Urfi Péter

Megszokott, ha egy művészeti fesztiválról szóló beszámoló a szakmai programok értékelésére szorítkozik, de valójában nem a színpadon dől el, visszajön-e a néző a következő évben. Ezért ha meg szeretném győzni az olvasót, hogy jövőre utazzon el Temesvárra - márpedig ez feltett szándékom -, mindenekelőtt azzal a felszabadító rendetlenséggel kell kezdenem, amely a Budapestről kiszabaduló utazót fogadja. Kaotikus terek és kipofozott korzók, reménytelenül csúnya és éppen megújuló utcák, szocreál csodák és diadalmas paloták, folyópart és - főleg - parkok minden mennyiségben egy lüktető, élő városban.

Külön kérte, hogy az új parlament gazdasági bizottságában képviselhesse a kultúrát, az NKA-alelnökségről összeférhetetlenség miatt lemondott, de előtte bejelentette a Cseh Tamás Programot. A könyvszakma válságáról, az MMA térnyeréséről és a budai Vár jövőjéről is kérdeztük.

Végigrágtuk magunkat a Magyar Krónika első számán. Kerestük a jót, addig kerestük, míg az agyunk belezápult. A fideszes pártlap nem kegyelmezett: diszkó, klotyó, „szer-elem” és „egész-ség”, Lagzi Lajcsi és Angry Birds, lóra termett lányok és a szendvicsember.

"Csak két ember van, aki igazán él, aki igazán ember. A költő az egyik, a másik az államférfiú" - idézi a szerző Asbóth Jánost, kommentár nélkül. Ha ez igaz lenne, akkor Kukorelly Endre, a Lehet Más a Politika nevű párt egykori képviselője két évig az élet császára lett volna. A könyvéből nem így tűnik.

Temetetlen halottainkról és kibeszéletlen problémáinkról, a roma holokausztról, az első női rabbiról és a Magyarországot választó külföldiekről is szólt a rendezvény, amely megpróbált politikamentes maradni.

A Kultúra népi, genetikus, konzervatív, nemzeti, tartalmas. A Civilizáció városi, kitalált, liberális, globális és üres. A Magyar Művészeti Akadémiának lett egy saját folyóirata. Elolvastuk.

Volt már az Európa Tanács és a Világbank tanácsadója, most egy kis kutatóműhelyt vezet, és ő az Európai Kulturális Szakértői Hálózat (EENC) magyar tagja. Természetesen a magyar kultúrpolitika régi és új anomáliáiról beszélgettünk vele.

Nyáry Krisztián irodalmi szerelmeskönyvei meglepően sikeresek, a most megjelent második kötet pedig vihart is kavart: Kölcsey posztumusz coming outjától hangos a sajtó. A szerzőt és Margócsy István irodalomtörténészt ültettük egy asztalhoz, hogy tisztábban lássunk.

Az NKA alelnöke szerint a jogdíjak átcsoportosítása nem a művészek kirablása, a holokauszt-emlékévnek örülni kell, a szépen vagyonosodó Magyar Művészeti Akadémia működését pedig kíváncsian figyeli.

A kormány kirabolja a művészeket – harsogja a sajtó már két hete, de a helyzet sokkal bonyolultabb. Az érdekesebb részeit megpróbálom elmagyarázni – és igen, most inkább a kormánnyal értek egyet, nem a tiltakozó művészekkel.

Gulyás Márton rendezése szokatlan és bátor kísérlet, politikai tabukról és a velünk élő démonainkról beszél. Akkor mi vele a baj?