"Nagyon gyorsan dolgozom" - Bányai István grafikus

  • Szőnyei György
  • 2005. november 10.

Film

A Design Hét keretében kiállítást rendeztek az illusztrációiból a Gödörben, az iparművészeti egyetem címzetes tanára lett, s megjelent magyarul ZOOM című könyve, melyet 1995 legjobb illusztrált kötetének választottak az Egyesült Államokban.

A Design Hét keretében kiállítást rendeztek az illusztrációiból a Gödörben, az iparművészeti egyetem címzetes tanára lett, s megjelent magyarul ZOOM című könyve, melyet 1995 legjobb illusztrált kötetének választottak az Egyesült Államokban. 1972-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, 1980 óta él az USA-ban. Itthoni munkái között felejthetetlen filmplakátok (Casanova, Szabadíts meg a gonosztól, Rosszemberek stb.), lemezborítók (Fonográf) és gyerekkönyvek szerepelnek. Dolgozott az első számú amerikai grafikai ügynökségnek számító Push Pin stúdióban. Animációkat készített és olyan lapokat illusztrált, mint a New Yorker, az Atlantic Monthly, a Playboy vagy a Rolling Stone. Ist-One művésznéven ismerik a világban.

*

Magyar Narancs: Látszik az építészmúlt a rajzaidon, a házak, díszítések nagyon szakszerűek.

Bányai István: Eredetileg belsőépítészeten kezdtem a főiskolát, sőt a műszaki egyetemre is jelentkeztem, de otthagytam a szakot másfél év után. Akkor elmentem Ernyei Sándorhoz, és megkérdeztem, van-e esélyem arra, hogy grafikus legyek. Nagyon támogatott. Nem mondott negatív kritikákat, ami nekem szárnyakat adott. Csak azt mondta: "Ez klassz, Pista!" Apám nagyon szigorú ember volt, otthon nem járt dicséret. Nekem a Sanyi adta ezt.

MN: Beszéljünk Heinz Edelmannról, a Sárga tengeralattjáró cimű rajzfilm készítőjéről, őt nem hagyhatjuk ki, ha a stílusod kialakulása jön szóba.

BI: Pont most érkezik New Yorkba, ezért is rohanok haza. Életében először jön Amerikába. Kiállítást rendeznek neki a School of Visual Artban, szeretnék vele találkozni.

MN: Mit jelentett neked a Yellow Submarine akkoriban?

BI: Mindent, tényleg. Az egy valódi sokk volt nekem, az egész pszichedélikus balhé, és ez még ráadásul mozgott is - ennél jobb nincs! Diákként sok mindenről fogalmam sem volt még, de csodálatos volt, hogy a San Franciscó-i beatnik érát sugallta. Megcsinálták a filmet poénból, és senki sem gondolta, mekkora port kavar majd. A Beatlesből egyedül Lennon rokonszenvezett vele. Nekem rettenetesen tetszett, nagy lökést adott.

MN: Érdekes, hogy Ernyei Sándor a főiskolán úgy kedvelt meg téged, a gondolkodásmódodat, hogy akkor még nem látta a filmet, ami minimum tíz évre megváltoztatta a vizuális kommunikáció nyelvét. De néhány újságkép alapján megértette, mi zajlik éppen a szakmában.

BI: Igazi konzultáns volt, jó kis tanácsokat kaptam tőle. Nagyon hatott ránk akkor a szecesszió, a századfordulós Bécs és Budapest. Az ember megpróbált valami tradíciót keresni, mert mi volt itt akkor? De ha visszafelé néztünk, láttuk a háború előtti gazdag posztervilágot; az klassz dolog volt.

MN: Mikor kerültél kapcsolatba a Push Pin stúdióval?

BI: Az már nem a nagy Push Pin volt. Milton Glaser addigra már kiszállt belőle.

MN: ' tervezte az I ª NY logót.

BI: Igen, meg sok minden mást. Amikor kimentem Párizsba, ott egy argentin származású hölgy volt a Push Pin képviselője, aki ajánlólevelet írt. Ezzel kerestem fel őket, de az már Seymour Chwast stúdiója volt Los Angeles-ben, ahol éltem. Sok fiatalt foglalkoztattak, egy évig teljes munkaidőben dolgoztam ott. Amit rám bíztak, meg kellett csinálni. Lemezborítót, csomagolást, filmposztert, hirdetéseket. Mindez névtelen tervezői munka, de jól fizet.

MN: Sokat változott a színvilágod. A Méhkirálynő című füzetben, amit diplomamunkaként készítettél, zöld égen kék, sárga felhők - csupa bátorság és szabadság.

BI: Szeretem a vonalat, magát a rajzot és a jó kompozíciót. Most, hogy már ennyire rutinosan rajzolok, ha szabad ezt mondanom, kicsit visszavettem a színekből. A vonal teremti meg a rajzaimat, jó kivágás legyen, és kész! Nem nagyon szeretek színezni, rettenetes tehertétel volt mindig kifesteni egy rajzot. Nagyon kevés dolog az, ami színben jut eszembe, mindig a rajzot képzelem el.

MN: Hogyan történt a "nagy áttörés", mikor futottál be igazán szakmailag?

BI: Azután, hogy Los Angelesből New York-ba mentem, hogy igazi illusztrátor legyek. Talpaltam jobbra-balra, próbáltam munkát találni. Dolgozgattam ide-oda, és akkor a New York Magazin megkeresett, hogy újratervezik az egész lapot, akarom-e csinálni az első oldalt. Ez 1994-ben volt, bizony ám! Későn érő típus vagyok, késve jöttem az interjúdra is. A lényeg az, hogy mindenki vette annak idején az újságot, aztán a WC mellé dobták. Két és fél évig készítettem a rajzokat hétről hétre Larry Doyle savas, kegyetlen kis esszéihez, mindig ezzel kezdődik a lap - valakit csepülnek. Tök abszurd, őrült rajzok kellettek, és ezekkel sikerült akkor a "bányaiságot" megteremtenem. Azután elkészítettem a ZOOM könyvet. Az ötlet L. A.-ben jött, de N. Y.-ban adtam el, '95-ben jelent meg. Kurt, a lap szerkesztője azt mondta később, hogy csináljunk egy kisméretű ZOOM-ot Valentin-napra a magazinba. Az Absolut Vodka csípte az ötletet, adott is rá pénzt. Az újság közepére bekötöttek egy tizennyolc oldalas füzetecskét. Ezután született meg az AbsolutIstván.

MN: Milyen volt a rajzaid szakmai fogadtatása?

BI: Kedvelnek, tudják, hogy tudok rajzolni. Embereket, bútort, házat, bármit. Nagyon gyorsan dolgozom, mindig teszek bele valami ötletet, és a végén még dekoratív és elegáns is lesz.

MN: Nyilván ismered Norman Rockwellt, aki a Saturday Evening Post címlapjait készítette 1917-től '63-ig. A grafikáidban mintha ugyanazt az amerikai világot ábrázolnád, kicsit keményebb bájjal, mint ő. Azokat az érzelmeket hívod elő, mint a Rockwell-féle idillek. Szerintem ettől lettél igazi amerikai illusztrátor.

BI: Kedves, hogy ezt így látod, nagyon megtisztelő. Nagyon kreatív párhuzam ez.

MN: Soha senki nem utalt erre, hogy így meglepődtél?

BI: Nagyon érdekes, de nem, soha. Rockwell egyszer azt mondta, hogy nem azt rajzolja, ami van, hanem azt, ahogyan ő szeretné látni a világot. Tulajdonképpen idealizál mindent, édes és csöpögős bizonyos esetekben, de van benne egy pici humor. Az ember él valahol, sok mindent lát, amibe bele sem gondol - és mégis hat rá.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.