Ara-Kovács Attila: Orient expressz

Diplomaták, karrier nélkül

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. december 14.

Egotrip

Utána vagyunk a nagy külügyminisztériumi tisztogatásnak, és előtte egy majdnem ugyanekkorának.

A múlt héten megtörtént az, amit Szijjártó Péter már jó előre beharangozott: a minisztérium 107 olyan munkatársától vált meg, akik idehaza teljesítettek szolgálatot, s – miként a miniszter fogalmazott – elsősorban adminisztratív, működtetési és karbantartási feladatokat láttak el eddig. Ez azonban nem holmi gépészeti vagy takarító-festő-rendrakó személyzetet jelentett, hanem tényleges, nagy tapasztalattal bíró és sikeres diplomatákat, akiket az elmúlt hónapokban az üzemeltetési és ellátási főosztályra helyeztek minden indoklás nélkül, s többnyire a legalacsonyabb, referensi beosztásba. Ők október 31-én, illetve a rákövetkező kedden kapták kézhez felmondólevelüket.

A következő hetekben és hónapokban még 70-75 alkalmazott elbocsátása várható, de már nem a minisztérium itthoni állományából, hanem a missziók személyzetéből. Úgy tudni, a kabinetirodán már elkészült a lista: van, akit
a véletlen dob most ki az állástalanokkal már amúgy is túltelített munkaerőpiacra, mert kiküldetése épp most fog lejárni, s ha már hazarendelik, akkor egy füst alatt fel is mondanak neki. De vannak olyanok is, akiknek a neve eleve szerepelt a listán, mert képzettségük, eddigi tapasztalataik nem illeszthetők be abba a stratégiába, amit Szijjártó – nyilvánvalóan Orbán Viktor döntése alapján – képvisel. Illetve nem tartoznak azon vállalkozói körbe, amelynek tag­jai most diplomáciai megbízatással intézhetik saját dolgaikat, illetve megbízóik üzleti ügyeit. Nyílt titok, a Bem rakparti folyosókon gyakran emlegetnek neveket, akik korábbi, most vagy nemrég menesztett nagykövetek pozícióit örökölték meg, s őket itthon is – missziójuk földjén is – általában „Mister 10 percent”-ként emlegetnek. Ez a Szijjártó megjelenítette orbáni világ új diplomáciai arca és varázsa…

Mielőtt eltöprengenénk azon, miért és hogyan zajlanak az események a mai külügyminisztériumban, nem ártana áttekinteni azt a folyamatot, amely a mai eseményeket megelőzte.

A tisztogatásokat – nem kétséges – Martonyi János kezdte, nem is titkoltan azzal a szándékkal, hogy legalább azoktól megszabaduljon, akiknek ellenzéki kötődése vagy elkötelezettsége jól ismert volt a múltból. Martonyi négy éve alatt tizenegy nagykövetet nyugdíjaztak, húszat indoklás nélkül elbocsátottak, hét további nagykövetet azzal az indokkal távolítottak el a minisztériumból, mert nevük éppen úgy kapcsolatba hozható volt a Kádár-éra tit­kos­szolgálataival, mint épp Martonyi Jánosé. Az ugyanebben a periódusban indoklás nélkül elbocsátott nem vezető tisztségviselők száma harminchat volt.

Az intézkedésekkel a Fidesz teljes egészében megkaparintott minden kulcsfontosságú – vagy csak jól jövedelmező – minisztériumi állást. Ugyanakkor olyan karrierdiplomaták, akiknek a teljesítménye mérhetően kiemelkedő volt, továbbra is a helyükön vagy alacsonyabb pozícióban, de házon belül maradtak.

