Visszhang: színház

Hűvös

  • Sisso
  • 2022. október 5.

Visszhang

A hazai roma színházi reprezentáció erős bázisa, a Nyári Oszkár vezette Karaván Színház két éve volt 20 éves, de a Covid miatt nem tudtak ünnepelni.

Most pótoltak a Karaván Fesztivállal, s az esemény egyben a társulat vadonatúj játszóhelyének a felavatása is volt. Itt mutatták be újra az „intézetis” fiatalokról szóló, O. Horváth Sári dalbetétekkel (Szirtes Edina Mókus számaival) tűzdelt színpadi szövegéből készült házi produkciójukat. Bereczki Csilla még a járvány első évében megrendezte ugyan a darabot, de nem tudták játszani. És javára vált az idő. Sokat csiszolódott az előadás, amelyhez a szereplők is írtak szövegeket, a karavános munkamódszereknek megfelelően.

 
Fotó: Cservölgyi Zsófia 

Énekek, jelenetek és történetmesélés váltja egymást a színpadon, ahol élőben, szenvedélyesen hegedül Baranyi Zoltán, néha kicsit hangosabban úszva rá a színészek szövegeire. A témák kemények, az intézeti lét, a semmibe kikerülés réme, a csicskáztatás, a lelki terror. Zene és költészet oldja mindezt, de nem hihetjük, hogy csak egy rossz álom az egész. Az ablak című dallal indul az előadás, amelynek szövegét Horváth Kristóf (alias Színész Bob) írta, megalapozva az előadást átható balladisztikus hangulatot. A Krisztiánt alakító Oláh Edmond (Mizó) saját rapjei lazítanak egy keveset a feszes szöveten, hogy aztán az elkövetőt alakító Pápai Rómeó záró verse elgondolkodtasson arról, ki is itt az áldozat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.