Színház

Beaumarchais: Figaro házassága

  • Sisso
  • 2020. november 29.

Színház

A mű előzménye A sevillai borbély, amelyben mint tudjuk, Almaviva gróf becserkészi és elveszi feleségül Rosinát.

A folytatásban Almaviva egykori cinkosa, Figaro készül házasodni, annyi nehezítéssel, hogy a gróf szemet vet a menyasszonyára és ebből számos további konfliktus támad.

A pörgős, szellemes vígjáték érvényességét az az általános törvényszerűség adja, hogy a hatalmat gyakorlók mindig vissza fognak élni a hatalmukkal (rendező: Alföldi Róbert). A szereplők mai figurák, a helyszín, a „kastély” egy meglehetősen giccses polgári szalon, mely talán a mai politikai elit ízlését tükrözi, ahogy a kert is a kiábrándító tujákkal. A rendezés ráadásul a szájmaszkot és a járványidőszak viselkedési kódexét is finoman beleszövi az előadásba.

A számos aktuális poénnal és gesztussal feltuningolt átirat végső soron szellemesnek mondható, bár a harsány, túltolt játék meglehet, az eredetinek is sajátja, itt jobbára a showműsorok vagy szappanoperák szereplőinek ripacskodása lett rápakolva.

A címszereplő Chován Gábor szédítő mélységbe kalauzolja a nézőket egy nagymonológban, a Querubint alakító Böröndi Bence és a Marcelinát játszó Spolarics Andrea viszont szétrázzák a kis szerepeik keretét. Hartai Petra Susana, a szobalány és menyasszony szerepében sokszínű játékával tűnik ki, a grófot adó Makranczi Zalán pedig ügyesen balanszíroz a balfék és az úriember között. Felhőtlen, néha fülhasogató szórakozás, kissé otromba díszletben.

Budaörsi Latinovits Színház, 2020. szeptember 5.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.