Valóban választás kérdése a migrén?

KOmplett

„Vegyél be dupla fájdalomcsillapítót! Koncentrálj másra! Nem hiszem el, hogy nem bírsz felkelni.” Minden migrénes találkozott már ezekkel a mondatokkal.

„Én nem engedhetném meg magamnak, de te persze…” – ez idáig ez volt az egyik kedvencem. Mintha a sötét szobában iszonyú, tompa, ám néha random időközökben megerősödő fejfájás valami iszonyú luxus lenne, amit a magamfajta ingyenélők ajándékba kapnak, mert annyira megcsömörlöttek már a rájuk záporozó temérdek jótól.

Hozzáteszem, hogy minden migrén másmilyen – érdemes utána olvasni, vagy csak baráti körben szemlélődni. L.-nek például a lehető legrosszabb van, a cluster fejfájás, néha hetekig elhúzódó rohamperiódusokkal. Egy barátnőm pedig egyszerűen megvakul – órákig nem lát semmit. Amikor először történt meg vele, egy buszon, két kisgyermekkel megrakodva ráadásul, jött a halálfélelem is. Mentők vitték el. Először megnyugodott, hogy csak a migrén egy speciális esetével akadt dolga, aztán halálosan megrémült. Hogy bármikor újra előjöhet (és elő is jön) a baj – így hát már évek óta nem mer egyedül menni sehová.

Nekem a látási zavarokkal (fényjelek, villódzás) kísért migrénem van, ami hányással párosul. Vagy délután ötig-hatig tart, ha teljes sötétet és zajmentességet tudok elérni, vagy másnap délelőttig. Ritkán csak fél napig, és az nagy ajándék. Havonta, kéthavonta támad, néha sűrűsödik. Szép kísérőjelensége az amúgy is oly kellemes depressziómnak… Nyilván, mindent megpróbáltam már, hogy elmulasszam. Semmilyen fájdalomcsillapító nem használ. Legutóbb őrjöngő fájdalmamban a vendéglátóm műtét utáni méregerős szeréből vettem be a maximális napi adagot – és semmi. Minden zaj olyan, mintha kínoznának, minden szag és illat hányingert kelt. Minden programot, munkát le kell mondjak, ha támad – és ha nem lehet, tényleg pokol az egész. Ráadásul átrendeződik az arcom, felduzzad, festeni sem lehet normálisan, magamra sem ismerek.

Legszebbek az ezo-vonalról ömlő tanácsok, amik néhol azt mondják, a migrén annak biztos jele, hogy a lelki evolúciónk nem zajlott rendes ütemben, visszamaradottak lennénk, ám erre vannak remek (és méregdrága) szerek és mindenféle bűvészkedések, amik jó esetben (elég nagy százalékokat adnak meg) segítenek…

Ám a napokban, mikor szintén letaglózott a fájdalom, egy újabb érdekes hozzászólással találkoztam.  Egy barátnőm írta, még csak nem is rosszindulatból. De tükrözi azt, hogy mit gondol erről a betegségről az, akit soha nem kínzott még meg. „A migrén jel arra, hogy nem táplálkozol egészségesen, és masszőr sem jár hozzád, azonkívül túl sokat dohányzol, sok kávét iszol, és szétdarabolod magad. Gyógyteák, harmonikus gondolatok, sport, relax: kevesebb hódoló, aki zaklatja a lelkivilágodat. Megértem, ha inkább a fejfájást választod.”

Persze, az egészséges élet nagyon sok mindenen segít. Talán a migrénhez is lehet köze. De nekem még a legjobb periódusokban is jön és ledönt. Aki tudja a receptet ellene, megoszthatná végre.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.