A boszorkányság rejtett vonásai

KOmplett

Verebics Ágnes képzőművész egy újabb sokkoló sorozattal lepte meg közönségét. Ezúttal nőket démonizált és formált át egyszerre rémületes és egyszerre mélyen ősi teremtésekké: a Hairy Ganggé, azaz a szőrös nőkké. A művészt kérdeztem.

Mióta izgat a haj, a szőrök?

Az egész valahol a gyerekkoromban indult. Anyukánk rendszeresen eltette az én és a nővérem, Kati levágott hajait, és nagy gonddal ápolta mind a fejünkön hordott igen hosszú boglyát, mind a levágott tincseket. Ez utóbbiakat mindig összefonta a testvéremével, ami elég bizarr és kissé ijesztő is volt valahol. Mint ahogy az is, ahogy a fekete-szőke fonat a kesztyűs fiókjában pihent. Anyánk feltűnő hajdíszeket és hajkonstrukciókat is kitalált nekünk, a reggeli fésülködés pedig külön procedúra, számomra „kínzós” szertartás volt… egyszóval nálunk egyenhaj- és hadviselés volt. Középiskolában textil szakos voltam, és gyakran a saját hajam is beleszőttem a képeimbe. A főiskolán is “„elszőrözgettem”, több olyan munkám is készült, amiben domináns volt a szőr, a haj… Volt egy négy éven át hordott nyúlszőr bundám – amin a végén már alig maradt szőr, úgy szétviseltem –, szintén bedolgoztam egy munkámba.

false

Ez a projekt hogy indult?

Olyan bő fél éve kezdtem el nőket fotózni. Először persze saját magam, mert az kéznél volt, aztán a nővéremet, mert ő meg egy karnyújtásnyira… Később pedig a főleg hozzám közel álló, „hajerővel” megáldott egyedeket… Fokozatosan dolgoztam az elkészült képeken, próbanyomatokat készítettem. A műtermembe gyakran belátogat Kishonty Zsolt művészettörténész, a MissionArt Galéria tulajdonosa, aki már régóta foglalkozik velem és Katival is, szinte a diploma óta figyelemmel kíséri, éppen min dolgozunk, merre haladunk. Ő figyelt fel a sorozatra, és adott pluszlendületet, hogy folytassam. Tulajdonképpen meginvitálta a szőrös nőket a MissionArt Galéria kifutójára…

Tudtad előre, hogy mit akarsz?

Sok minden járt az agyamban a munka közben, ezer kérdés, hogy merre is kanyarítsam a dolgot. És aztán valahogy minden összesűrűsödött. Megpróbáltam összekapcsolni a nőalakjaimban a boszorkányság rejtett vonásait, de mindemellett elég tág a képek értelmezési területe. A látvány egyszerre bizarr, állati, kiismerhetetlen vagy akár démoni. Nehéz lenne megmondani, hogy egy androgün lényt, egy preparátumtömeget vagy egy „hajerővel” megáldott dominát látunk. Vagy ezek a nők az atavisztikus genetika csapásai? Velős csontra váró ősasszonyok a barlang bejáratánál? Hogy mi ez? Talán szőrfashion show, egyfajta freak-show. Nők szőrcsadorban. A Hairy Gang.

false

Hogy zajlott a munkafolyamat?

A sorozatot nem egy szuszra csináltam, volt, akinek többször nekiestem. Használtam parókákat két esetben is, amivel nagyon izgalmas volt dolgozni. A vörös szőrös például olyan lett így, mint egy testet elfedő szőrizomzat, a fehér-barokk parókás meg egy felvértezett vikingharcosra hajaz. Nem vagyok photoshopbűvész, szinte csak a clone stampet használtam, meg még egy-két effektet. Meg lehetett volna profibban is oldani technikailag, lehetett volna cizellálgatni a végtelenségig, de nem ez volt a célom. Ez nem egy fashion magazinba készült munka, fontos volt számomra, hogy a dokumentum jellege is megmaradjon a sorozatnak.

Mi hatott legerősebben erre a munkádra?

A sorozat elkészítésekor irodalmi, tudományos, illetve képzőművészeti előképek is hatással voltak rám, mint például Gabriel García Márquez regénye, A szerelemről és más démonokról, illetve a regény megjelenése előtt írt cikke Sierva María de Todos los Ángeles kriptájáról. De foglalkoztattak az atavisztikus genetika figyelmeztetéseként az egész testükön dús szőrzettel megvert tünemények is, különösen Nat Saspsupan, a thaiföldi gyermek, aki egy genetikai mutáció következménye. Az ősi lerakódásokból megmaradt sok minden a civilizált emberben, de az elnyomja a léthez kapcsolható spirituális jeleket, holott az így megélhető élmények rettentően fontosak lennének. A munkámban ezt is próbálom feszegetni.

Hogy válogattad ki az alanyokat?

A fejemben volt néhány nő, akiket mindenképp meg akartam fotózni, az energiáik, a hozzám közel álló személyiségük miatt. Aztán volt, akit hirtelen felindulásból rántottam be, mert a haja állaga vagy színe épp megtetszett. Voltaképp csak számomra fontos, kik vannak a képeken, hiszen a végeredményen nem látszik az arcuk. Volt, aki azt hitte, mindegyik alany én magam vagyok, mások hüledeztek, hogy ezek a kreatúrák nem lehetnek hús-vér nők. A sorozatot mindenesetre nem zártam le, most a férfiak következnek, már kiszúrtam pár példányt…

A modellek mit szóltak a kész művekhez?

Volt, aki egyenesen megijedt felturbózott szőrű önmagától. De csak a szemében láttam valami rémületfélét, nem fejtette ki felháborodását. Mindenesetre látszott rajta, hogy nem erre számított, hanem valami sokkal esztétikusabbra, szexibbre. Volt, aki egyszerűen csak nagyon rácsodálkozott a képmására. A legtöbben humorosan kezelték a dolgot, nem derogált nekik, hogy „szőrösnők” lesznek. Páran előre jelezték, hogy a számukra legszebb testrészletüket ne fedjem le szőrrel, s fordítva is volt, akadt, aki direkt kérte, hogy nem olyan szép részletét inkább takarjuk. Olyan is volt, aki a fotózáson a legszexuálisabb pózokba tekergette a testét jobbra-balra, majd mikor végre rendesen elfáradt, akkor tudtam csak fotózni… Előre jeleztem mindenkinek, hogy ez a projekt nem  szépelgésről, nem az idealizálásról fog szólni. De végül senki nem tépett meg a végeredmény miatt, ami talán szép is lett volna, ha már így elszőrözgettem velük…

false

 

Fotó: Buda Gábor

A Hairy Gang a MissionArt Galériában tekinthető meg, február 15-ig.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.