Mélyi József

A kétéltű ember 2. Élet-halál kérdése lehet a szerelem, a háború, a barátság vagy akár a zene is, de a labdarúgás csak kivételes esetben. Ha mégis komolyra fordulnak a hírek: az angol csatár a sorscsapások nyomán alkoholistává válik és belehal, az öngólt vétő kolumbiai focistát lelövik, a példák akkor sem feltétlenül futballspecifikusak - az alkoholisták gyakran belehalnak, a kolumbiaiakat már a film közepén lelövik.

Akár tudományos igénnyel, akár egyszerű nézőként közelítünk a témához, axiómaként fogadhatjuk el, hogy az öröm és a labdarúgás fogalma szorosan összetartozik.

A Szovjetunyió hőse - a kétéltű ember "Először is oda mintegy magától belekerültél." (Kukorelly Endre)

Valami még hiányzik. Talán tényleg a berni lesgólját kellett volna megadni, néhány perccel a vége előtt, megfordítva a meccset, ahogy Esterházy írja. A filmfelvételen ott állna Szepesi mikrofonja előtt az előre egyeztetett nyilatkozattal, mint '52-ben, az olimpiai győzelem után. A fényképen pedig Fritz Walter jönne jobbról, nyújtaná a kezét.

Az amolyan Tóth András-szög

Nem dicsekszem, nem mentegetőzöm, tényként közlöm: tizennyolc éve nem jártam a magyar válogatott mérkőzésén. Utoljára Vincze Pilu gólját láttam a Népstadionban az észak-írek ellen: "biztató kezdés a selejtezőkön", gyengén játszottunk, de győztünk.

Rondó

Minden vb-döntő előtt az egyik legnagyobb kérdés: ki lesz a hős? Ki lesz a kiválasztott, az istenek kegyeltje, aki véghezviszi a megismételhetetlent, akit a meccs után szárnyára kap a hírnév? Az újságok előző nap már a jelölteket teszik címlapjukra, találgatnak, kinek mit kell tennie ahhoz, hogy egyetlen mozdulatával vagy néhány labdaérintésével vastag betűt kapjon a futball világtörténetében. Az olasz-francia meccs előtt négy hősesélyes portréja jelent meg a legtöbb helyen: Zidane és Barthez az egyik oldalon, Cannavaro és Buffon a másikon.

Az egyik legemlékezetesebb francia-brazil meccset tulajdonképpen alig láttam.

"Lubinski, Kubinski, Lominski..." - olvassa a narrátor a cégtáblákon körbetekintve a neveket, néhány nappal a háború kitörése előtt Varsóban, Ernst Lubitsch Lenni vagy nem lenni című 1942-es filmje, minden idők egyik legjobb szatírája elején.

A volt főnököm igazi futballőrült, ráadásul italomán. Ha az olaszok játszanak, meccsenként két-három SMS-t küld, melyekben forgatókönyveket vázol, lelkesedik, dicsőit, reménykedik - mikor milyen sorrendben.

Van egy ismerősöm, nagyon ért a futballhoz. Ezer évre visszamenőleg kívülről tudja az összeállításokat, köpi-vágja a góllövőket, emlékszik a hetvennégyes vb-döntő partjelzőire, de egy dolgot nem tud: tippelni. Ha mégis vállalkozik rá, rossz helyen sejti a meglepetést, vagy akkor teszi meg a biztosat, amikor mások már rég az esélytelent pártolják.