Színház

A Csókos asszony lovagjai

  • Sisso
  • 2021. április 14.

Színház

„Szindikális operettgálát” tartott Urbán András megújult, fiatalított társulata Szabadkán.

Egy-egy sor kihagyással, maszkban, de már élőben láthattuk ezt a magyarság- és művészetpróbáló csoportos, zenés stand-upot.

Urbán színházi módszereinek megfelelően színészi, performeri improvizációkból kiindulva, fragmentumokból, látszólag csak lazán összefüggő rövid jelenetekből épül a kispolgári ízlést parodizáló előadás. Van benne minden: a fekete humortól és az abszurdtól kezdve a gátlástalan táncos elszabaduláson át egészen a klasszikus kávéházi jelenetekig és tovább. Dalolva persze, operettet és punkot. Sötét minden, a hét színész a közönségnek panaszkodik. Elnézést kérnek, hogy eddig engedtek a rendezői terrornak ahelyett, hogy szép ruhákban énekeltek volna és gyönyörű magyar nyelven játszottak volna karakteríveket. Eddig ez úgy néz ki, mint egy sima poszt­dramatikus Urbán-előadás. Aztán lehullanak a sötét függönyök, s feltárul a színes operettvilág. Konzervatív családi ideálról, romantikus szerelemről, hősökről szóló eszelős jelenetek sora indul el, de valahogy mindig minden kificamodik a végén. Szeretőt tart az álomfeleség, a flitteres alsógatyát kedveli a családapa, és még Lehel kürtje sem szólal meg rendesen. Hímsoviniszta vicceket mesélnek mentében az urak, káromkodnak tökig bársonyban a képmutatók, és a közönség másfél órán át hisztérikusan kacag. Ebben a zaftos, dekadens őrületben a katarzis sem marad el. Agyő, nyeszlett álszent, kultúrharcos faszkalapok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.