„Drága Aliciám, mit vétettél, hogy egy ilyen korú emberhez mentél hozzá?! – aki elég öreg ahhoz, hogy csökönyös, irányíthatatlan és köszvényes legyen, túl öreg ahhoz, hogy kellemes legyen, de túl fiatal, hogy meghaljon.”
„Vegyél be dupla fájdalomcsillapítót! Koncentrálj másra! Nem hiszem el, hogy nem bírsz felkelni.” Minden migrénes találkozott már ezekkel a mondatokkal.
„A világ tágul, de vészjóslón összetart / minden, ami bennünket összetart, / és végül, mint összeroppant csigaházból, / mindenkinek kijut egy-egy darab.”
A szegedi REÖK-ös kalandom után egyre jelennek meg a cikkek és a kommentek – ütköznek a nézetek. Azért rázott meg a dolog, mert megint durván szembesülnöm kellett azzal, milyen elvárásoknak kellene megfelelnem. És miért is?
Két éve egy nemzetközi újságírócsapattal tettünk egy nagyobb túrát, azt néztük meg, hogyan zajlik a régi, már bezárt ipari telepek hasznosítása. Sosem hittem, hogy ez szexi lehet…