Tánc

Slippery, avagy Kicsúszik a szánkon

  • Sisso
  • 2021. április 28.

Színház

A kortárs táncot és a stand-upot keresztező sorozatot indított az Aulea Alapítvány; ismert előadókat láthatunk közéleti, társadalmi problémákra reflektálni a 10–15 perces jelenetekben, akik közben táncolni, nevettetni sem szégyellenek.

Az első alkalom első előadója, a Hodworksből is ismert Molnár Csaba a The Dívöl című jelenetben abszurd, bizarr humorral kísérletezett. Lucifer vonult be itt teljes pompában, szarvakkal, flitteres bohócruhában, a Los Angeles-i show-műsorok világát idézve. Molnár konkrétan mindenét megmutatva az önelfogadásról és a gyáva né­pek hazátlanságáról szónokol. Andrássy Máté (képünkön), a hazai fizikai színház „sztárja” a Hova tegyem a kulcsot? című etűdben egyszerre idézte meg Örkény és Beckett szellemét (szakértők: Vinnai András és Fülöp László). Az elkötelezett művészek munkanélküliségét, reményvesztettségét mutatva meg, és a rejtélyt magát, hogy végül a szövegből bomlott-e ki a mozgás, vagy a mozdulatból a beszéd.

Juhász Kata orvos és táncos minden tapasztalatát (a Frenák Pál Társulattól a körzeti rendelőig) összesűrítette a Szerény javaslat című (librettó: Lóky Tamás), egy szuszra elmondott nemzeti boldogságstratégiai balettjébe. Csak boldogságvakcina legyen elég! Végül Nagy Csilla, aki mindig belerakja a csavaros eszét is a mások koreográfiáiba, a Cipollinában (Ujvári-Pintér György élő zenéjére) a választások eredményét rakta ki tarot kártyán, a miniszterelnök megrendelésére. Politikus ezotériaparódia, kontrollált transzban táncolva. A végén senki nem nevetett.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.