A következő váltás 2014. június 6-a után következett be, amikor Navracsics Tibor átvette a külügyminisztériumot, s magával hozta saját stábját. Helyettese, Szijjártó Péter is ekkor kezdte ide átirányítani az embereit. Ennek következtében mintegy kétszázzal gyarapodott a külügyminisztérium alkalmazottainak száma; ők elsősorban Navracsics korábbi környezetéből, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumból, továbbá a Miniszterelnökségről, a Nemzetgazdasági Minisztériumból, sőt a Vidékfejlesztési (!) Minisztériumból érkeztek.

Míg a Martonyi idején végrehajtott tisztogatások elsősorban a hatalmi átrendeződés je­gyé­ben zajlottak, Navracsics érkeztével kifejezetten a stratégiaváltás és a személyes kötődés játszotta már a főszerepet. Ám ekkor sem volt kétséges: annak a kétszáz embernek, akik Navracsiccsal és Szijjártóval jöttek át a külügyminisztériumba, helyet kell csinálni, s ez nem fog anélkül menni, hogy legalább ugyanennyi alkalmazottat el ne bocsássanak.

Szijjártó 2014. szeptember 23-án lépett a Brüsszelbe távozó Navracsics örökébe. Azonnal megszüntette a miniszteri kabinetben dolgozók munkaviszonyát, vagy áthelyeztette némelyiküket. Az ezt követő tervezés viszont már jócskán túllépett mind Martonyi, mind Navracsics elképzelésein. A külügyminisztérium személyzeti politikája mára nem a Fidesz hatalmi pozícióit és nem is az új vezetők iránti lojalitást szolgálja, hanem azoknak a gazdasági törekvéseknek a közvetlen kiszolgálását, melyek (1) belpolitikailag a kiépülő oligarchikus rendszer érdekeit tekintik elsődlegesnek, (2) kül­politikailag pedig a keleti orientációt, hisz Orbán józanul számol vele: az úgynevezett Nemzeti Együttműködés Rendszere nem illeszthető be a nyugati struktúrákba, tehát idővel fel kell adnia.

Ezért a Navracsics által elindított változás, nem is beszélve azokról, amelyeket Szijjártó most hajt végre, épp azokat a struktúrákat rombolja, amelyeket az elmúlt négy évben a Fidesz alakított ki, s egyben azoktól a kiváló, független szakemberektől szabadítja meg a külügyminisztériumot, akik valahogy még benn maradtak a rendszerben. Nem véletlen, hogy a legtöbb most elbocsátott alkalmazott vagy már eleve Fidesz-elkötelezett volt, vagy időközben – felismerve saját érdekeit – a Fidesz politikájának buzgó kiszolgálójává vált. Lojalitásukkal tehát nem sok baja lehetett a Fidesznek.

Korábban is megfigyelhető volt, hogy az Orbán-kormányzat előszeretettel küldött fontos missziók élére karrierdiplomaták helyett vállalkozókat, illetve a Fidesz-holdudvar gazdasági szereplőit. Szijjártó jelenlegi politikai törekvéseiben ez az eddigi lehetőség gyakorlatilag általános törvényszerűséggé kezd válni. A beosztott diplomatákat pedig olyan fiatalokra cserélik, akiktől a politikai elkötelezettség – a Fidesz-lojalitás – nem elsődleges elvárás. Amit viszont mindenképp elvárnak tőlük, az az, hogy nyugati elkötelezettség helyett a keleti nyitás és a harmadik világ fontosságában higgyenek. Nem véletlen, hogy a magyar külügy már fittyet sem hány azokra a nyugati kritikákra, amelyekre – Martonyi utasítására – a korábbi nagyköveteknek kötelességük volt, akár a nevetségességet is kockáztatva, azonnal ugrani. Ma, amikor naponta több, Orbán rendszerét és kormányát érő és értő kritika jelenik meg, a külügy éppoly érdektelenül fordítja félre a tekintetét, miként maga a kormány. Orbánnak nyilvánvalóan nem fontos már, hogy mit mondanak rólunk Nyugaton, csak az számít, mit gondolnak róla Moszkvában.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.