Karafiáth Orsolya: Búcsú közelről - Vízy Dorka halálára és temetésére

Nekrológ

Akkor mondta el, hogy épp a 2012-es regénybemutatóm másnapján diagnosztizálták nála a betegséget, és úgy érzi, velem újra egészségesnek tudná érezni magát. Kipróbáltuk, így lett.

Vízy Dorka (hivatalos nevén dr. Vízy Dorottya) műsorvezető és újságíró 41 évet élt, ebből 19 éven át rádiózott, 2007-től vezette egészen haláláig a Kossuth rádió délutáni magazinműsorát, a Közelrőlt. Amíg csak lehetett, dolgozott, azt mondta, amíg riportot készít, illetve a közönségnek beszélhet, nem érzi a fájdalmat. Az utolsó időben, mikor már a mozgás is nehezére esett, akkor is hívott egy taxit, és beült a mikrofon mögé. Korábban egyáltalán nem akart „hallható” lenni, mert mindig a témakeresést és az interjúzást szerette a legjobban, illetve a vágást. Azt mondta, vágás közben érzi legjobban, hogy uralja az anyagot. Korábban orvosnak készült, és amikor már többször nem vették fel az orvosira, először a nővérképzőbe ment, amit egy év után abbahagyott – az nem volt neki való. Dolgozott csaposként Írországban, elvégzett egy sommelier-képzőt is. A jogtudományi egyetemet már rádiósként végezte el, hiszen 1995-től dolgozott a Magyar Rádiónál, ahol munkásságát több nívódíjjal ismerték el. A betegségét hihetetlen erővel viselte, minden fájdalmával együtt. Eljárt kórházakba beteg gyerekeknek felolvasni, a műsorában hangsúlyosan foglalkozott mindennel, ami szűken vagy tágabban a témát érintette. Nagy vágya volt, hogy egyszer természetfilmekben legyen hangalámondó. Állandóan adogattuk egymásnak a témákat, az interjúalanyokat, ha valami kontakt kellett vagy ötlet, hozzá fordultam. Ugyanolyan lelkesen vetette bele magát az én munkámba is, mint a sajátjába. Kíváncsi, nyitott ember volt, végtelenül lendületes. De aki ismerte, annak leginkább a mosolya maradt meg. Az a hibátlan, gyönyörű mosoly, amiből olyan könnyen lett nevetés.

Vízy Dorka és Karafiáth Orsolya

Vízy Dorka és Karafiáth Orsolya

 

Felnőtt korban ritkán szövődnek szoros barátságok, hogy közöttünk mégis, az talán a véletlenek morbid összejátszása miatt is volt. Jó pár éve ismertük egymást Dorkával, felületesen jóban is voltunk, mégis megdöbbentett, amikor bő két éve egyszer felhívott, hogy találkozni szeretne velem. Akkor mondta el, hogy épp a 2012-es regénybemutatóm (amin ott volt) másnapján diagnosztizálták nála a betegséget, és úgy érzi, velem újra egészségesnek tudná érezni magát. Kipróbáltuk, így lett. Az első igazi találkozás után nem volt nap, hogy legalább telefonon ne beszéltünk volna. Kiderült, alapvetően nagyon hasonlóak vagyunk. Ugyanazon nevetünk, hasonló könyvekért, filmekért, zenékért vagyunk oda. (Bár egy nagy vitánk mindig volt: melyik jobb, az Elfújta a szél – szerintem – vagy a Ben Hur – szerinte.) És mindketten imádtunk enni, gyakorlatilag mindent, csak jó legyen.

Vízy Dorka búcsúztatása a Szent Anna-templomban volt, január 21-én, délután háromkor. Nagyon sokan voltunk. Az ott elhangzott, és alább olvasható szöveget a közeli barátok írták, együtt, mondatonként, szavanként. Nem akartunk se életrajzot, se idézetet, se fennkölt szavakat: őt akartuk megidézni, azokat a dolgokat, amik fontosak voltak neki.

Dorka a hóemberek és madarak barátja volt. Rajongott a zenéért, a kék színért, a kék lábú szulákért. A Sportuszodáért, Sopronért, Ferenc pápáért és Assisi Szent Ferencért. Rómáért, a tengerért, a Menza salátáért, a Coyotte-ért, a bioétteremért, a hajógyári szigetért. A Melba csokiért és a párizsi kockáért, a rácsos-barackos sütiért.

Szerette a vasárnapi ebédeket a Nagyi kifőzdéjében, és utána a hosszú, ücsörgős délutánokat a Bambi presszóban. Imádta a Vízivárost, a Szent Anna-templom volt a menedéke.

Szeretett tanulni, kérdezni, nagyra becsülte a tudást, maga is jól tanított. Szerette a Magyar Rádiót, rajongott mestereiért. Szerette a váratlan meglepetéseket, a figyelmet, az igazságot és a szakmaiságot. Tisztelte az erőt és a tehetséget.

Az utazás, a világjárás, a társaság volt a mindene. Szerette a hosszú, nagy ívű beszélgetéseket, a rádióban és a magánéletében egyaránt.

Szenvedéllyel, kíváncsian és nyitottan élt, minden apróságnak tudott örülni. Lelkes, támogató barát és kolléga volt, olyankor is mosolygott, amikor mindenki sírt vagy legszívesebben sírt volna. Hangosan kacagott, felettébb jó humorérzéke volt minden téren, ritka kincs és nagyszerű kikapcsolódás volt vele minden perc.

Jó gyermeke volt szüleinek, létezése számukra 41 év ajándék volt.

Szép kezének forrósága, aurájának vibrálása egy angyali lényt sejtetett mindig.

Búcsúzik anyutól, aputól, barátaitól, kollégáitól és hallgatóitól.

Isten veled, Dorka.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.