És ez csak a kezdet – Szijjártó Amerikában

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. október 20.

Publicisztika

Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a Fidesz korrupcióval megvádolt háttérembereinek kitiltásával politikai döntés született, mely útját fogja állni annak, hogy a magyar gazdaság fideszes kifosztása zavartalanul tovább folytatódjék.

Az említettek gazdagodása előtt Orbán Viktor személyesen nyitotta ki a kaput; az az Orbán, aki Magyarország balkáni lecsúszását a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezte el. Ám mostantól gazdagodásuk legfőbb akadálya is Orbán és az orbáni rendszer lesz, így az érintetteknek nem állhat érdekükben a miniszterelnök mellett kitartani, mi több, Orbán politikai létezése máris jövendő gazdasági kudarcaik legfőbb okává vált.

Simicska és Nyerges Zsolt állítólag ezt már korábban, hónapokkal ezelőtt megtapasztalta. Most megtapasztalhatják a többiek is. Elvileg persze akár az említett két személy is rajta lehet a listán. Ha nincsenek, akkor a politikai kalkuláció mesteri jellege még szembeötlőbb: Washington nem akarja ismét közös platformra terelni azokat, akik a kollégiumi vér- és dacszövetségtől mára eljutottak a szakításig. De ha igaz az, hogy kormánytag is van a kitiltottak között, akkor aligha illene egy efféle minősítés jobban másra, mint Seszták Miklósra. (Ismerjük az egyetlen lakásba bejelentett 700 cég történetét, és egyebeket is.)

Profi húzás, ráadásul oly módon történt, hogy az amerikai lépések a „megtámadtak minket, fogjunk össze” itthoni hangoztatására már nem alkalmasak. Ugyanis akik most kénytelenek magukra venni az amerikaiak vádjait, azokat nem Habony Árpád populista szlogenjei tartottak eddig a Fidesz közelében, hanem a pénz és a még több pénz. Az a pénz, aminek most már el kell apadnia egyszer. Márpedig az ő hatalmuk és befolyásuk sokkal nagyobb, mint a CÖF-é valaha is lehetett.

Egyelőre Szijjártó Péteren a sor, hogy Victoria Nuland államtitkárnak elmagyarázza a Fidesz-bizonyítványt, vagy épp ellenkezőleg: visszavágjon, megmutatva a Fidesz és Orbán erejét. Csakhogy e téren nem biztos, hogy sikerre számíthat.

Egyrészt tapasztalatlansága ugyan minden képzeletet felülmúl, de nem múlja felül azt a felfuvalkodottságot, amellyel minden Orbán-közeli ember rendelkezik, s amely oly sikerrel tette tönkre az egész párt renoméját a civilizált világban. Részben a tapasztatlanság, de még ennél is nagyobb részben épp e gőg bátoríthatta a minisztert, hogy szombaton így nyilatkozzon: Amerika tárja a magyar kormány elé bizonyítékait, mert ha ezt nem teszi meg, akkor „magára vonja annak a gyanúját, hogy csak befolyást akar gyakorolni bizonyos ügyekben”. Nos, Washingtonban minden bizonnyal jól megjegyezték a mondatot, amely nemcsak egy kormány megelőlegezett rosszhiszeműségének az egyértelmű bizonysága, hanem annak is, hogy a kritizált korrupciós ügyek nem „tíznél kevesebb” delikvens magánbűnei, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének közerkölcse.

Másrészt talán mégsem Szijjártót kellett volna Washingtonba meneszteni a kormánynak, hiszen Victoria Nulandnak nem lesz nehéz dolga, amikor a külgazdasági és külügyminiszter Amerikát bírálja. Elég lesz halkan megjegyeznie: a listát lehet bővíteni, uram. Például az ön édesapjával, mi több, önnel, hiszen 167 milliós házának anyagi forrásnyomai mintha valami kartellekhez vezettek volna valaha.

És ez csak a kezdet. Nem csak Washingtonban. Brüsszelben és Berlinben is.

A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.