Korábban a Vörös-tenger mellékén elterülő üdülőövezetek voltak a sínai-félszigeti terrortámadások célpontjai. Ám miután az egyiptomi hadsereg komoly védelmi rendszabályokat foganatosított az al-kaidás csoportok ellen, s mozgásukat az úthálózatok ellenőrzésével korlátozta, maguk a katonai egységek kerültek a támadások célkeresztjébe. A múlt héten is legalább 30 katona vesztette életét a harcokban, ami azonban a jelek szerint felülmúlja a megölt vagy foglyul ejtett banditák létszámát.
Egyiptom befékez
Azt követően, hogy Egyiptomban Abdel Fattah al-Sziszi tábornok átvette a hatalmat (2013. július 3.), s hogy 2014. június 8-án elnökké választották, a hadsereg ismét magára talált. Korábban, a radikális Muszlim Testvériség által hatalomra segített Muhammad Murszi elnök idején a vallási szélsőségesség egyre nagyobb teret kapott, hogy újraszervezze önmagát, s válogatás nélküli eszközökkel igyekezzen megtörni a szekuláris államrendszert. Murszi odáig ment, hogy beleegyezett a radikálisok fokozatos felfegyverzésébe, majd abba is, hogy az Iránból származó katonai szállítmányok a Sínai-félszigeten át a Gázai övezetbe vándoroljanak, ahol a Hamász szakértői rakétákat gyártottak az alkatrészekből. A több ezer rakéta, melyet a terrorszervezet Izraelre kilőtt – amelyek közül néhány már nemcsak a déli területeket, de Jeruzsálemet, sőt Haifát is elérte –, ebből a forrásból származott. A Murszi idején felfegyverzett iszlamista erők még a kormányzó Muszlim Testvériség dolgát is megnehezítették. Al-Sziszi azonban megdöntötte az iszlamista rendszert, és a nyugalom némileg helyreállt – a helyzetet persze túlzás lenne normálisnak nevezni.
| ||
Amivel ma Egyiptom szembesül, az egy klasszikus értelemben vett és nagy hagyományokkal rendelkező terrorista kihívás. Korábban a többé-kevésbé megfelelően funkcionáló állam a maga rendfenntartó erejével időről időre felszámolta a támadók hálózatait, a terroristákat levadászta vagy izolált rejtőzködésbe kényszerítette. Ezzel párhuzamosan felszámolta a terroristák sajátos gazdasági hátterét is, különösen a sínai törzsi területeken, ahol gyakorta az ideológia másodlagos, mert az elsődleges a javaknak rablások formájában megvalósuló újraosztása.
Az ISIS Libanonban
A Szíria és Irak egy részén létrejött úgynevezett Iraki és Levantei Iszlamista Állam (ISIS) viszont nem alulról támadja a világi államot, hanem felülről szervezi maffiaként szerveződő kalifátusukat. Ezért is téves az a nyugati – főként amerikai – kalkuláció, hogy bombázásokkal elejét vehetik a terjeszkedésnek; ha az ISIS visszaszorítható lesz is szír területre, céljai akkor sem maradnak szíriai keretek között, hiszen ideológiai eltökéltségük mellett a meglévő gazdasági mozgásterüket a szomszédos államok ipari (iraki és kurdisztáni kőolaj), mezőgazdasági (Északnyugat-Szíria) és kereskedelmi-logisztikai (Libanon) lehetőségeivel igyekeznek tágítani.
Az iraki és kurdisztáni intervenciók hónapok óta folynak. Kevésbé ismert ellenben az ISIS libanoni előretörése, pedig már annak az országnak a területén is komoly harcok folytak az elmúlt hetekben, különösen Tripoli kikötőjének a megszerzéséért.
Szeptemberben és októberben az ISIS és az al-Nuszra Front harcosai – egyébként két, egymással ellenséges terrorista szervezetről van szó, de mindkettő az al-Aszad rezsim elleni harcban született – a szíriai Kalamun-hegységen keresztül szivárogtak le a libanoni tengerpartra. Ugyanazt a taktikát követték, mint az iraki Moszul megtámadásakor: a várost körülvevő falvakat szállták meg, menekülésre késztetve a részben szunnita, részben drúz keresztény lakókat. Ezt követte Tripoli ostroma, de a libanoni hadsereg, érzékelve a veszélyt, jelentékeny haderőt összpontosított a kikötővárosba, hogy visszaverje a támadást, s megakadályozza az ISIS-t és az al-Nuszra Frontot az Iszlám Kalifátuson belüli úgynevezett Tripoli Emirátus létrehozásában. A terrorista stratégia végső célja persze Libanon teljes elfoglalása, majd a támadás Izrael ellen.
Új palesztin ébredés
Erre az általános térségi konfrontációra igyekszik mintegy „ráülni” a palesztin radikalizmus. Az előző évtizedekben a palesztin vezetés a mai ISIS-hez hasonló módon – csak némileg szekulárisabb keretek között – próbálta létrehozni a terrorra és maffiamódszerekre épülő saját államiságát. A különbség mindössze annyi, hogy a palesztinok állami építkezése mindig egyfajta nemzeti-nacionalista igazolást keresett, az ISIS viszont tisztán vallásit. A fanatizmus és gátlástalanság viszont mindkét esetben azonos. Ott, ahol a külső kontroll az izraeli rendvédelmi szervek és hadsereg révén működött – a Jordán nyugati partján –, ez visszafogottabbra sikeredett, ott, ahol nem – például Gázában – tipikusan az jött lére, mint amivé az ISIS válhat, ha idejében meg nem fékezik.
A szerző jelenleg a DK külpolitikai kabinetvezetője.
