Visszhang: színház

Márkos Albert – Dino Buzzati

Sette piani (Hét emelet)

  • Sisso
  • 2024. március 20.

Visszhang

A kamaraoperát Porogi Dorka rendezésében olasz nyelven, magyar felirattal mutatták be Novák Eszter és Selmeczi György osztályának végzősei, a Színház- és Filmművészeti Egyetem „államosítás” előtti időszakának utolsó mohikánjai.

Márkos librettója Buzzati sötét, abszurd novelláján alapul, és szerkezetileg Bartók Kékszakállúját követi. Ami ott hét ajtó, az itt hét emelet, az előadásban pedig hét, különbözőképpen „felkárpitolt” fehér szék a szanatórium hét szintje.

A zeneműben erős a korai Ligeti-hatás, de a posztmodern operaszínpadi gondolkodásnak megfelelően szemtelenül járkál a műfajok között a swingtől a free jazzig, sőt Tutino Vitája is felsejlik, talán a téma meg a sebészeknek öltözött zenészek miatt is. Ők és a kórus (orvosok és ápolók, sőt börtön­őrök) egyszerre működtetői és tanúi a főszereplő halálútjának. (A zongoránál Szép András – a zenei vezető –, a bőgőnél Gyányi Tamás, a doboknál váltva Urbán Kristóf vagy Begyik Marcell).

A főhőst játszó és éneklő Vatamány Atanáz, valamint Berkó Boglárka, Szász Gabriella, Kerek Dávid, Fülöp Kristóf, Juhász Bence és Illés Adrián jó összhangban mozognak (koreográfus: Téri Gáspár) Zubor Kata abszurd és szürreális jelmezeiben. Fent még csodás a kilátás, a harmadik szint alatt az ablakokra már árnyékot vetnek a kinti fák. A főszereplő egy könyörtelen rendszer által működtetett láncolaton keresztül jut el a végzetéig, ahonnan már jól látszik, hogy rajta kívül mindenki láncszem csupán a láthatatlan Dati professzor gépezetében.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk