Heidi Heimatban - Honvágy (kiállítás)

Zene

A kiállító művészek nevét olvasva olyan felületes benyomásunk támadhat, mintha a művészeket összekötő kapocs az idegenben való létezés, az otthon ideiglenes/állandó elvesztésének megélése lenne. Siflis András Szabadkáról, Szombathy Bálint Újvidékről származik, Kicsiny Balázs négy évig élt Angliában, Robin Sperling az Alföldön lakik - Sugár János pedig a kakukktojás.

A kiállító művészek nevét olvasva olyan felületes benyomásunk támadhat, mintha a művészeket összekötő kapocs az idegenben való létezés, az otthon ideiglenes/állandó elvesztésének megélése lenne. Siflis András Szabadkáról, Szombathy Bálint Újvidékről származik, Kicsiny Balázs négy évig élt Angliában, Robin Sperling az Alföldön lakik - Sugár János pedig a kakukktojás.

Kezdeti rossz érzésünket - hogy olyan, múltba révedő tekintetek által vezérelt műveket láthatunk, melyekben a szerzők számunkra ismeretlen emlékek felett búsonganak, miközben szügyig merülnek a nosztalgia édes-bús langymelegébe, vagy gyötrődnek, és fájdalommal telve sóvárognak az elveszett otthonuk után - a kiállított művek többsége nem igazolta. A prekoncepciónak egyedül a külföldön született művész produkciója felelt meg: a képeken uralkodó szürkés-barnás szín, az elmosódott kontúrú, alig felismerhető, személyes jelentőséggel bíró tárgyak (telefon, pisztoly), a művek karcosnak tűnő felülete összességében éppen az emlékezet mélyére süllyedő, lassan elhalványuló egyéni múltelemek felidézésének és rekonstruálásának nehézségét mutatja. Robin Sperling két szellemidéző képének installálása a kiállításrendezési szokásoktól "forradalmi" módon eltér - a művek mellé ugyanis olyan szöveget helyeztek, amely a művész négy, a kiállításon nem látható képét interpretálja. A kiállítás katalógusából ugyan kiderül, hogy a kiállított művek valóban az egyik elemzett, de számunkra láthatatlan kép variációi, mégsem tűnik teljesen elvetendő gyakorlatnak, ha van kapcsolat az értelmező szöveg és a kép között. Talán maga a kiállítás kurátora is meg tudta volna oldani ezt a nem túl bonyolult problémát.

A Honvágy koncepcióját az egyik kiállító művész jegyzi, s valóban, Siflis András szövege jóval izgalmasabb kiállított képeinél. A művek mintha Siflis - az idealizált és bálványozott emlékkép töredékességét boncolgató - gondolatmenetének didaktikus illusztrációi lennének, ilyen a hajómotívum és a víz, az egymáshoz nem illeszkedő testrészekből "összeálló" festmény, és az ezt keretező, valódi függöny, amely mintegy jelzi, hogy lehullt a múltban rejtőző, a felejtés nyomán elhalványuló, eltakart emlékekről a lepel.

Míg Sperling és Siflis szubjektív, csak az egyén számára releváns otthonképet mutat fel, a többi művész a kollektív emlékezet ismert vagy ismeretlen képeit vizsgálja. Kicsiny Balázs videója a somorjai At Home galériában bemutatott installációján alapul. A Domesztikációs kísérlet során négy, fényvisszaverő mellényt, fejükön pedig méhkast viselő navigátort látunk, akik a kiállítóterem sarkainál állva egymással ellentétes jelentésű, a repülőgépek földi irányításánál használt jelzéseket mutatnak. A hangtalan munkálkodást egy lassan körbeforduló kamera követi, és innen, azaz a néző pozíciójából hallatszik az egyetlen zörej is - mintha egy kétségbeesett méh zümmögne. Míg a mindenkori néző helyzetéből világossá válik, hogy egyértelmű iránymutatást hiábavaló a külvilágtól remélni, hogy az otthon utáni vágyakozás egyenlő a végtelen, soha be nem teljesedő várakozással, a mű eredeti pozíciója egy sokkal konkrétabb olvasatot is megenged. A somorjai galéria ugyanis egy deszakralizált térben, a volt zsinagógában található, abban az épületben, melyet a helyi hitközség csak harminc évig használhatott. Az otthontalanság, a megállás nélküli keresés nemcsak a Bolygó Zsidó toposzát idézi meg, hanem a városból elhurcolt emberek hiányát is - akiket az aktuális politikai irányt követve távolítottak el, majd radíroztak ki a kollektív emlékezetből.

Szombathy Bálint két konceptualista művet mutat be. Míg a Városok megmutatása című műben "tematizálva" van a honvágy - olyan budapesti utcanévtáblákat láthatunk, amelyek egy-egy vajdasági település nevét viselik, s amelyek mellé Szombathy az eredeti helyszíneket ábrázoló képeslapokat helyezett - a Heimat-képek című sorozat a sztereotip hazaképeket vizsgálja. A döntően alpesi tájra emlékeztető Heimat idilljében egy piros fejkendős nőalak, Heidi álldogál. Szombathy kisajátítja a nemzeti mítoszok képi archetípusokon keresztül történő megjelenítéseit; egyrészt megkísérli, hogy Heimat-képpel nem rendelkező országoknak is "arcot" adjon, másrészt aláírásával szignál néhány ilyen tárgyú, giccses festményt is. Az átminősített leletekkel és a kreált (hamisított) országimázs-sablonokkal Szombathy ironikusan nemcsak az otthon és a haza problematikáját, hanem a képzőművészeti és a valódi "valóság" viszonyának kérdését feszegeti.

A kiállítás egyik legizgalmasabb műve Sugár János installációja, bár kissé nehezen szuszakolható be a kiállítás címébe. A falon kézírásos, személyes hangvételű lakáskereső cédulákat láthatunk - a saját otthon iránti vágyakozást jelző cetliket sokszorosítják, s valójában ingatlanügynökségek készítik. A bizalmas hangvételű szórólapok mögött egy olajozottan működő gépezet áll, akárcsak a cetlik közé vetített, a Legyen Ön is milliomos című vetélkedőből összevágott jelenetek esetében. A végtelenített videón azokat a pillanatokat láthatjuk, amikor a műsorvezető izgatott hangon bemutatja a játékra vállalkozó delikvenseket, akik a meg nem szűnő tapsvihar közben hülyén integetnek a nézők felé. A vetélkedő egyénekből uniformizált bábok lettek - akar Ön egy ilyen hon után vágyakozni?

Budapest Kiállítóterem, Szabad sajtó út 6. Nyitva: december 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.