a jóból, legalábbis a beígért jóból, amúgy is menekülök a könyvesboltokban az önsegítő könyvek szigetétől, ahol gyakran csupa feltűnően elcseszett és már kívülről is láthatóan kisiklott életű ember válogat. A lány például, aki arra nem képes, hogy elmenjen fodrászhoz, vagy ne adj' isten, legalább hajat mosson, de arra igen sok időt és pénzt fecsérel, hogy párkeresési problémájára instant gyógyírt leljen. Igen sok önsegítő olvasmányon átrágtam én is magam egy időben, tudom, miről beszélek. És általában megismertem ezen művek képletét is: jó habosan tálalni pszichológiai közhelyeket.

Nos, az ilyetén körítéstől Maros könyve sem mentes, de megmenti a könyvet a sok egyéb, ami miatt szívből tudom ajánlani. Ezek amúgy főképp a gyakorlatok. Épp egy hónapja fejeztem be az olvasást, és szoktam rá arra, hogy napi szinten alkalmazom őket. Egy hónap arra még kevés, hogy mindez a gondolkodási rutinom részére váljék, de arra elég, hogy máris érezzem a felszabadító, szorongásoldó hatást, hogy már képes vagyok egyszerűen megvigasztalni, biztatni és támogatni magam, ha arra van szükségem. És ezáltal egyszerűen könnyebben, kevesebb idegbajjal (és kevesebb nyugtatóval) tudom átvészelni a napokat. Mi ez, ha nem eredmény?

A könyv abból az alapgondolatból indul ki, miszerint a modern pszichológia álláspontja az, hogy akkor vagyunk a legkiegyensúlyozottabbak, ha ráhagyatkozunk a saját bensőnkre. (Az elme fecseg, a test tud – hogy Buddhát idézzem.) Azaz mindarra, amit az ösztöneink sugallnak. Vagy amit a testünk üzen. Ez jó ködösen hangzik, de megtanulható meghallani ezeket az apró jelzéseket. És ha meghallottuk, észrevettük, realizáltuk, mire is van szükségünk, meg kell adnunk magunknak, amire vágyunk. Alapvetésként meg kell kérdezzük magunktól, hogyan bánnánk azzal, akit nagyon szeretünk. És aztán magunknak is meg kell adnunk mindezt. Mert különben jönnek a feszítő érzések, a magunk lekicsinylése, és a sokkal súlyosabb lelki problémák.

Érdemes együtt haladni a könyvvel, még a sok önismétlőnek tűnő blabla ellenére is. Mert utólag sokról kiderült számomra, hogy nem feltétlenül a fecsegés miatt volt többször leírva, hanem azért, hogy biztosan megragadjon a fejünkben. Aki a gyakorlatokat nem akarja végigcsinálni, bele se kezdjen a könyvbe. Ám lépésről lépésre haladva valóban könnyebb lehet ezután…

false

Hasonló témát jár körbe, csak éppen az elmélet felől, Verena Kast, a neves svájci pszichológus a Változás és megújulás című munkájában. Egyik kedvenc pszichológus-szerzőm egyébként, a Gyász című könyve például igen nehéz élethelyzetemben adott fogódzót. Nála sokkal több a konkrét terápiás esetleírás, egy-egy lelki válságot átélt ember példájából jutunk az elmélet felé. Szeretem, hogy behozza a saját személyesét is, és azt, hogy igen érzékeny a leginkább nőket érintő problémákra. Például arra, hogy milyen mértékben képes valaki teljesen alárendelődni a társának úgy, hogy voltaképpen észre sem veszi ezt. Finoman húzza le a leplet a női öncsalásokról, ami olykor csak olyan tünetekben vehető észre, hogy érthetetlen dühöt érzünk a társunk iránt, hogy mindig fáradtak, levertek vagyunk. Vagy például egy külső szemlélő által igen sikeresnek látszó, öntudatos, kiteljesedett nő miképp lehet mégis gondolatban az elvárások rabja, és hogy a teljesítményt miért nem követi a jogosan várható megelégedettségérzés. Segít felismerni, mit csinálunk szerepkényszerből, és mit saját, belső mozgatóerőink szerint.

Nála is kulcsmotívum az önszeretet képességének elsajátítása, önképünk dinamizálása révén. Verena hisz a változásban, és abban, hogy ki-ki képes az életlehetőségeiből a legtöbbet kihozni. Mivel alapvető területe a gyász- és traumafeldolgozás, pontosan tudja, milyen nehéz elengednünk beidegződéseinket, a személyiségünk magvának képzelt romboló félelmeinket. A magunkkal való új, tisztább viszony kialakításában nagy segítség lehet a könyve.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.