Két héten belül új időszámítás kezdődik keleti szomszédunkban, Romániában. A múlt vasárnap megrendezett elnökválasztás első fordulója felmutatta azokat a lehetőségeket, miként alakulhat az ország sorsa Traian Băsescu elnök távozása után. Băsescu nemcsak erős elnöki pozíciója, hanem erőteljes személyisége miatt is alapvetően meghatározta az eddigi politikai folyamatokat: kezdetben dinamizálta, majd – saját hatalmi szempontjai szerint – manipulálta azokat, és végül kettészakította a társadalmat. Ugyanakkor – a romániai polgárok szerencséjére – öröksége nem valamiféle megkerülhetetlen „băsescuizmus” formájában él tovább: a hozzá egykoron oly közel álló jobboldal is átlépett már rajta, s az a két mostani elnökjelölt – Elena Udrea és Monica Macovei –, akiken keresztül Băsescu igyekezett jelenlétét, befolyását a jövőben is garantálni, nagyon leszerepelt (összesen alig 10 százalékot kaptak).
A két hét múlva megrendezendő második fordulóban a Victor Ponta vezette baloldal és a Klaus Johannis (román átiratban Iohannis) vezette jobboldal mérkőzik. Nem nélkülözne minden alapot, ha a két erőt így jellemeznénk: míg Ponta a „balkánias gyakorlatiasságot” és az ehhez passzoló „sajátos profizmust” képviseli, Johannis az „européer dilettantizmust” – ám igazságtalan volna ennyire leegyszerűsíteni a kérdést. Már ma biztosra vehető: ha Ponta győz, a liberális Călin Popescu Tăriceanut nevezi ki miniszterelnöknek, azt az embert, aki az 1989 utáni Románia legsikeresebb miniszterelnöke volt, s akinek a személye garancia rá, hogy a jobb- és baloldali törésvonalak mentén darabjaira hullott liberális politikai tradíciót megújítsa. Johannis mögött nem állnak ennyire szakavatott szövetségesek, viszont akik készek csatlakozni hozzá, semmiben sem kevésbé „balkániak”, mint az átlag.
| ||
Azzal, hogy az intrikus Băsescu kikerül a képből, a jobb- és a baloldal viszonya is megváltozik, ami nagy előny az ország számára. Mind Pontának, mind Johannisnak nehéz lesz persze az örökséggel megküzdeni, de még mindig egyszerűbb feladat, mint együtt élni azzal az alattomos populizmussal, amit Băsescu államelnökként képviselt. Ugyanakkor tény: a most leköszönő elnök szilárd szövetségese volt a Nyugatnak, soha nem folytatott olyan politikát, ami megkérdőjelezte, vagy akár csak pillanatokra figyelmen kívül hagyta volna az euroatlanti érdekeket. Ez igazodási pont lesz utódjának, s a jelenlegi két elnökjelölt egyértelműen elkötelezte magát a nyugatos irány mellett.
Mind Ponta, mind Johannis számtalanszor ütközött Băsescuval. Utóbbi a távozását követően a saját jelöltjét szerette volna látni a Cotroceni-palotában, de ez, mint utaltunk rá, nagyon nem sikerült neki. Mi volt az, ami ennyire ellene hangolta a lakosságot? A románok többsége egyrészt jól érzékelte annak a populizmusnak a káros hatását, amely személyes habitusában Băsescut oly hasonlatossá tette Berlusconihoz, politikai intrikáiban, lelkiismeretlenségében és korruptságában pedig Orbán Viktorhoz. Egyedül az erdélyi magyarok – s főként a Székelyföld – látott politikai szövetségest benne – igaz, csak azt követően, hogy átesett Orbánék agymosásán, illetve elfogadta a Fidesz-kormánytól azokat a filléreket, ami támogatásnak ugyan kevés volt, alamizsnának viszont megfelelt. A románok többsége szeretett volna megszabadulni korábbi elnökétől, de az eltávolítását kezdeményező népszavazások elbuktak, épp azért, mert – Orbán nyílt biztatására – a magyarok többsége távol maradt az urnáktól. A Băsescu melletti fideszes elkötelezettség már ma is sejthető negatív befolyást fog gyakorolni a magyar-román kapcsolatokra, bárki legyen is a következő elnök. Ha Romániában a következő államvezetés eltávolítja is Băsescu rossz szellemét a politikai mindennapokból, a magyar-román bilaterális kapcsolatokban az mindaddig jelen lesz, amíg Orbán Viktor hatalmát Magyarországon nem sikerül megtörni. Fontos szerep hárul e téren majd az RMDSZ-re, hogy kivonja önmagát és az erdélyi magyarokat e befolyás alól, ami egyet jelent azzal, hogy (1) benn kell lennie a következő kormánykoalícióban, (2) alapvetően felül kell vizsgálni azt a szervilis politikát, amit Kelemen Hunor kényszerített a pártra, és ami Fidesz-szatelitté degradálta az RMDSZ-t.
