Valóban választás kérdése a migrén?

KOmplett

„Vegyél be dupla fájdalomcsillapítót! Koncentrálj másra! Nem hiszem el, hogy nem bírsz felkelni.” Minden migrénes találkozott már ezekkel a mondatokkal.

„Én nem engedhetném meg magamnak, de te persze…” – ez idáig ez volt az egyik kedvencem. Mintha a sötét szobában iszonyú, tompa, ám néha random időközökben megerősödő fejfájás valami iszonyú luxus lenne, amit a magamfajta ingyenélők ajándékba kapnak, mert annyira megcsömörlöttek már a rájuk záporozó temérdek jótól.

Hozzáteszem, hogy minden migrén másmilyen – érdemes utána olvasni, vagy csak baráti körben szemlélődni. L.-nek például a lehető legrosszabb van, a cluster fejfájás, néha hetekig elhúzódó rohamperiódusokkal. Egy barátnőm pedig egyszerűen megvakul – órákig nem lát semmit. Amikor először történt meg vele, egy buszon, két kisgyermekkel megrakodva ráadásul, jött a halálfélelem is. Mentők vitték el. Először megnyugodott, hogy csak a migrén egy speciális esetével akadt dolga, aztán halálosan megrémült. Hogy bármikor újra előjöhet (és elő is jön) a baj – így hát már évek óta nem mer egyedül menni sehová.

Nekem a látási zavarokkal (fényjelek, villódzás) kísért migrénem van, ami hányással párosul. Vagy délután ötig-hatig tart, ha teljes sötétet és zajmentességet tudok elérni, vagy másnap délelőttig. Ritkán csak fél napig, és az nagy ajándék. Havonta, kéthavonta támad, néha sűrűsödik. Szép kísérőjelensége az amúgy is oly kellemes depressziómnak… Nyilván, mindent megpróbáltam már, hogy elmulasszam. Semmilyen fájdalomcsillapító nem használ. Legutóbb őrjöngő fájdalmamban a vendéglátóm műtét utáni méregerős szeréből vettem be a maximális napi adagot – és semmi. Minden zaj olyan, mintha kínoznának, minden szag és illat hányingert kelt. Minden programot, munkát le kell mondjak, ha támad – és ha nem lehet, tényleg pokol az egész. Ráadásul átrendeződik az arcom, felduzzad, festeni sem lehet normálisan, magamra sem ismerek.

Legszebbek az ezo-vonalról ömlő tanácsok, amik néhol azt mondják, a migrén annak biztos jele, hogy a lelki evolúciónk nem zajlott rendes ütemben, visszamaradottak lennénk, ám erre vannak remek (és méregdrága) szerek és mindenféle bűvészkedések, amik jó esetben (elég nagy százalékokat adnak meg) segítenek…

Ám a napokban, mikor szintén letaglózott a fájdalom, egy újabb érdekes hozzászólással találkoztam.  Egy barátnőm írta, még csak nem is rosszindulatból. De tükrözi azt, hogy mit gondol erről a betegségről az, akit soha nem kínzott még meg. „A migrén jel arra, hogy nem táplálkozol egészségesen, és masszőr sem jár hozzád, azonkívül túl sokat dohányzol, sok kávét iszol, és szétdarabolod magad. Gyógyteák, harmonikus gondolatok, sport, relax: kevesebb hódoló, aki zaklatja a lelkivilágodat. Megértem, ha inkább a fejfájást választod.”

Persze, az egészséges élet nagyon sok mindenen segít. Talán a migrénhez is lehet köze. De nekem még a legjobb periódusokban is jön és ledönt. Aki tudja a receptet ellene, megoszthatná végre.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.