Nagyvilági, de a miénk (Munkácsy gyűjteményes tárlata)

  • Szőnyei György
  • 2005. május 5.

Zene

Ha kívánják, letölthetik mobiltelefonjaikra háttérképnek Munkácsy Mihály festményeit (huszonegy alkotást) az Ásító inastól a Siralom-házig.
Hogy mi látszódik a sötét, sokalakos képekből kis méretben? Körülbelül annyi, mint a legutóbbi Munkácsy-bélyegen, az 1994-ben kiadott, 12 Ft címletű Golgotán. A Köpülő asszony és a Rőzsehordó nő reprodukcióit nyolc évig nézegethettem iskolám folyosóján, én meglennék a telefonomon nélkülük. Gyanítom, hogy nagy festőnkért nem a fotós mobilokért lelkesedő célcsoport érdeklődik, hanem inkább a 65 év feletti nyugdíjasok, a helyszínen. Ingyen jöhetnek, és szép számmal csoportosulnak is az angolvörösre festett falú, félhomályos termekben a képek előtt. Az utóbbi idők nagypolgári szalonkörnyezetet felidéző kiállításrendezői divatjának engedve itt is színesek a falak.

A nemzet festője

Munkácsy nagy festő, sőt virtuóz. Németországban, a kezdeti tanulóévekben egy képet fogadásból ecset nélkül (valószínűleg festőkéssel) készített el. Közismert, hogy a Munkácsy-díjas sztár, Szász Endre gyakran ronggyal és a puszta kezével kente a festéket, a tévékamerák jelenlétében.

Mindketten Erdélyben születtek, magas, hullámos hajú művészfigurák. A nemzet festőjének "archetípusai". Hivalkodóan pompás bútorok közt éltek, és ebben a "királyi" környezetben fogadták vevőiket, hódolóikat. Még az ecsetkezelésük, a koloritjuk is hasonló ízlést mutat. Mindketten felhasználták a sötét alapozásra felhordott mélyvörös festékanyag "csúszkáló" lendületét, a puhán felkent barnás foltok fullasztó hátteréből kivillanó fehérek drámai ütését - ez mindig hatásosan továbbítja a festmény erejét. Bár Szász Endre jobb rajzolói képességekkel rendelkezett (a kezdő Munkácsy paraszti jeleneteket ábrázoló rajzai kifejezetten merevek), elődjét magasabbra juttatta ambíciója és nagyszabású elképzelései, hogy a festészet világnyelvén bizonyítsa, mire viheti az a hajdani magyar asztalosinas. A honi művészeti lexikonok terjedelmes szócikkévé és a műkereskedelmi aukciók "megfizethetetlen" tételévé vált. A korszerű festészeti törekvések káprázatát is felhasználó, hatásosan és látványosan vászonra vitt témák meghódították a jómódú műértőket - ez Munkácsy sikereinek egyik záloga, de csapdája is.

Pályakezdés

Fényesen indult festőnk karrierje. 1870-ben, 26 évesen elnyerte a Párizsi Szalon aranyérmét a Düsseldorfban festett Siralomházzal. Ez a borongós, falusi életkép, amely határozottan meghaladta az Orlai Petrich Soma, Than Mór és Jankó János képviselte népies zsánerképek színvonalát, a barokk festészet monumentális és mitologikus kompozícióinak polgári változata. Nem a kastélyok, paloták, berendezési tárgyak, hanem a kiállítótermek "feltörekvő" műalkotása. Újdonsága, hogy a drámai látványtól meghatódott néző a hétköznapi helyzetben lévő szereplők gesztusaiban láthatta viszont saját érzéseit. Munkácsy tehetséges együttérzéssel kínálta fel a katarzist, kiszolgálta a műbarátokat a "közös siker" érdekében.

Ezt a jól működő "szisztémát" azután egész pályafutása során alkalmazta. A teátrális hatások technikáját pontosan kidolgozta. Ismerjük a Siralomházhoz készített fényképtanulmányait. Ezekről egy szót sem írt levelében pártfogójának, Ligeti Antalnak. "Tanulmányokat festettem külön minden figurához, kartont rajzoltam, skiccet csináltam. (...) a tárgy elég drámai ahhoz, hogy a legkomolyabban elfoglalhasson, ezért is vettem a fáradságot. (...) de meg is látszik ám rajta." Mintha érezte volna, hogy a fénykép alapján készült művek megítélése kiszámíthatatlan lehet a nézők és a szakma részéről.

