Dékei Kriszta

Nem ismeretlen jelenség, sőt a mai, anything goes típusú művészeti életben általánosnak mondható, hogy az összetéveszthetetlen képtípus (azaz az egyéni trade mark) megtalálása után a művészek mintegy úgy maradnak, s ezt a kiválasztott keretet töltik fel különféle tartalmakkal. Ez nem feltétlenül baj, bár tény, hogy a kilencvenes évek elején elharapódzott figurális, fotóalapú festészetet nem követte az ezredforduló táján más divathullám, így nem is kellett kifelé igazodni.

Kicsiny 1999 óta készített installációi sajátos, a nemzetközi művészeti életben is jegyzett művek - nem véletlen, hogy 2005-ben ő képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén.

Látszólag három, egymástól eltérő, különböző stílusú művész munkái láthatóak a Volksbank budapesti központi épületének galériájában. Ami közös bennük, hogy nők, de mielőtt a nőművészet ingoványos terepére merészkednénk, le kell szögeznünk, hogy a három alkotó - Moizer Zsuzsa, Paál Zsuzsanna és Tamás Claudia - művészetére nem jellemző a nemzetközi művészet korábbi emancipációs, mozgalmi jellegű feminista állásfoglalása, illetve a mostani, a nemek közötti hatalmi, politikai erőviszonyokat és a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat megkérdőjelező/romboló posztfeminista alkotói módszer.

A szentendrei Kis Magyar Performance és Nehézzenei Fesztivál sorozatához kapcsolódik az a kicsi, szubjektív, mégis nagyon erős válogatás, amelyet Antal István Juszuf - maga is gyakori performanszrésztvevő - rendezett.

Az intermédia-művész Szegedy-Maszák Zoltán és az informatikus Fernezelyi Márton 1995 óta több közös, a számítógéppel készült digitális, tehát anyagtalan kép és a virtuális, térbeli valóság kapcsolatán alapuló művet alkotott. Művészek és kutatók szoros együttműködése nem egyedülálló jelenség; 1970-ben az oszakai világkiállítás egyik pavilonjának központi terét, egy kollektív műalkotást, amely hatalmas, belülről tükröződő gömbtükör épület volt padlóba rejtett hangszórókkal és egy negyvenöt méter átmérőjű mesterséges ködszoborral, 75 résztvevő építette fel - és közülük csak 12 volt művész, a többi mérnök és tudományos kutató.

A huszadik századon végigszáguldó izmusok hatására a művészek (és a velük szimbiózisban élő kritikusok, művészettörténészek, "megmondóemberek") az eredetiség- és újdonságértékkel rendelkező stiláris tartományok hajszolása közben sorra eltemették a korábbi stílusokat, a mindent elsöprő avantgárdot, majd magát a művészetet is, hogy aztán újra hódoljanak a lerombolt építmények sírjai felett kibújó hajtások előtt.

"Szervusz Univerzum, Szerbusztok ti többiek!" - olvasható Baksa-Soós János "pioneer művész" kiállításának bejáratánál. A barátságos üdvözlés elsősorban a világegyetemben létező sok-sok galaxisnak szól, de bárki magára veheti, aki megérti és felismeri saját, egyedi és megismételhetetlen mikrokozmoszlétét, és nyitott a meseszövő kollégák (az égen csillagként tündöklő makrokozmoszok) üzeneteinek befogadására. Január Herceg Horo Olh mint az űrhajózás korának egyik képviselője egyfajta közvetítő szerepet tölt be az univerzum végtelen számú teremtője és miközöttünk; segítségével talán hazaérkezhetünk, otthon érezhetjük magunkat a világban.

A filatelisták parabélyegnek nevezik a nem postai használatra szánt bélyegeket - ilyen például az okmánybélyeg vagy a művészbélyeg is. A művészbélyeg (artist's stamp) különbözik a bélyegre szánt műalkotásoktól (art for stamp) vagy a bélyegművektől (art as stamp) - a fogalom alatt a művészek saját gyártmányú bélyegeit értjük.

A fotográfia hagyományos műfajától a szerzői fotográfiáig alcímet viselő kiállítás a német DZ BANK 15 éves gyűjtőtevékenységének egyfajta lenyomatát mutatja be. A kizárólag fotográfiákból álló gyűjtemény félezer művésztől körülbelül 5500 művet tartalmaz, Budapesten ebből több mint negyven művész képei láthatók.

Hecker műveinek stílusát hol poprealistának, hol neogyagyának nevezi, egy azonban bizonyos: egyéni kézjegyével és összetéveszthetetlen műveivel már jó ideje kialakította sajátos képvilágát.

Meg lehet-e maradni gyereknek? Meddig őrizhető meg az a különös, ösztönös álomvilág, a gondolkodás szabadsága, amikor a fantázia által kreált valóság igaziságához nem fér kétség?