Mélyi József

Kikezdték a nagyapámat. Furcsa érzés a honlapokon meg az újságokban a nevével találkozni, vadidegenek és névtelenek mondanak róla véleményt, olyan természetességgel, mintha mindennapjaikat a magyar gasztronómia történetének feldolgozásával töltenék, most pedig aktuálisan csak feltekintenének valamelyik szakkönyvből: "a Venesz a hibás". A "Konzumex-osztályvezető, tervgazdálkodásos Venesz" (Mandiner), a "habzsoló, igénytelen, panelszerű konyha" (Táfelspicc) apostola, a "valódi magyar vendéglátás" elsorvasztója (számos kommentelő). Szegény nagyapám harmincöt éve halt meg, nem tud védekezni, én meg biztosan nem tudom megvédeni, mert nemhogy a vendéglátás történetéhez, de még a főzéshez sem értek. Ráadásul a személyéhez kapcsolt problémák egy részét relevánsnak gondolom.

Többmilliós nézettség, rengeteg vita és súlyos sértődések Lengyel- és Oroszországban. Közel hozza vagy meghamisítja a történelmet az Apáink, anyáink című német sorozat? A sajtóvisszhangot vizsgáltuk.

"Ha"-val kezdődő mondatnak a sportban nincs értelme. Annak ellenére, hogy edzők, sportolók, riporterek, fizetett és amatőr szakértők folyamatosan ismételgetik, az az igazság, hogy magának a mondatnak nincs értelme. Sőt, azt gondolom, hogy a sportnak csakis a "ha"-val kezdődő mondatok miatt van értelme, de ez a gondolat már messzire vezetne.

A hetvenes évek elején láttam először közelről karfiolfülű embert. Hatéves lehettem, nagyapám kertjében valamiért ott tébláboltam egy összejövetelen, harsányan nevető bácsik körében. Nagyapám nyilván észrevette, mit nézek folyton, mert kézen fogott és odavitt a fülhöz, bemutatott: az unokám.

"You didn't know of Bendigo! Well, that knocks me out!" (Arthur Conan Doyle: Bendy's Sermon)

Úgy néz ki, mintha megint vége lenne a kapitalizmusnak. Legalábbis ez dereng fel, ha az ember mostanában Magyarországon a dinnyepiaci híreket vagy a sportközvetítésekhez kapcsolódó reklámokat nézi. A futballcsapatok az Országos Kéktúrát reklámozzák (a túrára régóta rímel a "jó levegőt garantáló" proletárdiktatúra), a stadionokban pedig különböző útépítő nagyberuházók versenyeznek az őket csak a hírekből ismerő közönség kegyeiért.

"Először is egyáltalán nem volt bizonyos abban, hogy valóban 1984 van." (George Orwell: 1984) Volt egy titokzatos kifejezés gyerekkoromban, anyám használta néha, ha megkérdeztem tőle, mit jelent pontosabban, hogy X. vagy Y. megőrült, azt mondta: meghasonlott önmagával.

Az alternatív képsorok világában élünk, az eredetiség kultusza helyett minden történés és jelenet, minden tragédia és látszólagos komédia pillanatok alatt különböző változatokba torkollik, minden csak A bukás egy-egy YouTube-verziója. Mint egy nagyon távol játszódó Philip K. Dick-történetben: a jövő mellett a múlt sem biztos, mindig van egy másik variáció, ahogy történhetett volna.

Napra pontosan harminc éve játszottuk az utolsó tétmeccsünket. Legalábbis Mélyi József szerint.

A futball álságos módon még mindig őriz valamit naivitásából.