Tudjuk, hogy a fotográfia milyen újító szerepet töltött be a XIX. század második felében. A technikai fejlődés következtében egyre jobb minőségű felvételeket készítettek, ezért a fotó sikeresen konkurált a medálokat, portrékat festő vállalkozásokkal. A festőművészek szabadsága megnőtt, és ők a téma megörökítésének formai kérdései felé fordultak. A kamera optikáján keresztül új látvány született - a képkivágás véletlenszerű kialakulása és a fókusz határán túl lévő dolgok életlenségének képe. A távolban lévő tájak halvány (szfumátó) meg-jelenítését már a reneszánsz festők is alkalmazták, de az üvegobjektív által létrejött, életlen és felismerhetetlen foltokká szétesett területek puha formáit az impresszionisták fedezték fel. A tekintet, a figyelem sugarán kívül eső területek ábrázolásakor létrejött színgazdag alakzatok metamorfózisából született a XX. századi nonfiguratív művészet. Munkácsy csak egyszerű, kényelmi eszközként használta a fekete-fehér papírképeket, semmit sem tanult a fénykép nyújtotta látványból.

A Siralomház (1870) nagy sikereket hozott számára, mégsem érezte magát elég felkészültnek arra, hogy azonnal Párizsba költözzön. A görcsös bizonyításvágy lebénította, félt a bukástól, hogy nem tudja megismételni és tartóssá tenni sikerét. "A véletlen szerencsét egy egész életre kiterjeszteni, bíz, ahhoz azt hiszem, erőm legnagyobb megfeszítése szükséges. Ezt tehát tenni fogom, mert a hanyatlás szörnyű gondolata egy óriás szörnyként áll előttem. . ."

Nem tartották még elég képzettnek a festőkollégák, Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Benczúr Gyula sem, akikkel egy időben élt Münchenben. Szinyei (aki Munkácsyhoz képest az 1873-as Majálissal majdhogynem "egyfestményes" művész) így vélekedett akkoriban róla: "Mindenki lesajnálta. Nemcsak azért, mert németül csak gagyogott, s kifejezésein halálra kacagták magukat a fiúk, de sajnálták, hogy nem haladhat. Nem volt meg a kellő alapja, a tudása bizonytalan volt. Egy nap eltűnt közülünk, s mikor újra elénk került, nagyban újságolta, hogy Párizsban járt. Általános vélemény volt, hogy kár volt az útiköltségért. (...) Mikor aztán a Siralomházzal nagy sikert aratott, és annak reprodukciója a szemünk elé került, hogy szóval mondjam, senki se hitte, hogy ő festette."

Párizsban

Egy év múlva mégiscsak Párizsba költözött. Életképeket, jeleneteket festett a kritikai realizmus módszerével, ahogyan a szocialista terminológia idején kategorizálták. "Új hangot képvisel a festészetben, a kizsákmányoltak forradalmi hangját" - írta róla Végvári Lajos 1950-ben. De 1986-ban készült tanulmányában már árnyaltabban fogalmaz: "Elismerjük Munkácsy emberábrázoló és beleérző képességét, de nincs elég élményünk ahhoz, hogy az elítélt (a Siralomház főszereplője - Sz. Gy.) sorsát a maga jelentőségének megfelelően átérezzük."

A legismertebb magyar festmények közé tartozó Éjjeli csavargók (1873), Köpülő asszony (1873), Rőzsehordó nő (1873) egyaránt Franciaországban született, helybéli szegényekről. Munkácsy festői oeuvre-ének talán ez a legkiforrottabb korszaka.

De éppen amikor a legjobb formájában volt, meginogtak a művészetét befogadó "zsáneresztétika" alapjai. A zsúfolt nagyváros jellegzetes figuráinak és környezetüknek a megörökítésekor már nem a sorsszerű igazságok és drámai szituációk bemutatása volt az impresszionista festők célja, hanem a hétköznapi légkör megragadása. Eduard Manet és párizsi barátai hangos művészeti botrányok után ebben a szellemben alkottak. Manet ekkor már tíz éve elkészítette a Reggeli a szabadbant, Claude Monet is megfestette az Impresszió, a felkelő nap (1872) című emblematikus képét.

