Mélyi József

A hetvenes évek elején láttam először közelről karfiolfülű embert. Hatéves lehettem, nagyapám kertjében valamiért ott tébláboltam egy összejövetelen, harsányan nevető bácsik körében. Nagyapám nyilván észrevette, mit nézek folyton, mert kézen fogott és odavitt a fülhöz, bemutatott: az unokám.

"You didn't know of Bendigo! Well, that knocks me out!" (Arthur Conan Doyle: Bendy's Sermon)

Úgy néz ki, mintha megint vége lenne a kapitalizmusnak. Legalábbis ez dereng fel, ha az ember mostanában Magyarországon a dinnyepiaci híreket vagy a sportközvetítésekhez kapcsolódó reklámokat nézi. A futballcsapatok az Országos Kéktúrát reklámozzák (a túrára régóta rímel a "jó levegőt garantáló" proletárdiktatúra), a stadionokban pedig különböző útépítő nagyberuházók versenyeznek az őket csak a hírekből ismerő közönség kegyeiért.

"Először is egyáltalán nem volt bizonyos abban, hogy valóban 1984 van." (George Orwell: 1984) Volt egy titokzatos kifejezés gyerekkoromban, anyám használta néha, ha megkérdeztem tőle, mit jelent pontosabban, hogy X. vagy Y. megőrült, azt mondta: meghasonlott önmagával.

Az alternatív képsorok világában élünk, az eredetiség kultusza helyett minden történés és jelenet, minden tragédia és látszólagos komédia pillanatok alatt különböző változatokba torkollik, minden csak A bukás egy-egy YouTube-verziója. Mint egy nagyon távol játszódó Philip K. Dick-történetben: a jövő mellett a múlt sem biztos, mindig van egy másik variáció, ahogy történhetett volna.

Napra pontosan harminc éve játszottuk az utolsó tétmeccsünket. Legalábbis Mélyi József szerint.

A futball álságos módon még mindig őriz valamit naivitásából.

Valaki alkot egy szót, használni kezdi. Azután másvalakik magyarázzák, kiforgatják, beforgatják, kiürítik, újratöltik. Remek példa erre a magyarságteljesítmény.

Néhány nappal azután, hogy a HVG-ben fény derült a Schmitt Pál doktori disszertációját és Nyikolaj Georgijev bolgár sporttörténész tanulmányát - mostantól végérvényesen - összefűző kísérteties hasonlóságra, egy furcsa hír járta be a világot.

Borisz Akunyin bűnügyi regényeiben a főhős, Eraszt Petrovics Fandorin amellett, hogy eleve különleges képességekkel rendelkezik, testét folyamatos edzéssel tartja karban. Gimnasztikázik, jeges fürdőt vesz, japán szolgájával reggelente lábbal verekszik.