Nem gondoltam, de megtörtént: elfogadott emblémája lett a túlfavorizált budapesti olimpiának. Több mint 100 pályázó reménykedett a győzelemben, átadták magukat a ködlő olimpia valóságának, a sport, a trikolor és a panorámabusz-célpontok művészi összekapcsolásával. A dundi matyó tulipán, a fáklyaként lángoló nemzeti színű hagyma több terv alapötlete volt. A kitárulkozás és begubózás sokatmondó jelei. Ez nem áll messze a néplélektől, a közönségszavazáson a legtöbb kattintást egy ilyen ötlet kapta. Csalódás lesz sokaknak, hogy a bajnok embléma nem ilyen.
Nem is rossz, méregettem a tarka, újhullámos 80-as évek illusztrációira emlékeztető munkát, mikor átgörgettem a benevezett terveket – nyert is. A szabadságszobrot vezérmotívumként használó pályamunkából több is készült. Némelyik erőltetett, mint a pálmalevél helyett az olimpiai karikákat a magasba emelő szimbólum. Ám az Ördögh László vezette nyertesek példája is azt bizonyítja, hogy nincs elcsépelt motívum, csak rossz interpretáció. A csatolt animációs film tárja fel a logó igazi értékét. A fragmentumokra szakadó színes karikák repkedése lehetővé teszi a többértelműséget. Vizet, hegyet, szobrot, tűzijátékot, konfettiesőt formáznak – de sportot nem. Fenntarthatóságra és újrahasznosításra sem utalnak, miként nyilatkozta a grafikus. A megállított mozgókép a jel születésének spontán pillanata. Ettől friss.
A Citadellán, a sajtóbemutatón megtapsolta magát a team. Csak a sokrétű előkészületekre 15 milliárdot szán a kormány.
