Dékei Kriszta

A Bauhaus (1919–1933) indulásának centenáriumi évében szerte a világon számos kiállítás tiszteleg a művészeti mozgalom emlékének. Magyarország persze nem versenyezhet a Németországban megtalálható anyaggal – amit fel tudunk mutatni, az leginkább a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep (1931), továbbá azok a magyar származású művészek, akik a weimari és a dessaui Bauhausban alapozták meg nemzetközi hírnevüket.

Augusztus elejéig látható a San Franciscó-i MOMA kiállításán Erik Kessels (1966) holland formatervező, kurátor és gyűjtő legismertebb installációja, a 24 hours photos, egy 2011-ben induló projekt újabb változata. Kessels a rendelkezésére álló helyeket annyi kinyomtatott fényképpel tölti fel, amelyet az aktuális évben egy nap alatt átlagosan a Flickr, a Facebook közösségi hálózatokon és a Google oldalain megnyitottak vagy feltöltöttek.

Profilja szerint a Három Hét Galéria elsősorban geometrikus absztrakt, konstruktív-konkrét műveket mutat be, a kiállító művészek nagy része pedig már szerepelt a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) szervezte kiállításokon.

Több mint ötven évvel a korábbi utolsó szépségkirálynő-választás után, 1985-ben rendezték meg az első, osztrák mintákon alapuló szépségversenyt Magyarországon.

A Buharov „testvérek” (Hevesi Nándor és Szilágyi Kornél) kiállítása a tavaly Grazban, a Steirischer Herbst program keretében bemutatott multimédiás installáció (Örök szándékmező hangolás) kisebb, az acb Galéria Attachment terének adottságait kihasználó változata.

A debreceni MODEM földszintjén lévő kiállítótérben öt művész tizenhat alkotása látható. A kiállító művészek nők, de ez nem jelenti azt, hogy nőművészeti kiállítást látnánk.

Sugár János elsősorban a köztéri, public art munkáiról és akcióiról ismert – ezen belül is leginkább a „WASH YOUR DIRTY MONEY WITH MY ART” stenciljéről, melyet 2008-ban felfújt a (ma már nem működő) VAM Design Center homlokzatára.

Kim Corbisier 27 évesen öngyilkos lett – kiugrott egy erkélyről 2012-ben. Két embert ismertem, aki nekrológot írt róla, vagy szóban megemlékezett életéről és haláláról. Pár év múlva mindketten öngyilkosok lettek.

A Sárvári Zita kurátor által rendezett csoportos és tematikus kiállítás középpontjában egy klasszikus, „egyszerűségében nagyszerű” téma, „a művészet ismétlődő és mindig megújuló motívuma”, a virág áll.

Olyan ajándékokról van szó, melyek feltételezik az ajándékozó és megajándékozott közti személyes viszonyt, illetve az ajándékot kapó fél mély ismeretét. A kiállított munkák további jellemzője, hogy a privát szférából kilépve, először kerülnek múzeumi kontextusba.

A közel harminc művész munkáit bemutató kiállítás kurátorainak (Gadó Flóra és Szegedy-Maszák Zsuzsanna) koncepciója látszólag egyszerű. Olyan alkotásokat mutatnak be, melyekben kiemelt szerepe van a méretnek. A kiállított munkák léptéke „az egészen minimalista vagy szinte anyagtalan munkáktól kezdve, a nézőt a megszokott pozíciójából kibillentő, olykor ironikus megoldásokon át a monumentális megformálásokig” terjed.

Az 1941-ben, 33 éves korában meghalt Vajda Lajos műveinek kiállításából sosem lehet elég. Főként, hogy életében is csak két műterem-kiállítása volt, s a szocialista kultúrpolitika is nehezen tolerálta. A Szent­endrén megrendezett, legelső emlékkiállítását 1966-ban gyakorlatilag betiltották, s az 1978-as kiállítása után csak 2008/2009-ben jött el a nagy összegzések ideje.