Színház

Beaumarchais: Figaro házassága

  • Sisso
  • 2020. november 29.

Színház

A mű előzménye A sevillai borbély, amelyben mint tudjuk, Almaviva gróf becserkészi és elveszi feleségül Rosinát.

A folytatásban Almaviva egykori cinkosa, Figaro készül házasodni, annyi nehezítéssel, hogy a gróf szemet vet a menyasszonyára és ebből számos további konfliktus támad.

A pörgős, szellemes vígjáték érvényességét az az általános törvényszerűség adja, hogy a hatalmat gyakorlók mindig vissza fognak élni a hatalmukkal (rendező: Alföldi Róbert). A szereplők mai figurák, a helyszín, a „kastély” egy meglehetősen giccses polgári szalon, mely talán a mai politikai elit ízlését tükrözi, ahogy a kert is a kiábrándító tujákkal. A rendezés ráadásul a szájmaszkot és a járványidőszak viselkedési kódexét is finoman beleszövi az előadásba.

A számos aktuális poénnal és gesztussal feltuningolt átirat végső soron szellemesnek mondható, bár a harsány, túltolt játék meglehet, az eredetinek is sajátja, itt jobbára a showműsorok vagy szappanoperák szereplőinek ripacskodása lett rápakolva.

A címszereplő Chován Gábor szédítő mélységbe kalauzolja a nézőket egy nagymonológban, a Querubint alakító Böröndi Bence és a Marcelinát játszó Spolarics Andrea viszont szétrázzák a kis szerepeik keretét. Hartai Petra Susana, a szobalány és menyasszony szerepében sokszínű játékával tűnik ki, a grófot adó Makranczi Zalán pedig ügyesen balanszíroz a balfék és az úriember között. Felhőtlen, néha fülhasogató szórakozás, kissé otromba díszletben.

Budaörsi Latinovits Színház, 2020. szeptember 5.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)