Mert már rég nem lesz elég visszavonni az internetadót; a vasárnap délutáni demonstráció és esti következményei sikeresen összekapcsoltak minden olyan vádat, amit az Orbán-kormány szemére vetettek bel- és külföldön az elmúlt hónapokban. Ha valaki internetet mond, az már Európát is mond, s hozzáteszi mindjárt Amerikát. Illetve, hogy Oroszország, keleti szél – azt aztán végképp nem!
De alaposan kiismervén Orbán természetét, bátran számíthatunk rá, hogy az internetadót azért sem vonják majd vissza. Ez megadja a felhatalmazást mindazoknak, akik vasárnap kinn voltak a tüntetésen, hogy magukat a kijevi Majdan magyar örököseinek tekintsék, s csatlakozásra késztet sokakat, akiknek már ugyan nagyon elegük van abból, ami Magyarországon 2010 óta történik, de valahogyan nem vették még rá magukat az aktivizálódásra.
Fontos kérdés, hogy a Fideszt leváltani akaró pártok hogyan használhatják ki az új helyzetet. Sajnos a mostani rendezvény szervezői között is számosan mutatkoznak, akik máig nem ismerték fel a Milla nagy tévedését. Ők is elhitetik magukkal, hogy pártok nélkül lehet politikai élet, és egyedül civil vállalkozással tető alá hozható a demokrácia restaurálása. Ez eddig sem ment – sem nálunk, sem másutt. Ugyan Kijevben átszerveződött a pártélet, és komoly fejcserék történtek a politikai elitben, de a korábbi főbb figurák azért ott vannak még a második sorban. Magyarországon sem fog ez másként történni, míg vadonatúj és fiatal arcok nem tűnnek fel hiteles szerepkörben. Addig ezzel józanul kell számolnunk.
A legnagyobb őrültség, amit Orbán Viktor ebben a helyzetben elkövethet – ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogja elkövetni –, az egy újabb békemenetelés. E meneteknek s százszorosan kompromittált szervezőiknek itthoni hitele nincs és nem is volt soha; bevallottan külföldnek szólt a demonstráció 2011-ben és azt követően is, bemutatandó: Orbánnak még van bőven tartaléka. Bár ez még most is igaz, a vasárnapi tüntetés volumene és hangulata azt jelzi: szerveződik a békemenettel szemben egy ugyanolyan jelentékeny ellenerő, s csak idő és alkalom, no meg maximális kormányzati felelőtlenség kell, hogy potenciális polgárháborús helyzet alakuljon ki, annak mindennemű tényleges következményével. Létezzék ez a lehetőség akárcsak virtuálisan is, a helyzet kialakulásáért a világ egyedül Orbánt teszi majd felelőssé, s ez – állapítsuk meg halkan – egészen más fogadtatás, mint volt a 2011-es békemeneté.
A helyzet nem csak a tavalyi Majdant idézi, de némileg 1989-et is: akkor Mark Palmer nagykövet volt jelen a tüntetéseken, ma André Goodfriend ügyvivő. Mindkettő megfigyelőként, elvégre ez a dolguk, és mindketten egyáltalán nem rejtett antipátiával aziránt, ami az országban zajlik. Ráadásul egyikük sem csak magánszenvedélyének hódolt azzal, hogy a tüntetéseken megjelent, hanem kormánya nagyon átgondolt politikájának adva hangot. Akárcsak Victoria Nuland helyettes államtitkár tavaly a Majdanon, vagy McCain szenátor és Sikorsi akkori lengyel külügyminiszter.
A vasárnapi tüntetés semmit sem változtat Orbán eltökéltségén, de alapvetően megváltoztatja helyzetét a világban, és ennél kevesebbe is belebuktak már diktátorok. Kívánjuk neki, hogy azt követően még hosszú ideig élvezze Putyin elnök vendégszeretetét egy Moszkva melletti dácsában, Viktor Janukovics volt ukrán elnök oldalán. Minél hamarabb bekövetkezik ez, az annál üdvösebb lesz Magyarországnak, Európának és persze a világnak is.
A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője.
