A kortárs tánc fenegyerekeként emlegetett szlovák Anton Lachky ellentétekre épülő koreográfiája generációkat és kultúrákat szeretne összekötni.
Lachky 2012-ben alapította belgiumi székhelyű együttesét, az Anton Lachky Companyt, miközben ő maga a világ egyik vezető kortárs táncegyüttesének, az Akhram Khan Companynek is tagja. A nagy technikai tudású és népszerű koreográfus Magyarországon is többször dolgozott már: legutóbb Kristóf György a Bunker című, dialógusok nélküli utópisztikus filmjének táncjeleneteit instruálta, a KET-tel pedig már a harmadik munkája ez. A társulat összeszokott táncosai bravúros gyorsasággal mozognak, duóban, trióban, csapatban is megmutatják, milyenné válhat az ember egy túlhajtott korban, amikor önmagunk felgyorsított mozgóképének látszunk. Aztán egy következő pillanatban könnyed, lüktető, harmonikus tánckart látunk végigvonulni a színpadon, hogy aztán újra elkaphasson mindenkit az örvény. Párbajba fullad az interakció, néha őrületté fokozódik, hogy aztán megint csak szeretetteli simogatássá szelídüljenek a kapcsolódások, és így tovább. Ritmusfesztivál és tempóparádé: kortárs elemek a kelet-európai néptánc és a popkultúra motívumvilágával ötvözve. A történetek töredékesek és hétköznapiak, foszlányok egy nemzedékről, amelynek nem telik, inkább zúdul az ideje. Mintha egy nagy játékmester játszana velük. A forma tökéletes, a gondolatiság kicsit kullog utána.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
