Ara-Kovács Attila

Az elemzések többsége a tiltakozó akciók nyomán próbálja értelmezni a hongkongi helyzetet; rendre főszerepet kap a diákság, azok a fiatalok, akik – kiegészülve a pekingi politika helyi kritikusaival – már hetek óta dacolnak a rendőrséggel és a Pekingből sietve odavezényelt – általában kantoni gyökerű – titkosszolgálati ügynökökkel. (Lásd a mi cikkünket is a 20–21. oldalon! – A szerk.)

A hangadók megszólalásai tipikus demokrácia- és Nyugat-ellenes, tartalmában pedig klasszikus náci performansszá tették a rendezvényt, amelyről egyelőre nehéz megmondani, hogy kormányzati dezinformáció húzódott-e mögötte, vagy esetleg ennél többről van szó, s olyan provokáció volt a szándék, ami tökéletesen beleillik Moszkva NATO- és demokráciaellenes mesterkedéseibe.

Ha a következő államvezetés el is távolítja Băsescu rossz szellemét a politikából, a magyar-román kapcsolatokban az mindaddig jelen lesz, amíg Orbán hatalmát nem sikerül megtörni.

A palesztin vezetés az ISIS-hez hasonlóan igyekezett létrehozni terrorra és maffiamódszerekre épülő saját államiságát. A különbség csak annyi, hogy a palesztinok erre mindig egyfajta nemzeti-nacionalista igazolást kerestek, az ISIS viszont tisztán vallásit.

Sokan vártak már arra, hogy valami történjen. És ez most, október 26-án bekövetkezett. Messze nem vagyunk még abban a helyzetben, hogy a kormány ezt a konfliktust ne tudná kezelni, ám bármit lép, az már nem mellette fog szólni, hanem ellene.

A skót függetlenség ellenzői közül sokan figyelmeztettek rá: jobb lenne, ha az érintettek tanulnának mindabból, ami Írországgal történt az után, hogy kivált a brit birodalomból s az önálló államiság útjára lépett. Most, hogy a referendumon – ha nem is túl nagy különbséggel – a nemek kerültek többségbe, s így Nagy-Britannia 20. században véglegesült egysége fennmaradt, jó lenne, ha David Cameron, illetve a toryk tanulnának az esetből, s levonnák mindennek tanulságait, épp saját uniós politikájuk vonatkozásában. Mert bizony az a gátlástalan populizmus, melyet a skót baloldal korbácsolt fel e nacionalista kampányban, nem egy tekintetben Cameron korábbi unióellenes érveit tükrözte.

Az új washingtoni lépések aligha váratnak sokat magukra. Ezek megelőzéséhez valószínűleg nem lesz elégséges beáldozni a NAV néhány, Orbánhoz bekötött bű… – pardon, csúcsvezetőjét.

Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a Fidesz korrupcióval megvádolt háttérembereinek kitiltásával politikai döntés született, mely útját fogja állni annak, hogy a magyar gazdaság fideszes kifosztása zavartalanul tovább folytatódjék.

Észak-Korea úgy próbálja átrendezni a Kínához fűződő kapcsolatait, hogy közben erősen függ tőle. Ráadásul mindezt alapvetően befolyásolja Kim Dzsong Un egészsége, sorsa, személye. Vagy azé, aki utána következik.

Ankara az elmúlt hónapokban tétlenül szemléte az IS túlkapásait, a kurd területen élők kifosztását, bántalmazását és tömeges legyilkolását. Most mégis beadja a derekát?

Vajon miért épp Magyarországon akart kongresszust szervezni egy amerikai fajvédő szervezet? És mit tanulhatunk a több szempontból gyalázatos esetből?