Színház

Beaumarchais: Figaro házassága

  • Sisso
  • 2020. november 29.

Színház

A mű előzménye A sevillai borbély, amelyben mint tudjuk, Almaviva gróf becserkészi és elveszi feleségül Rosinát.

A folytatásban Almaviva egykori cinkosa, Figaro készül házasodni, annyi nehezítéssel, hogy a gróf szemet vet a menyasszonyára és ebből számos további konfliktus támad.

A pörgős, szellemes vígjáték érvényességét az az általános törvényszerűség adja, hogy a hatalmat gyakorlók mindig vissza fognak élni a hatalmukkal (rendező: Alföldi Róbert). A szereplők mai figurák, a helyszín, a „kastély” egy meglehetősen giccses polgári szalon, mely talán a mai politikai elit ízlését tükrözi, ahogy a kert is a kiábrándító tujákkal. A rendezés ráadásul a szájmaszkot és a járványidőszak viselkedési kódexét is finoman beleszövi az előadásba.

A számos aktuális poénnal és gesztussal feltuningolt átirat végső soron szellemesnek mondható, bár a harsány, túltolt játék meglehet, az eredetinek is sajátja, itt jobbára a showműsorok vagy szappanoperák szereplőinek ripacskodása lett rápakolva.

A címszereplő Chován Gábor szédítő mélységbe kalauzolja a nézőket egy nagymonológban, a Querubint alakító Böröndi Bence és a Marcelinát játszó Spolarics Andrea viszont szétrázzák a kis szerepeik keretét. Hartai Petra Susana, a szobalány és menyasszony szerepében sokszínű játékával tűnik ki, a grófot adó Makranczi Zalán pedig ügyesen balanszíroz a balfék és az úriember között. Felhőtlen, néha fülhasogató szórakozás, kissé otromba díszletben.

Budaörsi Latinovits Színház, 2020. szeptember 5.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.