ŐSZMŰVÉSZET - Kiállítás

Nyuszik, békák, mókusok

Dürer kora – Német rajzok és grafikák a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből

Képzőművészet

A Szépművészeti Múzeum hatalmas grafikai gyűjteményében csak a korai német rajzok mint­egy 9 ezer lapot tesznek ki; a mostani tárlaton főként az 1870-ben megvásárolt Esterházy-gyűjteményből származó grafikák szerepelnek.

A 16. századi német anyagot Esterházy Miklós Paulus Praun nürnbergi kereskedőtől vásárolta meg 1804-ben. Hogy ez miért lényeges? Amellett, hogy a régi képzőművészeti alkotások esetében fontos a művek provenienciája (ezért szoktak a profi hamisítók elfogadhatónak tűnő eredetmítoszokat kreálni műveikhez), még azért is, mert Praun kétségkívül hiteles forrásokra támaszkodhatott. Dürer nagyrészt Nürnbergben alkotott, ott volt műhelye és számos tanítványa, s mivel a maga idején a legnagyobb élő német művésznek tekintették (még a város nagytanácsába is bekerült, ami a művészet akkori státusát tekintve nagy szó), ott őrizték és másolták műveit.

A kiállítás anyaga, amely egyrészt megelőzi, illetve elnyújtja Dürer (1471–1528) „korát” (a legkorábbi munka 1415 körüli, a legkésőbbi pedig 1613-ban készült, ezért talán szerencsésebb lett volna más címet választani) 54 grafikát – rajzot, fa- és rézmetszetet – vonultat fel, ezek közül 12 az eredeti Dürer-mű. Ez talán kevésnek tűnik, de pont elég ahhoz, hogy a látogatók számára is világossá váljon, miért tekintették/tekintik Dürert kivételes tehetségnek.

A kiállítás egyrészt követi az időrendet, illetve az akkori művészi stílusokat – internacionális gótika, reneszánsz, manierizmus (amikor a keresztény témákat lassan felváltják az antik mitológiai feldolgozások) –, másrészt tematikai csoportokat is hozzáad, így külön szekció jut egyebek közt az önálló tájábrázolásnak, az előkészítő vagy az ún. chiaroscuro rajzoknak (ez utóbbiak olyan „fordított” művek, ahol a sötét alapra épülnek a világos színekkel plasztikussá tett kompozíciók).

A tárlat mögött komoly restaurátori és kutatómunka áll. Majdnem minden mű mellé került (néhol a korábbi értelmezéseket felülíró) szöveg, de egy idő után könnyű elveszni az apokrif keresztény iratok vagy szinte ismeretlen mitológiai témák erdejében, s az sem könnyíti meg a dolgot, hogy az ún. Dürer-követők (legalábbis bizonyos Dürer-alkotások motívumait később felhasználó művészek) messze elmaradnak Dürer művészi szintjétől. A művész szerepe érzésem szerint nincs teljesen kifejtve. A magyar felmenőkkel rendelkező mester (Ajtósi, ugye) nagyságát nem kismesterek által kellene feltétlenül kiemelni, és kicsit bővebb leírás sem ártott volna arról, hogy a sokoldalú művész (csillagtérképek rajzolása, elméleti munkák) hogyan jutott el például az Apokalipszis-sorozat látomásos, expresszív, a kor vizuális nyelvét a fametszet technikájával és a különleges ábrázolási móddal felíró művétől (1498), mondjuk, a Melankólia című (1514) rézmetszetéig. S hogyan olvasztotta össze az olaszországi utazásain megtapasztalt művészeti látásmódot a korabeli némettel, illetve tájtanulmányai (1494) mekkora lépést jelentettek a német művészet történetében (itt értelemszerűen csak későbbi, az ún. „dunai iskolához” tartozó művészek tájrajzai szerepelnek). De könnyen lehet, hogy Bodnár Szilvia kurátor bízik a nézők szemében és értékítéletében, ami becsülendő.

A Szépművészetinek az utóbbi években tapasztalt rendezéseihez képest nagyon is élvezhető a kiállítás (nincs sejtelmes fény, színvakoknak olvashatatlan felirat), és mivel válogatásról van szó, nem tárlók fölé kell görnyedni, és sokkal könnyebb elmerülni a részletekben. Innen nézve viszont érdektelen, hogy mekkora inspirációs forrás volt Dürer élethű akvarell (itt meg sem említett) Nyula (1502) – állatábrázolásai ezért kapták később a művészettörténészektől a mesterrajz elnevezést –, hiszen láthatunk egy igen csinos kecskebékát (Hans Hoffman, 1580 körül). S persze nyuszit is találhatunk. Az Ádám és Éva (1504) című rézmetszet nem csupán azért érdekes, mert összegzi Dürer aránytani kutatásait, hanem azért is, mert az Édenkertben felbukkanó állatok a négy vérmérséklet elméletére is utalnak: a jávorszarvas a melankolikus, a nyúl a szangvinikus, a macska a kolerikus, az ökör a flegmatikus alkatot jeleníti meg, de az obligát kígyón kívül megfigyelhetünk egy papagájt (?) és egy apró egeret is. Ebből is kitűnik, hogy a korszak műveiben számos, néha nehezen felfejthető utalás, például korabeli közmondás is megbújik (ez külön képtípus volt a németalföldi művészetben). Az is világossá válik, hogy bár központi szerepet kaptak igen sokáig a keresztény ikonográfia témái (lásd: Szent Anna harmadmagával), a művészeti ábrázolás az élet több aspektusát is áthatotta, ráadásul a vadászati ábrázolásairól híres Augustin Hirschvogel mókusvadászatot megjelenítő művéből azt is kiolvashatjuk, hogy akkoriban milyen eszközökkel vadásztak (számszeríjjal).

Dürer évszázadok óta szolgál inspirációs forrásként a különféle művészeti ágaknak (A lovag, a halál és az ördög például Bergmant ihlette meg), műveit ma is hosszasan lehet csodálni.

Szépművészeti Múzeum, nyitva: október 18-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.