Színház

Jon Fosse: Én vagyok a szél

  • Sisso
  • 2020. november 22.

Színház

A kortárs norvég irodalom hősének jelen drámájában két ember – akikről semmit nem lehet tudni azon kívül, hogy a nyílt tengeren közös bárkában sodródnak – időtlen gondolatfoszlányai, párhuzamos monológjai és dialógjai gomolyognak költőien. Végtelenül magányosak, néha reménykednek abban, hogy partot érnek. Két nő, ennyi biztos.

Tudjuk, hogy Fazakas Júlia és Szorcsik Kriszta (és a rendező, Szabó K. István) a fiatalon elhunyt kollégájuk és barátjuk, Kovács Ágnes Anna emlékének ajánlották a darabot, és bár belső tájakat, érzelmi utakat járunk be a tenger végtelen kilátástalanságának tudatával, az előadás nem válik szentimentálissá. Inkább afféle összművészeti megemlékező rituálévá válik itt Fosse komplex szövege, amely Böjti Natália improvizációin alapuló koreográfiájával, Karácsony Attila komor animációs vetítéseivel és Cári Tibor megrendítő ze­néi­vel egészül ki, illetve fonódik össze organikusan.

A bárka fedélzete: egy fehér vászonsátor alatti tér. Közben nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy tényleg egy hajón vagyunk, most épp az eső is kopog a TRIP fémszerkezetén. A háttérben az animáció a ringás illúzióját hozva ugyancsak álomszerű tájakra visz: a szereplők hol sötét folyók vidéke felett repülnek, hol betonlabirintusban bolyonganak. A két nő mintha egy lenne, de legalábbis megérdemlik egymást. Végül felcsendül Ágnes hangja is, lebeg az immár csendesen hullámzó tenger felett. Partot értünk, túléltük.

TRIP Hajó, október 13.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.