Színház

A Csókos asszony lovagjai

  • Sisso
  • 2021. április 14.

Színház

„Szindikális operettgálát” tartott Urbán András megújult, fiatalított társulata Szabadkán.

Egy-egy sor kihagyással, maszkban, de már élőben láthattuk ezt a magyarság- és művészetpróbáló csoportos, zenés stand-upot.

Urbán színházi módszereinek megfelelően színészi, performeri improvizációkból kiindulva, fragmentumokból, látszólag csak lazán összefüggő rövid jelenetekből épül a kispolgári ízlést parodizáló előadás. Van benne minden: a fekete humortól és az abszurdtól kezdve a gátlástalan táncos elszabaduláson át egészen a klasszikus kávéházi jelenetekig és tovább. Dalolva persze, operettet és punkot. Sötét minden, a hét színész a közönségnek panaszkodik. Elnézést kérnek, hogy eddig engedtek a rendezői terrornak ahelyett, hogy szép ruhákban énekeltek volna és gyönyörű magyar nyelven játszottak volna karakteríveket. Eddig ez úgy néz ki, mint egy sima poszt­dramatikus Urbán-előadás. Aztán lehullanak a sötét függönyök, s feltárul a színes operettvilág. Konzervatív családi ideálról, romantikus szerelemről, hősökről szóló eszelős jelenetek sora indul el, de valahogy mindig minden kificamodik a végén. Szeretőt tart az álomfeleség, a flitteres alsógatyát kedveli a családapa, és még Lehel kürtje sem szólal meg rendesen. Hímsoviniszta vicceket mesélnek mentében az urak, káromkodnak tökig bársonyban a képmutatók, és a közönség másfél órán át hisztérikusan kacag. Ebben a zaftos, dekadens őrületben a katarzis sem marad el. Agyő, nyeszlett álszent, kultúrharcos faszkalapok.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk