Nekrológ

„Láthatóvá tenni a láthatatlant”

Konok Tamás festőművész (1930–2020)

Nekrológ

Nagypolgári családban, művészi közegben nőtt fel, Ferenczy István szobrász kisplasztikái, és dédapja, id. Sándy Gyula festményei között. Nagyapja, Sándy Gyula, a neves építész terelgette a rajzolás és a festészet felé, míg apja (aki szakmája szerint a hazai első, színes diára dolgozó fényképész volt, ám esténként rendszeresen hegedült a családnak) inkább zenészi pályára szánta; Konok ezért párhuzamosan végezte a győri bencés gimnáziumot és a Zenei Konzervatóriumot, hegedűművésznek készülve. Végül mégis a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol Bernáth Aurél és Barcsay Jenő tanítványa lett. Miután 1953-ban végzett, osztályidegenként nehezen tudott boldogulni (dolgozott textilgyárban is), mígnem Barcsay javaslatára megkapta a Derkovits-ösztöndíjat; ennek köszönhetően jutott el 1958-ban Párizsba. 1959-ben disszidált, és le is telepedett Párizsban. (A francia állampolgárságot – a magyar megtartása mellett – 1970-ben kapta meg.)

Konok a pályafutását – az ötvenes években nem meglepő módon – figuratív művekkel kezdte. Azt vallotta, hogy Bernáth „természet­elvű” festészetén alapul egyéni stílusa, egyik korai munkáján (Cote d’Azure [sic!], 1958) ki is mutatható a bernáthi kompozíció- és színkezelés minden vonása. Néhány kivételtől eltekintve aztán a hatvanas évektől nem készített figurális alkotásokat (ilyen kivételek az hommage képei, például Petrovics Emil zeneszerzőről, vagy azok az 1985 körül készült portrék, amelyek Holbein, Van Eyck vagy Dürer stílusát kisajátítva készültek).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."