Kiállítás

Burjánzó bizonytalanság

Roskó Gábor: A barlangi gőte titkos élete

Képzőművészet

A vírusválság miatt az acb Galéria is szűkítette a tereit: a három (egy nagy és két kisebb) kiállítóterméből kettő maradt, ráadásul az Attachment a központi kiállítótér mellett talált új helyet. A változtatás fő előnye – amellett, hogy így könnyebben megtekinthető mindkét időszakos kiállításuk – az, hogy az új tér sokkal több lehetőséget kínál fel, tágassága kifejezetten jót tesz Roskó festményeinek is, pedig „csak” négy munkát állított ki.

A címben szereplő barlangi gőte rendkívül furcsa állat. Ez a kétéltű akár száz évig is elél, és ebből a megfigyelések szerint akár 7 évet is mozdulatlanul tölt. Igaz, nincs túl sok oka a mozgolódásra, a párosodásra is mindössze 12–13 évente szánja el magát. Ráadásul van még egy fura tulajdonsága; ez a vak, s egyben színtelen halgyík vagy más néven emberhal rózsaszín kopoltyúja a testén kívül helyezkedik el. De valóban e különös állat a kiállítás vezérfonala, vagy egy metaforáról beszélhetünk? Főként annak tükrében, hogy ez a festményeken feltűnő élőlény egyáltalán nem hasonlít a valódi állatokra (még a gőték egyik alfajára sem), de emlékeztet valami másra. S bár Roskó valóban gyakran használ munkáiban antropomorfizált álla­tokat, amelyek egyben a múltfeldolgozás gyakran szatirikus vagy ironikus allegóriái (egy szarvas itt is felbukkan), a „gőték” most más szerepet töltenek be.

A kiállításnak egyrészt van egy történeti fonala, amely a bibliai időktől egészen máig ível, olyan figurákkal, mint Dávid király, Spinoza és (az ugyan nem nevesített, Áldatlan állapotban leledző) Napóleon, illetve az Operatív Törzs két momentán ikonikus alakja, másrészt egy visszatérő formai eleme, amelyet felidéz a „szarvasos” kép. Roskó a megszokottnál sokkal mélyebben/keményebben utal a hatalom, az elnyomás mikéntjére, de közben persze tőle nem szokatlan módon a lehangoló/sötét témáiban megbújik a finom, rejtett játékosság is.

A 2020-ban készült művek mellett a kiállításon szerepel egy 1990-ben készült munka is, amelyet talán később új „gőtés” elemekkel javított fel, avagy helyezett új kontextusba a művész: a Dávid király utolsó éneke. Dávid (aki nem csupán Góliát legyőzéséről ismert, hanem a neki tulajdonított zsoltárokról is) az Ótestamentum szerint is hódító volt, aki elfoglalta Jeruzsálemet. A festményen egy meztelen, felső testében megnövelt koronás alak látható, aki szemlátomást elkeseredett és hiábavaló küzdelmet folytat egy amorf rózsaszín mutánssal, amelynek a testét újabb és újabb, egymásból kinövő kezek (?) lábak (?) borítják. A sportcipőt viselő király lába előtt egy öblös tál, melyen a görög, sportolókat ábrázoló vázák kifordításaként egy pingpongmeccset találunk. A vele szemközti falon pedig egy másik hódító ismerhető fel; Napóleon ugyanis (afféle korai pr-megfontolásokból) direkt fordítva hordta fekete filcből készült, kétsarkú kalapját. A lovával vízben gázoló, kegyvesztettként mégis új csatákra induló, életében 120 hasonló kalapot „elfogyasztó” hadvezért már-már ufószerűen veszik körbe a leginkább rózsaszín patkányra hasonlító, furcsa kinövésekkel tarkított lények, nem beszélve arról a példányról, amelyik a bágyadtan integető hadúr mellkasára tapad, már-már a testébe türemkedik. A meghökkentően burjánzó, daganatként bennünk/velünk élő lények még egy olyan, a kiállított művektől kissé idegen munkán is feltűnnek, mint a Spinoza álma. Spinoza, aki az amszterdami portugál zsidó közösség által kiátkozott és kiközösített apró alakként tűnik fel egy triptichon középső részén, amint a távoli, havas hegytetők felé menetel, s a festmény középpontjában nem ő, hanem a nyomasztóan nagy lény áll mint „cégér”, vagy mint a hétköznapjainkat kitartóan befolyásoló/meghatározó idegen. A triptichon, mint forma éles ellentétben áll a mű két oldalszárnyán szereplő, meztelen férfialakokkal, akik persze lehetnek a kiközösítők, de akár az áldozatok is – Roskó nagyon szeret a megbillenő/bizonytalan értelmezések ködébe burkolódzni, legtöbb munkája épp ettől izgalmas.

A kiállítás legütősebb műve Az élet a legszebb ajándék. Ez egyrészt formai szempontból (szarvasagancs) kötődik a gőtevariánsok vonalához, másrészt – ha ez eddig nem volt világos bárkinek – konkrétan utal a vírusra, illetve a magyarországi helyzetre. A beteg ágya fölött álldogáló (bajszos, de emellett egy ragadozó nagymacskára hajazó) M. Cecília, az internetes mémek nagy kedvence, Gy. Pál, illetve a hülye rendőr­zsargonban felülmúlhatatlan K. Róbert (helyett O. Viktor). A hatalom, amelyet legkevésbé a beteg érdekel. Azok az emberek, akik hónapokra meghatározták/meghatározzák az életünket – miközben a lényegi információktól éppen ők zárnak el.

 

acb Attachment, Bp. VI., Király u. 76., nyitva: október 30-ig

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.