Szőnyei György

Huszonöt év nagyon sok idő. Ennyi ideje ül az Attica börtönben az esztelen Mark David Chapman, aki speciális, roncsoló lövedékeiből négyet lőtt John Lennonba. Elkülönítve tengődik, nehogy szétszedjék a Beatles-rajongó elítéltek. Gyűlöletes lényként kell magában motyognia a négy fal között, haláláig.

A Design Hét keretében kiállítást rendeztek az illusztrációiból a Gödörben, az iparművészeti egyetem címzetes tanára lett, s megjelent magyarul ZOOM című könyve, melyet 1995 legjobb illusztrált kötetének választottak az Egyesült Államokban.

Erdély Dániel 1979-ben, a Magyar Iparművészeti Főiskolán, Rubik Ernő formatanóráin kezdett foglalkozni a spidronnak elnevezett formák geometriai alapelemeivel. 1998-ban Jeruzsálemben, egy kristálygeometriai kongresszuson mutatta be kristályszerkezetének variációs lehetőségeit.

Hogyha újra megkérdeznék tőlem, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, azt válaszolnám: élő legenda.

Régen voltam Illés-koncerten. Nagyon rég. Nem tudom már összehasonlítani az akkori hangzást a maival - de ez nem tetszett.

A mozgólépcső áttetsző üvegburkolatú folyosón fut. Szinte megszűnnek az árnyékok, a fény egyenletesen deríti be a teret.

Ha kívánják, letölthetik mobiltelefonjaikra háttérképnek Munkácsy Mihály festményeit (huszonegy alkotást) az Ásító inastól a Siralom-házig.

Már nagyfiú voltam, de szívesen belehallgattam édesapám A hetvenhét jó gyerek című meseimprovizációiba. Csak sejtem, miért voltak ilyen sokan.

A Böszörményi út elején, egy apró pinceműhelyben szorgoskodott egy kék szemű, középkorú asszony, a költői nevű Stiglic Erzsébet - a hangszerkészítő. Miután a 60-as évekről van szó, a hangszer a GITÁR volt. A budai gitárőrültek mind Erzsi nénihez zarándokoltak, ha valamire szükségük volt. Vagy csak egy kis nézelődésre. A főnök asszony és válaszfal mögött dolgozó segédje a sárgaréz bundokkal ellátott fogólapok készítésével és alkalmazásával írta be nevét a magyar hangszerkreációk aranykönyvébe. Soha a büdös életben nem lehetett, még A-síp segítségével sem behangolni azt a gitárt, amelynek érintőit nem Stiglic illesztette helyükre. Mivel a házilag barkácsolt lapgitárok egyetlen, valódi szakmunkát igénylő eleme ez volt, Erzsi néni gyors szemrevételezés után befogadta a deszkákból kivágott, bikaszarvú, rakétacsúcsos, csupasz testeket, és tette a dolgát. Az én első (orosz) dobozgitáromat szintén ő alakította át hathúrosra; máig sem tudom, hogy a nélkülözhető hetediket mire használták a birodalomban. A pestieknek is volt egy ilyen szakműhelyük, arról a Duna túloldalán élő gitárveteránok mesélhetnének.

130 éve még felháborodott cilinderes barmok álltak sorban Felix Nadar fényképész műterme előtt, hogy kiröhögjék Monet-t és barátait. Nem hiszem, hogy a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén várakozó műbarátok közt egyetlen megátalkodott is akadna, aki elégedetlenkedik, ha végre bejut. Odabent, a képek előtt az egyetértés szeretethullámai érezhetőek. Nincs bizonytalankodó, az értelmezés kapaszkodóit a többiek tekintetében kereső látogató. Vitán felül áll, hogy mindenki érti, amit lát. A csendes áhítatot csak a gyed fogságából kiszabadult kismamák bömbölő kicsinyei zilálják szét.

Talán már feltűnt, hogy nem sikerült elrejtőzniük azoknak, akik a nyár divatszövetét, az álcázó terepmintázatot öltötték magukra. Ami alapvetően kétféle: homokszínű, sivatagos és barnás, zöld tónusú, erdős. Létezik a piacon fekete-szürke-fehér variáció is - az lenne a nagyvárosi? A régebbi terepmintázatok plasztikus, kicsit részletező grafikai stílusban készültek. A jelenlegi világtrend kemény élű, puha vonalvezetésű, keskeny pacniformákat használ, és valószínűleg az USA hadidesign terméke. Én először Andy Warhol Beuys portréja (1986) alatti felületként fedeztem fel ilyet, bírnám, ha Leonardo harci gépezetei "módján" Warhol is benne lenne a dologban.