Színház

Jon Fosse: Én vagyok a szél

  • Sisso
  • 2020. november 22.

Színház

A kortárs norvég irodalom hősének jelen drámájában két ember – akikről semmit nem lehet tudni azon kívül, hogy a nyílt tengeren közös bárkában sodródnak – időtlen gondolatfoszlányai, párhuzamos monológjai és dialógjai gomolyognak költőien. Végtelenül magányosak, néha reménykednek abban, hogy partot érnek. Két nő, ennyi biztos.

Tudjuk, hogy Fazakas Júlia és Szorcsik Kriszta (és a rendező, Szabó K. István) a fiatalon elhunyt kollégájuk és barátjuk, Kovács Ágnes Anna emlékének ajánlották a darabot, és bár belső tájakat, érzelmi utakat járunk be a tenger végtelen kilátástalanságának tudatával, az előadás nem válik szentimentálissá. Inkább afféle összművészeti megemlékező rituálévá válik itt Fosse komplex szövege, amely Böjti Natália improvizációin alapuló koreográfiájával, Karácsony Attila komor animációs vetítéseivel és Cári Tibor megrendítő ze­néi­vel egészül ki, illetve fonódik össze organikusan.

A bárka fedélzete: egy fehér vászonsátor alatti tér. Közben nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy tényleg egy hajón vagyunk, most épp az eső is kopog a TRIP fémszerkezetén. A háttérben az animáció a ringás illúzióját hozva ugyancsak álomszerű tájakra visz: a szereplők hol sötét folyók vidéke felett repülnek, hol betonlabirintusban bolyonganak. A két nő mintha egy lenne, de legalábbis megérdemlik egymást. Végül felcsendül Ágnes hangja is, lebeg az immár csendesen hullámzó tenger felett. Partot értünk, túléltük.

TRIP Hajó, október 13.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.