A Boda-Novy Emília rendező és Boda-Novy Barnabás által írt darab plasztikusan kelti életre a történelmi dokumentumokban, jegyzőkönyvekben, leírásokban arctalan áldozatokként megjelenő alakokat.
A történet az akkori Hont vármegyében, Kemencén eltűnt iszákos mészáros keresésével indul. A felesége, bár nagy természetű férje nem először csinál ilyet, a környéken élő cigányokra tereli a gyanút, és nem is nehéz ellenük fordítani a közhangulatot. A romákat tömlöcbe vetik és fogvatartóik a szemünk előtt válnak rasszista fenevadakká. A kínzásoknak köszönhető lidérces vallomások nyomán aztán megszületik a kannibalizmus vádja, s több mint száz cigányt ítélnek halálra.
A párbeszédekben feltárulnak minkét oldal motivációi, rálátunk az előítéletesség hátterére. A szöveg maga abszurd módon humoros. A kisszínpadi megoldásokra filmes hatások jellemzők: a sűrítés, a közelik, a füst, az átváltozások feszessé, ugyanakkor kellőképpen kényelmetlenné teszik az előadást.
A konferanszié maga az ördög (Csányi Dávid). Csányi és Nemcsók Nóra alakváltásai szédítők. Horváth Kristóf szövege remekül működik Varga Dávid atmoszferikus zenei mixével. Különleges, emlékezetes pillanatokat élünk át a minimál bútorok között. Provokatív és pimasz darab, gipsy punk a javából.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
