Fotó

Az összesűrűsödött idő

Szilágyi Lenke két kiállítása

Képzőművészet

Magyarországon a fotóművészet a felsőfokú oktatás, a művészettörténet és a műtárgypiac mostohagyermeke - igen későn, 1985-ben indult be az Iparművészeti Főiskolán a fotó szak, tavaly jelent meg Szilágyi Sándor átfogó fotóművészeti könyvének első része, és ma is csak elvétve találhatunk olyan műkereskedelmi galériát, amelynek kínálata csakis fotókból áll -, ellentétben a nyugati világgal, ahol a kortárs fotográfiának a hetvenes évek eleje óta komoly irodalma és kiépült galériarendszere van. A háttérbe szorított, lesajnált és el nem ismert művészeti ág mégis "kitermelte" a maga egyéni hangú, professzionális fotóművészeit - köztük Szilágyi Lenkét, akinek most egyszerre két kisebb kiállítása látható.

A szinte legelső kiállítása, 1981 óta a szakmában igen nagyra értékelt fotóművész egy időben a Single Lens (magányos lencse) művésznevet használta, amely sokat elárul alkotói módszeréről. Szilágyi egyéni szabadságát maximálisan óvó művész, még akkor is, ha színházi produkciók, játékfilmek és archívumok számára fotózik. Nem tolakodó riportfotós, hanem visszafogott és érdeklődő, aki előtt úgy nyílnak meg az egyénekbe/helyzetekbe sűrített titkok, a hétköznapok során észrevétlenül elsikkadó csodák, úgy tömöríti össze szem- és képlencséje segítségével a széthulló pillanatokat, hogy a képeken megáll az idő. Munkáihoz semmivel sem jutunk közelebb, ha megkíséreljük beszuszakolni a "lírai riport" vagy a "szubjektív dokumentarizmus" terminus technicusába - Szilágyi képein nem nagyon történik semmi, ártatlanul nézelődő tekintetét követve mégis feltárul egy, a valóság elemeiből építkező, de mégis önálló életet élő képi világ.

Kezdetben a nyolcvanas évek undergroundjának, a szubkulturális lét ismert és ismeretlen alakjainak, lepattant szórakozóhelyeinek, szétbulizott lakásainak lenyomatai jelentek meg a fotóin - elveszett, szerencsétlen, magányos, különc, de nagyon is emberi alakok kontrasztos, sziluettes vagy szórt fényben. A Nessim Galériában kiállított anyag több szálon is kapcsolódik a korábbi munkákhoz; láthatunk portrékat és párképeket, illetve a 2006-ban már bemutatott színes Parti-sorozat néhány darabját. Az ismert, kultikus figurákról készített fotók mellett - a két Petri, a sátáni hatású kontaktlencsét viselő Halász Péter - névtelen, a lét peremén egyensúlyozás súlyosan megélt történeteiről árulkodó portrék (Arc a Ferenciek teréről, Bundás nő) és az egymásra utaltságot versus szabadulni vágyást kifejező párosok, továbbá egy fáradtságot, elkínzottságot, de büszkeséget is sugárzó harmonikus csoport, a Baltazár Színház három fogyatékos művésznője tűnik fel. Lecsupaszított, redukált tónusú, fekete-fehér, statikus képek, melyek szinte önálló életre kelnek - nem csoda, ha Szilágyi méltatói közt igen gyakran találunk írót vagy költőt. Az ezredvégi bacchanáliákról, a frankhegyi technófesztiválokról, cinetrippartikról és fürdőbulikról készült digitális, színes felvételek szakmai értékelése kissé megosztott volt - nem függetlenül attól a pozitív vagy negatív előítélettől, mely az adott interpretátornak a tárggyal kapcsolatos viszonyát jellemezte. Pedig Szilágyi partiképei nem a fényorgiában tobzódó, az önmagából kivetkőző és új percidentitást választó fiatalok melletti vagy elleni állásfoglalások, hanem egyszerre távolságtartó és megértő, a szituációk furcsaságában az esendőséget felmutató, megkomponált fényképek. Az a fotó például, melyen a valószerűtlen sárga, szinte aranykeménységű vízben lebegő férfira és a medence vizére két férfifej kontúros árnyéka vetül, nemcsak szervesen kapcsolódik Szilágyi korábbi képnyelvéhez (pl. a Látókép megállóhely című, 1998-ban megjelent albumban látható fényképekhez), hanem mintegy meg is haladja azt; amit látunk, nem más, mint egy túlvilági pillanatot végtelenné tágító, színes fény-kép.

Míg a Nessim Galériában Szilágyi ismerős képi világát pillanthatjuk (illetve vásárolhatjuk) meg, a Memoartban bemutatott művek meglepetésként hatnak. A falakon nagyméretű, színes tájképek függenek - hideglelősen fenséges hegyek, kopáran meredező sziklaormok, furcsa jégbokoralakzatok, völgyben gomolygó ködpászmák, óriási kövek körvonalára rímelő felhőfoszlányok. Szilágyi szenvedélyes hegymászó, a képek nagy része magashegyi túrák során készült. Profi tájképek minden giccses elem nélkül - az embernek szinte kedve támad túrabakancsot húzni. Kérdés, hogy felfedezhető-e bennük valami "szilágyilenkés" is. Kétségtelen, hogy Szilágyi korábbi képein a táj sosem háttérként funkcionált, hanem teljes jogú képalkotó elem volt. Ha gondosan megfigyeljük a kiállított képeket, felfigyelhetünk egy-egy érzékeny, játékos műre. Például a Dolomitokban, felülnézetből készült fotóra, amely szinte elveszti fényképszerűségét: a fekete és a fehér közötti megannyi szürke tónusátmenet miatt akár grafikának nézhetnénk, a holdbéli tájban csak az apró, piros hegymászósisakok utalnak a fotografikus eredetre. Vagy arra a képre, ahol a háttérben egy irdatlan, szakadékos, sziklás hegyvonulat látszik, a kép előterében pedig egy városi ruhába öltözött, kiskosztümöt, harisnyát és szandált viselő, esernyőt szorongató idősebb hölgy üldögél. Totálisan idegen elemek a legnagyobb természetességgel simulnak egymásba. Az idő megpihent: évmilliárdok olvadnak fel egyetlen pillanatban.

Magasabb szférák, Memoart Galéria, Bp. V., Balassi Bálint u. 21-23., február 28-ig.

Viszonylag új képek, Nessim Galéria, Bp. VI., Paulay Ede u. 10., március 6-ig.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

A falu bolondjai

Hadházy Ákos második videón is dokumentált parlamenti találkozása Orbán Viktorral pontosan úgy sikerült, mint az előző, mintha az a több mint két esztendő el sem illant volna, mintha még mindig 2023 júniusa lenne.

A mártír

„Ki ölte meg Charlie Kirköt?” – ezt énekelhetné valamelyik NER-kompatibilis polbeat együttes, ha volnának olyanok.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.