E családi drámát Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen 1998-as Dogma-filmje alapján Pelsőczy Réka állította színpadra. A sztori a filmmel azonos: a köztiszteletben álló családfő és üzletember, Helge a 60. születésnapját ünnepli a saját hoteljében. Lánya, Linda már nincs az ünneplők között: nemrég követett el öngyilkosságot, ugyanitt. Az ikertestvére, Christian a pohárköszöntőjében azzal vádolja apját, hogy gyerekkorában őt és Lindát szexuálisan zaklatta, az anyjuk tudtával. A társaság először rossz viccnek veszi a dolgot, aztán felszínre tör az áldozathibáztatástól a bűn dicsőítésén át a kapcsolatfüggésig minden borzalom.
Tizenöt színész egy kamaradráma díszletében, ahol az asztal a nézőtér közepétől a színpadon lévő hét zöld szállodaajtóig húzódik. A filmben olyan elementáris hatású, az arcrezdüléseket is rögzítő közeli kamerázást itt is kézi kamerás felvételekkel próbálják megidézni úgy, hogy a képeket a színpad, illetve a hét ajtó fölé vetítik. De ahogy a filmes megoldások, úgy ezek az ajtók sem kapják meg a többletértelmüket, mindössze idegesítően csapkodják vagy olykor résnyire nyitják őket. Hogy a darab mégis húz, az a színészeknek köszönhető: elképesztő tempóban hajtják a történetet, egészen meghökkentő átalakulásokon mennek keresztül, különös tekintettel a kisebbik fiút játszó Böröndi Bencére. A Christiant alakító Chován Gábor és az anya, Takács Kata belső viharai is plasztikus formát kapnak, Mertz Tibor pedig érdekes színekkel árnyalja Helmut, a „szertartásmester” látszólag egyszerű szerepét.
Budaörsi Latinovits Színház, szeptember 26.