Munkácsy még alig kezdett el dolgozni, de máris veszélyesen "sodródott" az ellentábor felé, a hivatalos Szalon művészetét kedvelő, felszínes ízlésű műpártolók karjaiba. Bontakozó karrierje megmentése érdekében parvenü megoldáshoz folyamodott. De Marches báró és neje (aki majd az ő felesége is lesz) segítségével egy reprezentatív, belvárosi műtermet rendezett be. A csavart barokk oszlopok közt nyíló, pálmákkal, régiségekkel, szőnyegekkel agyonzsúfolt, fullasztó helyiség inkább emlékeztetett Sarah Bernhard budoárjára, mint egy festő munkahelyére. Számítása bejött. Ezt a pompás és érvényesülését elősegítő környezetet láthatjuk viszont A baba látogatói (1879), a Két család (1880), a Pálmaházban (1881), az Apa születésnapja (1882) című képeken. Észrevehetjük a többiekben is az impresszionizmus stílusában megfestett részleteket, a napfénytől foltos növényeket a Monceau-park pázsitján, a pálmaház virágait a kép hátterében. Táncolnak a tarkává lett ecsetvonalak, élvezi a tempót (néha egy kis sietség is tetten érhető). Az új festéstechnikát, amely a retinára és nem a palettára bízza a látvány színeinek keletkezését, Munkácsy csak imitálta. A női szereplők, a kisasszonyok vonásai a kor szépségideálját tükrözik, amit Renoir és Manet műveiben is láthatunk. Az arcok kidolgozása viszont eltér a kép többi tartozékának megfestésétől. Porcelánosra simította a fehér felületet, szinte applikációnak tű-nik az ábrázat a lendületes, vastag ecsetvonások gyűrűjében.

Ebben a technikai megoldásban felfedezhető figyelmes óvatossága: alkalmazkodott az új dolgoktól még idegenkedő vásárlóihoz. Menedzsere, kereskedője, Sedelmayer munkálkodásának eredményeképpen (aki ügyesen gerjesztette a Munkácsy-kultuszt Európában és Amerikában is) a siker, amire oly nagyon vágyott, elkövetkezett. Munkácsy úgy élt, mint egy francia báró.

Érdemes még egyszer Végvári Lajos szövegét idézni 1950-ből: "Munkácsy nem volt öntudatos művész. (...) Nézeteit könnyen befolyásolni tudták az uralkodó osztály óhajai és véleményei. Ezt a körülményt, valamint Munkácsy tapasztalatlanságát és a bukástól való félelmét - rábeszéléssel, busás vételárakkal, megfizetett dicséretekkel - a profitéhes műkereskedők ki is használták. (...) elszakadt egy időre a dolgozó néptől."

Ebben a szörnyű, "szociálmű-történeti-feljelentő" stílusban írt szövegben is tükröződik Munkácsy történelmi (politikai) korok szerint változó megítélése. Ahogyan ő sem tudta igazán, mi a feladata csitulni nem képes energiáitól hajtva a festészetben, úgy bizonytalanítja el sokfélesége (korszakváltásai) az életművének lényegét kutatókat.

Szerepek

Kezdőként: búslakodni az elveszett szabadságharc miatt? A hazát "képviselni" a távoli Franciahonban? Pénzt, vagyont, dicsőséget szerezni? Érett, hajszolt művészként: nyugalmas tájba, virágok közé menekülve átélni az elmúlás melankóliáját? Krisztus szenvedéstörténetének triptichonban való megfestésével a szinte emberfölötti munka keresztjét vonszolni? Idős, beteg festőként a honfoglalás tömegjelenetétől a sztrájkoló proletárok "szocreál" csoportképéig keresni a vezér (Árpád és a Szakszervezetis) helyét és szerepét a kompozíciókban?

Nincs mit tenni, a művészettörténész-szakma mindig az aktuális Munkácsyt fogja értékelni. A Nemzeti Galéria (a Pannon GSM által szponzorált) kiválóan megrendezett gyűjteményes kiállítása kapcsán, ahol fáradságos munkával próbálták összeszedni a világ minden pontjáról a sohasem látott festményeket, sajtóközleményükben így fogalmaznak: "A legnagyobb magyar festő életműve sokkal korszerűbb, mondjuk ki nyugodtan, modernebb, mint korábban gondolták..." Hát tévednek.

Munkácsy a nagyvilágban. Munkácsy Mihály művei külföldi és magyar magán- és közgyűjteményekben; Magyar Nemzeti Galéria, C épület, földszint; megtekinthető július 31-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.