Nyulacskák és ördögöcskék - Für Emil kiállítása (képzőművészet)

Zene

Nem ismeretlen jelenség, sőt a mai, anything goes típusú művészeti életben általánosnak mondható, hogy az összetéveszthetetlen képtípus (azaz az egyéni trade mark) megtalálása után a művészek mintegy úgy maradnak, s ezt a kiválasztott keretet töltik fel különféle tartalmakkal. Ez nem feltétlenül baj, bár tény, hogy a kilencvenes évek elején elharapódzott figurális, fotóalapú festészetet nem követte az ezredforduló táján más divathullám, így nem is kellett kifelé igazodni.

Nem ismeretlen jelenség, sőt a mai, anything goes típusú művészeti életben általánosnak mondható, hogy az összetéveszthetetlen képtípus (azaz az egyéni trade mark) megtalálása után a művészek mintegy úgy maradnak, s ezt a kiválasztott keretet töltik fel különféle tartalmakkal. Ez nem feltétlenül baj, bár tény, hogy a kilencvenes évek elején elharapódzott figurális, fotóalapú festészetet nem követte az ezredforduló táján más divathullám, így nem is kellett kifelé igazodni. Für képi "védjegye" a kilencvenes évek végére alakult ki: az Izraelben eltöltött tanulmányai során érzékelte, hogy az erős napfény szinte kiszívja a festményből a színeket, így képei is világosabbá, szinte áttetszővé váltak. A sfumatós, derengő fényekkel telített képek törtfehér-világosnarancs színvilága azonban az évek során elvesztette légiességét, s mintegy materializálódott. Nemcsak a fehér lett egyre tündöklőbb, a narancssárga pedig élénkebb, hanem a vastagon felvitt festékréteg hatására a kép síkja is kitüremkedett a tér felé. Ami azonban változatlan maradt, az a képtípus: alig arasznyi nagyságú, körvonalaikkal megrajzolt, majd kifestett alakok álldogálnak a fehér háttér előtt és a képek alsó harmadát betöltő sárga és felfelé domboruló térszeletben, egy négyszirmú fehér virágimitációkkal jelzett vagy egy irányba futó narancssárga vonalkákkal tagolt "színpadon". A kép "szereplői" vagy magányosak (osonó kutya, sapkás macska, fürdőnadrágos patkány, mobiltelefonos nő, tórát cipelő férfi), vagy nem, de gyakran tűnnek fel felettük lebegve bumfordi, fehér ruhás, vörös hajú angyalkák.

A Magyar Telekom székházának hatalmas aulájában meghúzódó kiállítás - amely A patás démon. Kamerával és riasztóval megfigyelt bárpulttörténetek címet viseli - nem mozdul el radikálisan a korábbi képek tematikájától. Az apróbb változások mellett - a kendőt tartó, lebegő angyalkák ellenpontjaként a kép alsó harmadában két fekete varjút fedezhetünk fel - újabb antropomorfizált állatok, képzeletbeli lények lépnek színre. Rettentő hosszú fülű, női testbe bújt nyulak, és fejükön különféle formájú szarvakat viselő, vörösre festett patáikat közszemlére tevő vagy körömcipőbe rejtő férfias ördögök - nyulacskák és ördögöcskék. A tülkösszarvú párosujjú patásokra (antilopokra, kecskékre, rackajuhokra) jellemző, egyenes vagy egyszer-kétszer megtekeredő ördögszarvak alatt hideg kék szemek, lebiggyedő vörös ajkak, még lejjebb pöttyös fürdőnadrágok tűnnek fel, míg a nyuszik gyakran hatalmas tölcséreket szorongatnak.

A képeken nincs semmi ijesztő: naiv, gyerekesen megrajzolt, karikatúraszerű figurák, szeretettel megfestett, bájos, esetlen és nehezen dekódolható jelenetek. Míg az egyetemes művészet ábrázolási sémái, ikonográfiai típusai szinte mindenki által érthetőek - egészen a modernizmus megjelenéséig a vallásos festészet maga volt a képpé vált Írás, a bibliai (elsődlegesen újszövetségi) történetek képben elbeszélt lenyomata -, a zsidó motívumkincs és szimbolika szinte ismeretlen a zsidó vallás képábrázolási tilalma, a különböző zsidó vallási irányzatokra jellemző kényszerű zártság, illetve a többségi társadalmat átható előítéletek miatt. Talán ismerjük és felismerjük, hogy mi a kapedli vagy kipa ("magyarul" sábeszdekli), a mezüze, a hüpe (esküvői sátor), a tfilin (imaszíj), a thálisz (imakendő) vagy a cicesz (az imakendő rojtjai), de semmiképpen sem nevezhetjük közismertnek a csipkefüggöny szimbolikáját, a lubovicsi és a srájmlis haszid zsidó, a vétekáldozat és a mazkir (megemlékező szertartás) közötti különbségeket. Für Izraelben művészettörténetet tanult, s még ha nem is tekinti magát zsidó témájú festőnek, sok olyan utalást használ, melyeknek feltehetően van zsidó kulturális olvasatuk - a magas sarkú cipőkben tipegő, fekete ruhába bújt ördögök (Mandarinok) és a kezükben tartott vékony, gömbfejben végződő botok is mintha egy különös szertartásra utalnának. Lehet, hogy az a tölcsér, melyet az ördög nyakában ülő meztelen nyuszilány tart a kezében, maga lenne a sófár, bár a Vörös rókaprémet viselő ördögalak már inkább megenged egy általánosabb (mondjuk a pénz, kapzsiság, hatalom nyomvonalán elinduló) olvasatot is.

A nyúl-ördög jelenetek amúgy is inkább a sportos életmód köré csoportosulnak. Láthatunk vékony vádlijú ördögöt pöttyös fecskenadrágban, fürdőnadrágban görkorcsolyázó vagy tandemező patás démonokat vagy tollaslabdázó nyulakat - valóságosabbak, mint egy wellnessközpont bárpultja melletti iszogatás látomásos melléktermékei.

Bár Für Emil 2001-ben egyike volt a STRABAG festészeti díjazottjainak, a kritikusok nem bánnak kesztyűs kézzel vele, többek szerint "gettóromantikájú zsidó festészetében" hemzsegnek a "semmitmondó, tök ari alakok". Való igaz, van valami édeskés ezekben a művekben. Mesekönyv-illusztrációnak majdnem tökéletesek. De ha egy kiállítástól nem katarzist, nem a letaglózódást követő lelki megnemesülést várjuk, hanem néhány könnyed, kedves, tompa iróniával és gúnnyal fűszerezett percet, akkor ne habozzunk! És az élményt csak fokozza, hogy a Telekom-székházban nemcsak kamerával és riasztóval, hanem komoly beléptetőrendszerrel is találkozhatunk.

Magyar Telekom Galéria, Budapest I., Krisztina krt. 55., nyitva: október 31-ig, hétfő-péntek, 10.00-18.00

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.