Az említettek gazdagodása előtt Orbán Viktor személyesen nyitotta ki a kaput; az az Orbán, aki Magyarország balkáni lecsúszását a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezte el. Ám mostantól gazdagodásuk legfőbb akadálya is Orbán és az orbáni rendszer lesz, így az érintetteknek nem állhat érdekükben a miniszterelnök mellett kitartani, mi több, Orbán politikai létezése máris jövendő gazdasági kudarcaik legfőbb okává vált.
Simicska és Nyerges Zsolt állítólag ezt már korábban, hónapokkal ezelőtt megtapasztalta. Most megtapasztalhatják a többiek is. Elvileg persze akár az említett két személy is rajta lehet a listán. Ha nincsenek, akkor a politikai kalkuláció mesteri jellege még szembeötlőbb: Washington nem akarja ismét közös platformra terelni azokat, akik a kollégiumi vér- és dacszövetségtől mára eljutottak a szakításig. De ha igaz az, hogy kormánytag is van a kitiltottak között, akkor aligha illene egy efféle minősítés jobban másra, mint Seszták Miklósra. (Ismerjük az egyetlen lakásba bejelentett 700 cég történetét, és egyebeket is.)
Profi húzás, ráadásul oly módon történt, hogy az amerikai lépések a „megtámadtak minket, fogjunk össze” itthoni hangoztatására már nem alkalmasak. Ugyanis akik most kénytelenek magukra venni az amerikaiak vádjait, azokat nem Habony Árpád populista szlogenjei tartottak eddig a Fidesz közelében, hanem a pénz és a még több pénz. Az a pénz, aminek most már el kell apadnia egyszer. Márpedig az ő hatalmuk és befolyásuk sokkal nagyobb, mint a CÖF-é valaha is lehetett.
Egyelőre Szijjártó Péteren a sor, hogy Victoria Nuland államtitkárnak elmagyarázza a Fidesz-bizonyítványt, vagy épp ellenkezőleg: visszavágjon, megmutatva a Fidesz és Orbán erejét. Csakhogy e téren nem biztos, hogy sikerre számíthat.
Egyrészt tapasztalatlansága ugyan minden képzeletet felülmúl, de nem múlja felül azt a felfuvalkodottságot, amellyel minden Orbán-közeli ember rendelkezik, s amely oly sikerrel tette tönkre az egész párt renoméját a civilizált világban. Részben a tapasztatlanság, de még ennél is nagyobb részben épp e gőg bátoríthatta a minisztert, hogy szombaton így nyilatkozzon: Amerika tárja a magyar kormány elé bizonyítékait, mert ha ezt nem teszi meg, akkor „magára vonja annak a gyanúját, hogy csak befolyást akar gyakorolni bizonyos ügyekben”. Nos, Washingtonban minden bizonnyal jól megjegyezték a mondatot, amely nemcsak egy kormány megelőlegezett rosszhiszeműségének az egyértelmű bizonysága, hanem annak is, hogy a kritizált korrupciós ügyek nem „tíznél kevesebb” delikvens magánbűnei, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének közerkölcse.
Másrészt talán mégsem Szijjártót kellett volna Washingtonba meneszteni a kormánynak, hiszen Victoria Nulandnak nem lesz nehéz dolga, amikor a külgazdasági és külügyminiszter Amerikát bírálja. Elég lesz halkan megjegyeznie: a listát lehet bővíteni, uram. Például az ön édesapjával, mi több, önnel, hiszen 167 milliós házának anyagi forrásnyomai mintha valami kartellekhez vezettek volna valaha.
És ez csak a kezdet. Nem csak Washingtonban. Brüsszelben és Berlinben is.
A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője.