| ||
Az RMDSZ számára is nagy feladvány tehát, hogy két hét múlva ki ül az elnöki székbe, kivel érdemes megegyezni – azaz kit érdemes támogatni. Az RMDSZ-nek – a jelzett eddigi politika miatt – tényleges súlya alig maradt a román közéletben, az elnökválasztáson magát megmérő Kelemen Hunor mint pártelnök fele annyi szavazatot sem kapott, mint 1996-ban az akkor indított magyar államelnök-jelölt Frunda György, aki pedig „csak” az RMDSZ egyik szenátora volt, nem pedig az elnöke. Viszont a jövendő győztesnek éppúgy szüksége van a magyar párt támogatására, mint az RMDSZ-nek arra a befolyásra, amit kormányzó erőként érvényesíthet majd.
Az első fordulóban egyértelműen a baloldal jelöltje, Victor Ponta győzött. Bár a közte és Johannis közötti mintegy 10 százaléknyi különbség elvileg behozható, ez kevéssé tűnik valószínűnek. Több okból. Egyrészt a többség Ponta politikai és adminisztratív alkalmasságában inkább hisz, mint Johanniséban, aki csak Nagyszeben polgármestereként bizonyított eddig. Másrészt Ponta és a baloldal koalíciós kínálata – például a már említett Tăriceanu potenciális részvétele a koalícióban – összehasonlíthatatlanul jobb, mint a jobboldalé. Aztán: elvileg erősíthetné Johannis táborát a Băsescu nevében fellépő két apró párt, de csak elvileg, hisz a volt államfő majdnem olyan ádázul hadakozott a jobboldallal, mint Ponta baloldalával. Negyedrészt a két jelölt hazai kulturális háttere is inkább Ponta mellett szól, hisz ennek ortodox gyökerei elfogadhatóbbak a román többségnek, mint Johannis lutheránus hite. Ötödrészt Ponta sokkal jobban kommunikál ellenfelénél, és végül az egyébként sem számottevő magyar szavazatok is megoszlanak, hisz bár az RMDSZ-voksolók hagyományosan inkább a jobboldalt részesítik előnyben, a vezetés alighanem a minden tekintetben esélyesebb baloldal, azaz Pontáék támogatása mellett kötelezi el magát.
Magyar szempontból persze ennél bonyolultabb a képlet, és sohasem lehet kizárni az őrülten meglepő fordulatokat. Néhány hónapja olvastam az erdélyi sajtóban egy „politológus” fejtegetéseit, miszerint ő szíve szerint a Johannis melletti voksra biztatná az erdélyi magyarokat, bár elismeri: Johannis győzelme az erdélyi magyaroknak felérne egy katasztrófával. Ugyanis egy lutheránus szász megválasztása Románia államelnökének azt sugallná a világnak: kisebbségi ügyekben Romániában minden rendben. E szegény „politológusnak” meg sem fordult a fejében, hogy egy kisebbségi jelölése a legmagasabb kormányzati tisztségre talán garancia is lehetne arra, hogy e jogok érvényesülésében az eddigieknél mélyebb változások történjenek.
A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője
